Mondatkezdés Áron módra ma reggel:

- Apa, képzeld el hogy...

Persze mindenki odafigyelt ilyen mondatkezdésre, de a folytatás már nem volt ennyire vicces, mert azt mondta hogy félek Andortól.

Magyarázat: Andorka nem szokta bántani Áront, de gyakran játszik olyasmit, mint például dínós, tigrises, amihez elég vademberes hangokat ad ki, ettől fél Áronka.

A kétéves korhoz közeledve egyre jobban feltűnik, hogy nem annyira babák már ezek a gyerekek, kezdenek egyre kisfiúsabb-kislányosabb arcot, testalkatot felvenni. Áronunknál sincs ez másképp, csak nézem, hogy mennyire nagy már és kezdünk kinőni úgy tényleg a babakorból. Az áruházak polcain is 0-24 hónapos korig tart a babakor és reálisnak is tartom ezt, csak hát olyan furcsa még...3 kisgyerek a családban.

Bár nem tipikusan dackorszakos, de akarata egyre jobban érvényesül(ne), és mivel egyre jobban és többet beszél, szinte már csak többszavas mondatokban, így tudjuk is mikor mit akar. S hogy mennyire sokat beszél? Többet is mint kellene.:DDD Mármint ha ragozni kell. Hozzátesz egy-egy új ragot, egy-egy határozott névelőt. Kezdjük rögtön egy iszákos példával. Este, vacsora, apa egy deci bort fogyaszt a vacsi mellé. Áron ezt kommentálja apa borája s ha épp vizet iszik akkor lesz belőle apa vizeje. De nem verdás pólója van, hanem verdás A póló, Ájoné a pólója, cicás A noci (zokni). Általában teljes mondatot elmond egy adott tárgyról, ma apa nadrágzsebére mutatott, mondta, hogy zseb, majd elmondta hogy zsebkendő oda való. És nagy kedvenc amit újabban mond: én nem, én sem. Az én sem változatról már írtam,(tesók után vágja rá) de az én nem újabb. Rákérdek valamire, mondjuk Áron kérsz almát? Én nem vágja rá azonnal, de olyan hangsúllyal, hogy nevetni kell rajta

Nagyon szeret zenét hallgatni és táncolni. Múlt héten jutott eszembe, hogy előkeresem a Maszkabált, ami szinte évekig volt kedvence a két nagytesónak - Áronunk nemigazán szeret tv-t (bévét), dvd-t nézni, de gondoltam, a Maszkabállal hátha képernyő előtt tudom tartani (igen, ez van, néha nem bánnám, ha kicsit ott is ellenne). Viszont nevezett dvd..meg van nálunk hanganyagban is,. így hát cd-n hallgatjuk, lehet rá táncolni. A gyerekeknek van egy külön cd-s rádiójuk, eddig Andorka szobájában volt, de néha Adrikához átkerül ha ott játszanak és ott akarnak zenét hallgatni. Ma gondoltam egy merészet és átvittem Áron szobájába, míg játszottunk szólt a zene. Majd mikor vittem volna Andorkához vissza, át is vittem, bekapcsoltam ott, de Áronunk mutogatott a konnektorra, jelezvén, hogy húzzam onnan ki és vigyem vissza neki majd elégedetten vigyorogva mondta, hogy Ájoné a rádiója.. Közben figyelem, hogy kezdi elkapni a dalszövegeket is, ezt még néhány hete hiányoltam, hogy se mondókázás, se éneklés, úgy tűnik hogy nem kell sokat várni már erre sem, ha már szavakat elkap a dalokból.

Új kedvencünk a könyv.Áronosan: pöm. Esténként mesét kell olvasni, eljutottunk idáig is, bár a mese még sokszor félbe van szakítva mert minden képet ki kell beszélni. De már tudja, hogy ő is hozhat könyvet este, mert mind a hárman a saját kis könyveikből hoznak és olvasok belőlük mesét. Áronka kedvencei jelenleg B.Erika Százlábú versgyűjteménye, a Gergőkönyv - nagyon tetszenek neki a képek belőle, főleg a labdák:-) és még mindig a Hol vagy Kiskacsa?

És kezdi a számolást is, 1, 2, 3, 4, 6. Összevissza számolgatja a játékain a tárgyakat, majd a végén mindegyik után közölte, hogy 4 a bobba (gomba) 4 az alma és így tovább..Mindenből 4 lett a leltározás eredménye.

Ezzel párhuzamosan próbálkozunk a színekkel is. El sem hiszem, leghamarabb tanulta meg a lilát és a rózsaszínt, nem ám a pirosat, kéket, zöldet, sárgát. Ezeket még keveri.

Családi élet helyszíne leginkább a konyha, főleg a vacsora. Már szinte sohasem segítünk neki az evésnél, bár vannak alkalmak, mikor csak úgy eszik ha etetjük. Az etetőszék persze nem csak evésre való, jól ki lehet onnan pottyanni, próbálkoztam a bekötéssel, hosszú hónapok kihagyása után, de megsértődött inkább nem evett. De kitartóan megsértődve sírt.Olyan elképesztő mutatványok zajlanak a székben, mint a fenék a háttámla tetején, lábak nekitámasztva a szék tálcájának. Üljél le, mondjuk neki, néha ő magát is bíztatja: üljél le! Igen, szokott magával felszólító módban beszélgetni. Persze állandóan azt hangoztatjuk, hogy üljél le, sőt apa már azt is beígérte, hogy ha nem ül le, elveri a fenekét;) Áronunk ül szépen, majd egyszer csak feláll a székben, elkezdi paskolni a fenekét és mondja, hogy apa elveri fenekét.

Tesók közül naná hogy Andorral incselkedik. Adrika szent cicájával semmi gondja, Tittinek hívja és tudja, hogy az Adrika tulajdona. Andor alvósmacikáját már többször elvette csak úgy, nem tudom a reakcióra volt-e kíváncsi. Andor viszont jószívű, egyébként én magam adtam vissza jogos tulajdonosának az elkobzott alvókát és semmi hiszti nem kísérte.Áronunknak két alvókája van,  a kutyus és egy Micimackó, amit keresztszüleitől kapott.

Andorkával incselkedés...kergetőztek, majd megijedt Andorkától, sírva jött hozzánk, hogy bánt. A fenekes paskoláson kívül, ami még meg sem történt ő aztán nemigazán hallhatta a szót, hogy bánt, így meg is lepődtem, hogy honnan hallotta, ugyanakkor azon is, hogy milyen huncut,. mert tudja hogy ezzel a szóval biztos őt védjük meg. De persze nem kellett, mert Andornak esze ágában sincs bántani Áront, imádja az öccsét.

Elkezdte az egyedül öltözködést. Nadrágot már sikerül, de próbálkozik cipzárral (ez sikerül), gombolással, kis segítséggel pólóval, pulóverrel boldogul és szeretné a zoknit is egyedül. Hálisten nincsenek hisztik ha nem megy...Lehúzni könnyebb, mint felvenni.

És még egy kis gyöngyszem, ami  a sírásról jut eszembe. Játszik az egyik macijával, ölbeveszi, szeretgeti és mondogatja: sír a maci, szegény maci és közben sírásra görbülő szájat és szemet kell hozzá elképzelni. Nagy színész!

Imádjuk.

Február elejét ígérték az iskolában, hogy kiderül kit és melyik osztályba vettek fel.

Elérkezett ma február eleje, délelőtt már próbálkoztam a telefonálással, de még nem volt végleges a lista, délután 2 óra utáni időpontot ígértek.

És 2 órakor tényleg kész volt a lista, és immár két matematika tagozatos gyermekünk van, mivel Andort is abba az osztályba vették fel.

Még nem tudja, de biztos örülni fog neki.

Egy leendő osztálytársát már ismerjük, szintén vegyész szülők, mint ahogyan  Adrika egyik osztálytársa sőt legjobb barátnője szülei is. Mindenki ugyanott dolgozik és érdekesség hogy ezeket a gyerekeket - mármint Adrika osztálytársát és Andorka leendő osztálytársát is olyan kicsi koruk óta ismerjük, hogy még meg sem születtek. (mindkét lányka Anna). A mostani leendő osztálytárs anyuka az egyik legjobb barátnőm, a kis osztálytársakat 2 naposan már látogattuk a kórházban, sőt Ági barátnőm jelentette ki a fiamról, mikor először látta, hogy itt nincs miről beszélni, mert tiszta apja! És e véleményét azóta is tartja. Mikor jelentkeztek ebbe az iskolába már el is hangzott a kérdés, miszerint lehetséges hogy osztálytársak lesznek? És most már tudjuk, hogy igen, azok lesznek.

Ez a hét is jól kezdődött.

Azért jutott eszembe ez az érdekesség, mert itt a blogvilágban ugyanígy megeshetnek ezek a véletlenek, akiket ma még csak várnak  a szülei vagy közel együtt születtek akár egy oviba vagy iskolába is járhatnak még később, sőt ki tudja hol és mikor fognak még együtt járni:). Kicsit ilyen szemmel is érdemes olvasni mások blogját.

Andor elmúlt hete (másfél hete) is az iskolához kötődik.

Múlt pénteken volt a leendő iskolájának a nyílt napja, igazából afféle szülői tájékoztató, mert nem az a nyílt nap, ahol láthatjuk a tanítónéniket munka közben, hanem egy délutáni-esti elfoglaltság. Andor tehát jött velem, tantermet először látott.

Persze arról az iskoláról van szó, ahová Adrika is jár, tehát az általános bemutatás nem volt ismeretlen, inkább a tanítónénik személyére voltam kíváncsi. Lehet hallani hogy kik a jobbak, kik a kevésbé kedveltek, kíváncsi voltam sok ember ez esetben igen egyező véleménye vajon az enyémmel is egyezik-e?

Első tervem volt, hogy megvárom, míg lezajlik ez a szülői tájékoztató és csak azután írom be a kiválasztott sorrendet, de végül mégiscsak előbb adtam be a jelentkezési lapot. Nagyon nehéz döntés volt az idén is, és még szerencse, hogy Adrika már iskolás és oda jár, mert a jelentkezők száma megint többszörös és igazán csak azok lehetnek nyugodtak, akiknek a testvérük már ott tanul. Még így is izgulhatunk majd két hétig. mire kiderül, hogy melyik osztályba is vették fel - a háromból egyet meg sem jelöltünk, illetve kifejezetten odaírtam az indokláshoz, hogy a gyermek érdeklődésének és képességének semmiképpen sem a művészetis képzés ajánlanánk.

Andorkának egyébként tetszett az iskola. Bementünk abba a két osztályba, amit megjelöltünk, beszéltünk a tanító nénikkel. Mire egyik teremben kivártuk a sort,  a másikba átérve már csak a két tanítónő volt, így tényleg csak Andort tudták faggatni, pl melyik oviba jár, hogy hívják, melyik nevét használja, van-e testvére, hogy hívják őket, Andor hány éves, meg tudja-e mutatni a kezével is, hogy hat...Mindenre nagyon szépen válaszolt, majd magától el kezdte mondani, hogy neki már van iskolatáskája, de még rajta van a címke, hogy bármikor vissza lehessen vinni a boltba:DDD (ez a mi "fenyegetésünk" arra az esetre, ha nem úgy viselkedik, mint egy leendő iskolástól elvárnánk...starwarsos táskája van egyébként, ugyanolyan tolltartóval és tornazsákkal). Mivel a teremben volt játék is, így szépen eljátszott egyedül egy kis sajátmagát támadós harci játékot ;), mire tanítónők meg is jegyezték, hogy annak is van előnye, ha a gyerek önállóan elvan...DDD

A másik "nagy esemény" ugyanaz a matekverseny, amin Adirka is volt tavaly, egy másik általános iskola szervezi, háromfordulós. Míg tavaly az első két feladatlap otthon lett megoldva,  a harmadik az oviban,  az idén az első kettő hazakerült  a harmadik pedig most szombaton az iskolában lett megoldva, önállóan. Szóval készülgettünk a héten, miután az is kiderült, hogy az első két fordulóról maximális pontot hozott el (hoztam el???) - nyilván mivel olvasni még nem tud, és anya felolvasta neki a feladatokat, nehéz megállni, hogy ne segítsek miről is van szó.  De azt is tudtam, hogy ő egyedül ott nem fog maximális pontszámot szerezni...Nem is szerzett, 160 indulóból 54. lett...Mivel a helyi városi televízióban készült egy kis bejátszás a versenyről, és épp abban a teremben lett a felvétel, ahol  Andorék voltak, így láttam pár jelenetet, ami őt is mutatja (internetről visszanézve)  ahogy oldja a feldatot és látszik, hogy gondolkozik - pedig nagyon azt hittem tegnap délelőtt, hogy mi ott csak megjelentünk...Tehát ült már iskolapadban is, feladatot megoldva.

Tegnap hozta haza az első félévi bizonyítványt. magatartás, szorgalom példás, az összes tantárgy - írás, olvasás, matematika, környezetismeret, ének, rajz, technika, testnevelés jól megfelelt. Ilyen "biziket" kívánok még vagy 16-17 évig!

Az, hogy maximalista már nagyon jól érződik. Kétségbe van esve, ha egy hibát vét. Eddig írásból-olvasásból csak 100%-os dolgozatai vannak, matematikából két darab egy hibapontos. Szerencsére a szöveges feladatokat szereti, (tegnap mondta hogy a többi gyerek azt nem), ami egyértelműen a jó logikai készség jele.  Hogy milyen feladatok vannak elsőben? Meglepődtem. Marci kapott 7 matricát, Bence néggyel kevesebbet. Hány matricája van Bencének? Ketten együtt hány matricát kaptak? Ezt leírni egyenlettel, jól kiszámolni. A mi időnkben is előfordultak már gépi feladatok (amit sok év tanulás után már csak bevezetés a függvénytanba hívnánk): bedobunk a gépbe egy számot, az csinál vele valamit, kidob a gép egy számot. Na ezt most a következőképpen tanulják. A bedob a gépnek is van egy neve, pl. "A" a kidob a gépnek is pl. "B". És akkor a szabályt ( a függvényt)fel kell ismerni, pl. A=B+2. Illetve az ok, hogy a szabályt fel kell ismerni, de ezt így egyenlettel sem árt tudni leírni. Na én aki második helyen anno a felvételim évében a matematika-kémia szakot jelöltem meg, azt hiszem pár év múlva nézhetem a matematika könyveket újra. Reméltem, hogy ha a gyermekeim tanulása esetleg nehézségbe ütközik (nem a taníttatása), akkor is tudunk nekik segíteni, hisz én matematikából, kémiából, Apa fizikából-biológiából felvételizett valaha, ami elég jól átfogja a reál tárgyak nagy részét. Most azért remélem, nem kell segíteni a lecke megoldásában. Belegondolni sem merek, hogy az elkövetkező 16 évben még háromszor leérettségizek.

A bizonyítványt egyébként tantárgyanként részletes szöveges értékelés kísérte, majdnem mindenhol a legjobb volt aláhúzva. A nem tökéletes válaszokkal is abszolut egyetértek, látom, például, hogy lassú (bár én mondtam, hogy inkább lassan jót, mint gyorsan rosszat).

Ami igazán meglep, az az olvasása gyorsasága. Minden este elolvas 3-4 mesét, rövideket,  - csak úgy. Mert szeret olvasni. Mert örül neki, hogy el tudja olvasni. Apát leptük meg múlt héten, mondtam hogy üljön már le és hallgassa végig ahogy olvas. Ráadásul egy olyan mesét olvasott, amit még nem ismert (Áronka karácsonyra kapott könyvei egyikét). 4-5 szótagos szavakat is első nekifutásra egyben olvas, nem szótagolva. Folyékonyan. Örült neki Apa is:-).

Alighogy elkezdődött ez az év, Áronunk fogsora teljes lett. A két nagytesója hol kieső  - hol kibújó fogai mellett akár azt is gondolhatnánk, hogy neki van a legtöbb foga. Ám nagyon meglepődtünk a napokban. Hogy min?

Az egész úgy kezdődött, hogy Andorunk szokás szerint szuperhős szerepben érezte magát, épp Batmankedett (juj de ronda így leírva), és épp azt mondogatta, hogy neki batman foga van. Merthogy a második helyen lévő metszőfoga milyen éles. Mondja is az apja, hogy Adrikáé nem ilyen. Itt kicsit össze is zavarodott, hogy ez tejfog, vagy csontfog, mondtam, hogy ez még tejfog. Aztán szájbanézés, -  ő már engedi  - és döbbenet: ez bizony szemfog. Andornak jobbra lenn 4 foga van, ami kiesett elől az már kinőtt, tehát a második metszőfog hiányzik. Kicsit elkerekedett szemmel néztem, valahogy nem emlékszem hogy eggyel kevesebbszer lett volna emiatt álmatlan éjszakánk, illetve a babanaplókban (mert van belőle kettő, ezen a virtuálison kívül) is szépen napra pontosan be van vezetve, hogy mikor bújt ki. Na ezt hogy csináltam????

Na akkor nézzük egyeske fogait: neki mi hiányzik?  Csak a bal felső kettese nő, de lenn is fenn is van 6-6 foga, oldalanként, azaz 24  fogacska büszke tulajdonosa. Megdöbbentő, hogy mikor nőhettek ki, mennyire nem éreztük, vettük észre, az első fogacskák kibújásához képest ez teljesen észrevétlenül lezajlott.  De vajon mikor????

Olyanról már hallottam, hogy tejfog nem cserélődött, de ilyenről, hogy egy fog hiányzik (és nem a bölcsességfog) még nem.

Hétfőn mikor épp 22 hónapos volt, nem írtam összefoglalót, mert alig néhány nappal azelőtt már írtam részletesen. Akinek ekkora gyereke van tudja, hogy minden nap fejlődik valamit, tanul valami újat, valamivel megörvendeztet, de semmiképp sem lehet azt mondani este hogy ez a nap is eseménytelenül telt.

Mi történt a héten?

Újabb lépcső a szobatisztaság felé: egy bilibepisilés majd nagydolgozás. Röpke negyedóra alatt. Hogy a bilinülés se teljen eseménytelenül közben tépőzáras (kínai) házicipő lábrahúzásának gyakorlása. Eredményesen.

Játékbaba meztelen lábára zoknit húzni, saját készletből,  mert annak a lába így fázik.

Plüssjátékok pihenéséről gondoskodni: aluddál maci, betatarlat,(betakarlak) aluddál tutus (kutya) betatarlat, aluddál Mazsola, betatarlat...miközben épp a kisgazdijuknak kellene inkább aludni...

Ha megéhezik, "Áron kérsz almát" mondattal kéri.

Tesók közül valaki kiborította a teát. Mindegy volt, hogy ki, de mikor kérdeztem persze mindkettő tagadja, felváltva hangzik el, hogy "én sem, én sem". Majd egy harmadik hang ugyanezt mondja..."én sem", igaz, ő  nem is volt gyanús. De a fordítottja is elhangzott, tesók kértek valamit, majd hallottuk, hogy "én is". Nagyon szereti utánozni a testvéreit. A tesóknak adtam puszit az arcukra, Áronka mutogatja az arcát, és közben mondja: "anya, puszi".

Szeret táncolni, apával barkácsolni, és rendet rakni maga után.

Apához lemegy a pincébe barkácsolni, kéri az almát, amit természetesen előbb meg kell mosni.

Ja, és szeret taptát (sapkát) tenni a fejére. De ez már az előző képeken is látszik.

Összefoglalót nemrég írtam, most csak néhány kép Áronról. Egyre kisfiúsabb arca van, egyre kevesebb babavonással.

Semmi különös nem történik velünk, csak az ami tavaly ilyenkor is...Tegnap leszedtük a fát, az ünnepi díszeket "nem szeretem" művelet, az idei fa pedig olyan szép volt, legalábbis nekem nagyon tetszett. Kezd a ház megint olyan hétköznapivá válni, napi rutin, reggeli korán kelés, iskola, ovi, munkahely. Andorkának lassan kitöltöm az iskolai jelentkezési lapját, de előtte még jövő hét pénteken megtekintjük a leendő tanító néniket: szülői tájékoztató az iskolában, nem nyílt nap, mert nem tanítási órát láthatunk. Két tagozat közt nem tudunk dönteni, bár hogy mit írok be első helyre nem sokat jelent, mert elsősorban sőt egyedül az igazgatónő dönt. Mi pedig elfogadjuk a döntését.

Aznap vége lesz az első félévnek is, bizony ilyen gyorsan telik az idő. Nem tudom mennyire lesz részletes értékelésük Adrikáéknak, de az eddigi "bizonyítványa" annyira szép, hogy csak jóra számítunk. Magatartás? Hm, végülis csak el lett ültetve a túl sok órai beszélgetés miatt...Anyja lánya, no.

Áronka...hihetetlken mennyire lehet imádni ezt a kis huncut manót! A Karácsonyi laringitisére végül két ünnep közt mégiscsak elkezdtük adni az antibiotikumot, azóta minden rendben van, igaz a nyűgösségére rátett egy lapáttal, hogy jönnek a hátsó fogai is, épp a nagy ünneplések közben egy kiadós sírás alatt sikerült megtekintenem, hogy az egyik felső ötöse teljesen kinn van, úgy kellett visszaszámolni, hogy mikor is voltak nagyobb hasmenései illetve néhány éjszakai ébredéses napunk...Most úgy tűnik, mindegyik foga kinőtt vagy legalábbis áttörte az ínyt. Ez is kipipálva. Ha már fog, nagyjaink fogai meg felváltva "hullanak" vagy mozognak, Adrikának eddig 5 foga cserélődött Andorkának kettő.

Node Áronunkról is pár szót. Ha már említettük a fogát kezdjük ezzel, természetesen önállóan mos fogat, ez nagyjából a fogkefe fejének ritmikus rángatásából áll, annyit lát gondolom, hogy az mozog, amikor valaki használja, hát mozog nála is:-).

Elkezdődött a mondatokban beszélés, 2-3-4 szavas mondatokban nyomja, persze nem kitűnő ragozással, vannak még érdekes ragozásai, pl. ha iszok vizet az anya vizeje, vagy Andorkáé macija, szóval nyelvtanilag ilyesmire lehet számítani. Érdekes, hogy a  tesókat Andorkának, Adrikának nevezi, magát Áronnak, néha csak Áronkának, de ha az ő dolgairól van szó, akkor az Atáé. Evése egyre önállóbb, még mindig gyümölcsfun, gyümölcssalátából (laláta) naponta 3-4 kompótostányérnyit megeszik.

Volt mostanában egy kedvenc szava: fáj. Na ezt mindenre használta, amit nem akart, nem szeretett volna, szóval olyan tiltakozásféle kifejezés volt. Pl. egyik reggel fekszik mellettem, majd jött Andorka is a másik oldalamra. Ez Áronunknak nem tetszett, rögtön meg is jelygezte kis sírás után, hogy fáj. De fáj az is, ha menni kell mondjuk ebédelni és ő még játszani akar, vagy nem azt a pólót szeretné felvenni, amit kikészítek (igen, akarata is kezd lenni, vagyis van kedvenc pólója, pulcsija), vagy még nem akar menni fürdeni az egyszóval: fáj. Jókat nevettünk rajta.

Nagyon örült a Karácsonyra kapott autóknak, duplóknak. Tesóktól átkerült hozzá néhány korosztályának való játék, kis kirakók, puzzle-k, hát nem sok időbe telik a kirakásuk. A formabedobókon "nagyon túl vagyunk", kézügyességén még mindig el vagyok ájulva, nekem ez különösen csodálnivaló dolog, mert az enyém hát...nem írok róla inkább mlyen.

Amit "hiányolok": Nem mondókázik. Most megint írhatnám, hogy ennyi idősen már a tesók mennyi verset, mondókát, dalocskát mondtak. Aztán lehet majd beindul hamarosan, de egyelőre nem mond egyetlen verset sem. Érdekli viszont a zene,  a tánci, és nagyon sok minden. 2 hónap és majdnem kétéves.

Minden kedves virtuális barátomnak, titkos vagy már előbújt:-) olvasómnak nagyon boldog, sikerekben gazdag békés új esztendőt kívánok!

És persze sok új bejegyzést....

Nem nagyon szoktam recepteket közölni ebben a blogban, de most kivételt teszek, mert egyik kedves olvasóm kérdezte egyik előző posztomhoz: milyen az a borkrémleves?

A recept nem saját, azt már nem tudom megmondani, hogy tavalyi vagy azelőtti konyhai receptes falinaptár közölte-e, kivételesen azon ételek egyike, amit el is készítettem és finom is lett, sőt többször elkészítve sem untunk rá és még el sem rontottam:-)

A hosszú bevezetés után tehát következzék a Tokaji borkrémleves elkészítése:

Hozzávalók:

6 dl Tokaji édes Szamorodni, 4 dl víz, 2 ek cukor, 1 citrom, 1 db egész fahéj rúd, 2 db tojás, 1 ek porcukor, 1 cs vaníliás pudingpor, 2 dl tejszín, 2ek szárazon pirított szeletelt mandula.

Elkészítés: A bort a vízzel együtt fazékba öntjük, majd hozzáadjuk a cukrot, a citrom reszelt héját, az egész fahéjat, és felforraljuk. Közben a tojásokat kettéválasztjuk, majd a fehérjéket habbá verjük, hozzáadjuk a porcukrot, és evőkanállal a forró borba szaggatjuk. A habok egyik oldalát fél percig főzzük közepes tűzön, majd megfordítjuk és a másik oldalukat is fél percig főzzük. Ezután a borból kiszedjük a hablabdákat, majd a tojás sárgákat,  a vaníliás pudinggal, kevés vízzel simára keverjük és kevés forró levessel elkeverve a borleveshez öntjük. Közben folyamatosan keverjük, és ha felforrt a tejszínhez is adunk kevés forró levest, elkeverjük és szintén visszaöntjük a leveshez. Most már nem főzzük tovább, lehúzzuk a tűzről, majd tányérokba merjük, ráfektetjük a fehér tojáshablabdákat és megszórjuk kevés pirított szeletelt mandulával.

És akkor a változtatások, mert nincs recept amihez egy háziasszony ne nyúlna hozzá...

1. Nem feltétlenül Szamorodniból készítem, készült már Aszúból és Sárgamuskotályból is. Sőt a legutóbbi Furmintból.

2. Nálam sosincs otthon egész fahét, így őröltet szórok bele.

3. Tojáshab készítés: mióta valahol olvastam igazi gasztrobloggernél, hogy mikróban készíti a hablabdákat azóta én is úgy készítem. Egy tényér szélére szaggatom, majd a tányért be a mikróba és olyan 45-60 mp alatt el is készül. Nekem a borban, tejben főzés sosem ment, a madártejnél is mindig összeesik a hab.

4. A mi mikrónkon van crisp funkció, így a szeletelt mandulát ott pirítom.

És így nézett ki legutóbb, tányérokba merve:

Hetente beszámoltam milyen jól is állok-állunk az ünnepi előkészületekkel, e hétre már csak a főzés volt hátra.

Na azon meg egyszerűsítettem. Mivel egy gyomrunk van. Még így is tele a hűtő, napokra elegendő élelemmel. Pedig esküszöm, visszafogtam magam.

Egyébként sem szokott sosem összejönni, hogy szentesti vacsora van, a folyamatos főzés eredménye, hogy 24-i ebédünk már ünnepi menü. Mindig kíváncsi voltam, hogy a nagy sütés-főzés közben -előtt, ki mit szokott ebédelni? Mert szenteste előtti ebédről sosem olvasok. Na, mindegy.

Valamit az ember mindig elhibáz, ha siet. A mostanában hetente elkészített desszertembe 10 dkg cukor helyett 10 dkg só került. Abban a pillanatban tudtam, még el sem kevertem, mentettem ami menthető, de az íze pocsék lett.

Viszont a mézes isteni lett, sosem volt még ilyen finom, de ebben a gyerekek is segítettek!

A szenteste még nagyon szépen telt, mindenki nagyon örült egymásnak és az ajándékoknak. Adrika és Andorka különös meglepetéssel készültek. Megszólalt a kis harang, lementünk a nappaliba, és nem az ajándékokhoz rohantak, hanem egymás kezét megfogva imádságokat mondtak, még nem sokat ismernek, de azokat mind elszavalták.  Szépen, egyszerre, tévesztés nélkül...Szóval meghatódtunk Apával.

A fánk...szerintem még sosem volt ilyen szép, aranyba lett öltöztetve, kevés egyéb dísz van rajta, néhány alacsonyabb ágon kis színes fadíszek Áronka kedvéért, hátha megröül, hogy felismeri a hóembert, hintalovat, macikát...De ő is inkább az aranydiónak, citromkarikáknak örült és a mézesnek a fán. De leginkább a fa alatt futó kisvonatnak, "moddonyt" nézünk már 3 napja...és tüzet, hálisten ez nem komoly, hanem az izzók világítása emlékezteti a kazánban izzó tűzre.

Ha már meleg...A nehéz nap 25-én jött el, mindjárt hajnalban Áronkasírásra ébredtünk. Kis testét kiemeltem az ágyból és tűzforró volt. (hát igen, ünnep és betegség.) Bár ügyeletre nem rohantunk azonnal, délután mentünk csak, anyukáméknál ünnepeltünk és míg a nagyjainkra anyukámék vigyáztak, mi Apával elvittük az ügyeletre, ahol több mint tízen voltak előttünk, - torokgyulladása van kicsi Mazsolánknak - majd a város (lakossága több mint 200ezer) egyetlen ügyeletes patikájában álltam sorba, persze az utcán állt a sor vége, mire kiváltottam az antibiotikumot. Amit persze még nem használtunk és talán nem is fog kelleni. Ma este már nem volt lázas, csak hőemelkedése volt.

Ezt a fő bajt leszámítva békésen telt ünnep lett volna.

Képekben:

"Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már négy kis gyertyaláng.
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor Föld és Ég.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!"
 

Eljött ez a vasárnap is...vele együtt teljesen készen állunk a közelgő ünnepre.

Mi is történt a héten? Tőlem szokatlan módon elég későn de feladtuk az üdvözlőlapokat, (nagyon kedves visszajelzésekből úgy gondolom meg is érkeztek) hétfőn megkaptuk az oviból a várva várt fényképeket Andorról és Áronról (aki nem ovis persze, de bevittük az ünnepi fényképezésre), ezzel együtt az utolsó ajándékok is becsomagolva, karácsonyfára citromkarika díszek elkészülve, diók bearanyozva, mézeskalács mai napon kisütve és először (mert eddig sosem csináltam) szépen kifestve cukormázzal.Sok segítséget kaptam nagylánytól és nagyfiútól!

A hó...nem úgy néz ki, mint ami karácsonyra elmúlik. Áron fő szava lett az elmúlt napokban, bár pár napja úgy tűnt nem szereti, vagyis fél lépkedni a hóban, de természetesen a szánkó áttörést hozott. Tegnapelőtt próbálkoztunk először, Andor, apa és én vittük ki  - Adrika iskolában volt:(  - és nagyon kényelmesen üldögélt szánkójában, felváltva húzogatta Apa és Andorka. Ma pedig Apa vitte ki a három gyerkőcöt, Áronka mindig a szánkóban ült, a nagyok pedig felváltva ültek-húzták a kistesót.

Adrikát holnap még vinni kell suliba, nem bántuk volna, ha nem kellene, de ez nem ovi, muszáj menni.

Szerencsére ünnepi menühöz minden megvásárolva, még esetleg egy üveg bor hiányzik - pénztártól való távozás után jöttem rá még a hiperben - van ide is egy jó receptem, borkrémlevesnek elkészítve épp egy éve próbáltam ki először azóta többször elkészítettük családi összejöveteleken és mindenkinek nagyon ízlik!

Minden kedves olvasónknak, virtuális barátunknak nagyon kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Mifelénk ma lett olyan igazi havas a táj, mindent ellep, lapátolni lehet a havat.

Áronunk életében mondhatni ez az első, ami enyhe túlzás, hisz hó volt már az előző télen is, de akkor még egy éves sem volt, emléke sincs róla milyen is a havas táj.

Ma viszont rengeteg hó esett, délelőtt még csak az ablakból néztük, megbeszéltük, hogy hó, Áron bőszen ismételgette, hogy fó, majd dolgom végeztével délután ki is merészkedtünk az udvarra, majd az utcára is. Kíváncsian vártam a reakciót, ami végül meglepett: félt ugyanis a hótól! Sírdogálva mondta, hogy ölbe, ölbe, bár közben folyamatosan ismételgette, hogy fó, fó, azt hiszem nem is a hótol félt, hanem nem mert benne lépni, ezért vágyott ölbe (vagy csak annyira be lett öltöztetve hogy nehézkes volt a menés a hóban?).

Azért sikerült megörökítenem a kis hóembert:-)

Andor hatéves státuszvizsgálatán beszélgettünk arról a védőnővel, hogy jó lenne kideríteni jövő szeptemberig, hogy balkezes vagy jobbkezes Andorunk. A helyi nevelési tanácsadóval vettük fel a kapcsolatot, ahová múlt hét keddre kaptunk is időpontot. Az akkori vizsgálat eredménye szerint a gyermekünk jobbkezes, jobblábas, jobbszemes és jobbfüles. (én is nevettem...). Hogy ez mit jelent? Jobb kézzel nyúlt tárgyakhoz, jobb kézzel evett, játéktelefon megcsörrent és jobb kézzel vette fel, majd tette a jobb füléhez (jobbfülesség), távcsövet jobb kézzel fogta és emelte a jobb szeméhez (jobbszemes), bal és jobb kezében egy-egy ceruzával köröket kellett rajzolnia, a jobb kézzel rajzolt körök erősebbek, na és szebbek is voltak, jobb kézzel vágott ki papírból kört, jobb kézzel fogta a ceruzát mikor rajzolnia kellett, jobb lábbal rúgta a labdát. Volt egy olyan játék, ami engem gyermekkorunk golyós rágójára emlékeztetett, egy henger alakú tárgyba kellett golyókat összegyűjteni, azt is jobb kézzel végezte. Szóval ez a pont kilőve.

De ha már ott jártunk és nyilvántartásba lettünk véve, menjünk vissza egy hét múlva (tegnap) és egyúttal végeznek intelligencia-tesztet,(átlagos-átlagtól kicsit jobb jött ki) diszlexia vizsgálatot. Ez utóbbi miatt nyugodt voltam, hisz egy éve már ezt elvégeztettük igaz más helyen, de mégis. Az eredmények hasonlóak is lettek, hálistennek nincs nagy baj, persze vannak olyan területek amiben kimagaslót nyújtott (szerialitás, mozgás, ütemérzék), más helyen kis elmaradásai vannak (síkbeli tájékozódás, figyelem  - erre szoktuk mondani ,hogy mozgékony, 5 percnél tovább nem bírja).

Végülis azt javasolták, hogy egy tíz alkalomból álló fejlesztésre menjünk el, ez kicsit iskolaelőkészítő jellegű dolog, az viszont nem fog ártani ha fejlesztik hogy a figyelme tovább tartson pár percnél...Januártól tehát van programunk. A kétféle kurzussal kihúzzuk majdnem májusig.

"Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már három gyertyaláng.
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!"

A karácsony közeledtét, adventet szombat délelőtt egy családi fodrászat után (ahol meg lettünk nyírva...) Andor ovijában töltöttük, hagyományos adventi családi délelőtt volt. Először kis műsort adtak ovisok, óvó nénik, majd megkezdődött a kreatív játszóház, ahol ünnepi díszeket készítettünk együtt - tavalyihoz hasonlóan. Aztán az elkészített dolgokat itthon megfelelő helyre tettük, ablakba, asztalra, mit hová kellett. Van ami majd a fára kerül, illetve van ami már elfogyott - ugyanis mézeskalácsot is lehetett díszíteni.

Tegnap pedig újra családi gyertyagyújtás volt, kilencen ültük körül az adventi koszorút - vendégeink Andort köszöntötték születésnapja alkalmából, kicsit megkésve, de ilyen ez a tél, vírusok és betegségek tarkítják...Nagyon kellemes néhány óra volt, közel egykorú unokatestvérek játszanak ilyenkor együtt, mi felnőttek pedig próbálunk megszólalni mellettük. De nagyon jó volt a közös gyertyagyújtás, valahogy megerősödik az érzés, hogy a család a legfontosabb. Karácsonykor viszont nem találkozunk, így még inkább öröm volt tegnap együtt lenni.

A héten minden ajándék be lett csomagolva, még mindig azzal a kis kivétellel, hogy Andorkáék még nem kapták meg a fényképeket, amiket rendeltünk utóhívásra. De ha az megérkezik, akkor tényleg minden együtt lesz. A születésnapok ünneplései azért meggyorsították a nagy ünnepi takarítást is, lassan már tényleg nem sok készülnivaló lesz. Amint megkezdődik a téli szünet - idén Adrikának legkésőbb, 21-én még megy, meg is van sértődve, mert Apa is hamarabb lesz szabin - sütünk együtt mézeskalácsot, a többi főzés-sütés pedig az én dolgom.

De ez már a negyedik gyertya története lesz.

21 hónaposunk legfrissebb szórakozásainak egyike lett a tánc. Rádió! felkiáltással üzen, hogy kapcsolhatom be a mostani kedvenc cd-t, amire lehet táncolni. Csakhogy apával a tánc úgy zajlik, hogy apa vegye ölbe (szintén slágerszó: ölbe!) és forgassa, közben Áronunk meg hátravetett fejjel élvezi a szédülést. Már mondtuk neki, hogy az nem tánc, hogy cipelteti magát, a táncoláshoz a lábait kell mozgatni.

Sokat fejlődött, önállósodott ebben a hónapban is. A formabedobós-puzzleszerű játékokat egyre ügyesebben használja és némelyiket pillanatok alatt rakja ki, ez gyakorlatilag ebben a hónapban alakult ki, szinte egyik napról a másikra. Még mindig szereti a már említett Montessori torony alapú bohócos játékot és nagyon-nagyon előtérbe kerültek a könyvek is, még mindig a Boribon az egyik kedvenc, de van újabb népszerű könyv, ahol egy kisegér játékkacsáját kell megkeresni, na ez nagyon kedves, emlékszem  Adrikáéknak is volt hasonló könyvük ennyi idősen és rongyosra lett lapozva, százfelé szakadt a sok lapozgatástól. Rámutat, hogy melyik könyvet vegyem le, és azt szépen meg is nézegetjük.

Pakolásban is jeleskedik. Ha már Montessorit emlegetek és pakolást, akkor meg kell említeni, hogy szívesen pakolássza egymásba a konyhai tálakat, edényeket. Addig rendezi, míg sikerül csökkenő átmérő szerint elrendeznie.

És ha már torony...rendkívül szeret építőkockákkal játszani, egyre magasabb tornyokat építeni, meglepően jó a kézügyessége és amin igazán meglepődtem, hogy a Legoval a kicsi kockákkal tehát nem az ő kezébe való duplókkal is tud egymásrarakósat játszani, tornyot építeni. Egyre jobban  el tud mélyedni az önálló játszásban.

Játék...egyre többször a tesókkal, vagy a tesók játékaival vagy az ő szobájukban, de velem vagy én is legyek ott.

Mostanában kezdi érdekelni a rajzolás is, ebben egyértelműen Adrikára hasonlít, ő is ilyen kicsi korában kezdte, Andorka nem szeretett és talán még most sem szeret rajzolni.

Színek. Nem a nevük szerint válogat, hanem azserint, hogy kihez tartozik. Színes pohárkészletünknél figylete meg, hogy Adrika a rózsaszínt kapja, Andorka a kéket, stb, nálam leginkább a sárgát látja, tehát levonta az általános következtetést és bármilyen sárga tárgyat lát az anyáé A nevét nem mondja a színeknek, illetve lilát mond, de nem a lilára, gondolom maga a szó tetszett meg neki.

Számok...Adrika és Andorka ennyi idősen szépen elszámoltak tízig. Áronnal is próbálkozunk:-). Már sokszor tudja hogy melyik szám után mi következik.  A héten például.töltött káposztát evett egyik nap, és megemlítettem, hogy de ügyes, hisz megette mind, ami a  tányérjában volt mind a kettőt. Amint meghallotta hogy kettő, rávágta, hogy három, mert a kettő után a hármat hallja.

Pakol... a ruhásszekrényben is. Próbálkozik az egyedül öltözéssel, sapkát szereti felvenni, imádja a kesztyűt (nem tudom leírni hogy mondja) és a sálat ami még mindig spanyolos kiejtéssel egyszerűen csak lál. A mamuszt nem szereti, de a szobacipőjét igen, egyébként kezd válogatós lenni a ruhákat illetően, hogy mit szeretne felvenni és mit nem.

Kevés szó van, amit nem költ át, gyakoriak a "p" betűvel kezdődő szavak, ha már a ruháknál tartunk a póló-pulci-pulóler hármason kívül a patta vagy tapta (sapka) és a picő (cipő) is azzal kezdődik, bár a zokni például nocci névre hallgat. És a fiú is piú. Testrészek közül is van sok "p-2 betűvel kezdődő, úgymint peje (feje), püle (füle), de a szemére azt mondja: memem - és dörzsölte, jelezvén, hogy álmos.

Alvása...nos a napközbeni alvás elég érdekes, gyakorlatilag babakocsiban és friss levegőn. Mai nap meg is ijedtem, több mint 3 órás alvást produkált, bár a héten benn a szobában, ágyon is képes volt egy hosszabb alvásra napközben.

Evés...itt is a nagy önállóság jellemzi, néha a fejemet fogom a rendetlenség láttán és a naponta többszöri átöltöztetés sem ritka. Folyadékot kér, vizet vagy teát, aztán kiborítja, magára vagy szerez egy másik poharat és átönti abba, látja hogy mi is kiöntjük a vizet a pohárba, ezért ő is a bébiitalos üvegből önti ki a poharába illetve mellé. Levesevés...előbb kiszedi a sűrűjét kanállal és/vagy kézzel majd megissza a levét, ami ugye nem pohárból történik, tehát nagyrészt a ruhán landol.

Nem...másik slágerszó. Pár napig a következő kombinációban hangzott: nem de. Ugyanis Áron mondja valamire hogy nem, (mindegy mire kérem, menjünk, enni, sétálni, öltözni ) amire én rámondtam, hogy de. Nyilván azt hitte ezek összetartozó szavak, pár napig együtt használta őket. Mulatságos volt és aranyos.

"Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már két gyertyaláng.
Ha zörget Jézus, jól figyelj, ám
Betér a szívünk ajtaján.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!"

Közeledik  a Karácsony, hihetetlen gyorsan, ma mondtam a nagyjaimnak, hogy már alig két hét és téli szünet lesz. De mi történt a héten ünneppel kapcsolatban? Megkezdtük az adventi naptárat, már nem olyan érdekes, ki kell találni valami újdonságot, mert nem ez alapján számolnak, bár minden nap megnézik mi van az aktuális ablakban, aztán van hogy el sem fogyasztják, mert nem finom. Bár Áronunknak újdonság, igaz ő még nem számol, nem tudja mi a Karácsony, mit kell várni, viszont jó arra gondolni, hogy talán ez lesz az első Karácsonya amiről már emléke is lehet, vagy legalábbis jövőre ha említjük neki, hogy hamarosan ünnep, akkor tudja mire kell majd gondolnia, szépen feldíszített fenyőre, citromillatra, mézeskalácsra, valami másra, ami nincs a hétköznapokban...

Ünnep...elkezdtem az ajándékcsomagolást, juj, ezt nagyon szeretem, és már tényleg majdnem minden itthon van, még a gyerekekről oviban készült képek vannak előhívás alatt, ez nem meglepő minden évben kapnak a nagyszülők, dédi unokákról készült szép képet, és még egy ajándék érkezik a napokban postán. Tehát folyamatosan lehet csomagolni. Nagyon nem vagyok idővel elkényeztetve, Áronunk ma napközben egy percet nem aludt, remélem még nem kezdi el a leszokást a napközbeni alvásról, nem lenne ismeretlen, ha így történne, de még hátha nem...

Ünnep, gyertyagyújtás...

Délutáni, esti szertartás, körbeüljük  a koszorút, csemegézünk mellette, kicsit pihenünk, beszélgetünk. Múlt héten szülinapoztunk, így az kicsit más volt, most ötösben vagyunk.

Új desszertet próbáltam ma ki, pár hónapja találtam rá a netet böngészve, és vártam egészen Adventig, mert tényleg igazi téli desszert ez és nagyon finom:

És persze nálunk is járt a Mikulás az éjjel. Hozott cukrot-diót-mogyorót  (Adrika gyanít valamit, szerinte ez itthon mind megtalálható), egyéb finomságot, hóemberes hűtőmágnest, zoknit, különben hiába a csizma anélkül fáznának az apró lábak. Lánykánk sejt valamit, de talán még nyertem egy évet a magyarázattal, mikor kérdezte, hogy nem-e véletlen én és apa követjük el a csomagokat, próbáltam meggyőzni, hogy bizony ha mi lennénk, abban virgács is lenne, ebben pedig nem volt, pedig lássuk be kellett volna. Hihetetlen, de nem is tiltakozott többet, mondhatni kérdése sem volt több a témához kapcsolódóan. A csomag tartalma egyébként roppant mód hasonlít a héten kapott csomagokéhoz és a múlt heti szülinapkor kapott édességekhez is;) egyébként a csomag összeállításával egyidőben hivatalosan is kidobtam az egy évvel ezelőtti csokimikulásokat amik évközben nem lettek beolvasztva csokis muffinba. Tegnap munkahelyi Mikulásünnepség keretében Szegény Dzsoni és Árnikát néztünk. Bár még kicsik ehhez a mesedarabhoz, nem is tetszett nekik annyira, mint a tavalyi, az Ágacska, emlékszem én 11 évesen láttam moziban, nekem  akkor félelmetes volt meseként, pedig nagyobb voltam, mint 6-7 éves. De azért jó volt kicsit színházban lenni, hasonlókorú kisgyerekes szülőkkel valamennyire kikapcsolódni mintegy 2-3 órára.

Színház után apukámat köszöntöttük, akinek ma névnapja van: ezúton is kívánok még nagyon sok boldog névnapot Neki!

Vasárnapra terveztük Andor szülinapját megünnepelni, majdnem össze is jött, hogy együtt legyünk, nagyszülőkkel -  keresztszülőkkel, de sajnos egy kis betegség közbejött a keresztszüleinél, így velük talán jövő héten ünneplünk.

Igazán jól sikerült kis összejövetel volt, ünnepelt szinte minden várt ajándékát megkapta, (valamit azért Jézuskának is illik hoznia...), finom ebéd, finom torta (nem én sütöttem), jó hangulat, nagy beszélgetések, autózás, star wars kard, Bionicle robot - csak úgy nagyjából ezek voltak a délután-est jellemzői.

"Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog az első gyertyaláng.
Karácsonyt várva lázban a Föld
Isten gyermeket köszönt.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!"

A születésnapi tortával szinte egyidőben meggyújtottuk az adventi koszorú első gyertyáját is, koszorú szintén nem saját készítésű, bár a gyertyát én adtam hozzá, a gyertya pedig évekkel ezelőtti ajándék. Andort mikor hazahoztuk  a kórházból 4 naposan, aznap volt a névnapja is és aznap volt advent első vasárnapja, 6 évvel ezelőtt. 

G. mama és a dédi másnap is velünk volt még, gyerekeknek persze iskola-ovi, de ezután a kellemetlenség után kellemes program következett, családi advent a Piac utcán. Debrecen belvárosa nagyon szép ilyenkor, nekem legalábbis nagyon tetszik. A Nagytemplom előtti térre érve meglepődtünk, hogy milyen sokan mennek a templomba, az ugyanis nem nagyon szokott nyitva lenni a látogatók előtt (szégyen vagy nem, férjem 15 éve él itt a városban, de belülről még nem látta városunk fő nevezetességét, igaz hithű katolikus, de azért na.) Szóval a rengeteg ember láttán eszünkbe jutott be kellene menni, de aztán mégsem tettük, másnap olvastam a helyi megyei lapban, hogy Szekeres Adrien koncert volt.

Tehát a főtér nagyon szép volt, adventi kirakodóvásár sem volt bóvli, valahogy pár éve az tűnt fel, hogy szinte minden pavilonban gyertyások vannak, most ez nem volt annyira jellemző. Mint minden ilyen vásár jellegú dologhoz, az evés is hozzátartozik, végre sikerült igazi faszénen sütött kürtőskalácsot ennem, csak azt nem tudom ezek után hogy fog ízleni a másik, amit eddig ismertem és imádtam,. Másik gasztronómiai élmény a kenyérlángos volt - ezt pár éve megpróbáltam házilag elkészíteni, elfogyott, finom is volt, bár jobban hasonlított egy félresikerült pizzához (az enyémről van szó). Fényképezőgépet természetesen nem vittünk, így nem tudom rosszul sikerült képekkel illusztrálni a koraesti  kikapcsolódásunkat.

Tegnapi nap, kedd, kötelező oltásra vittem Andort. Mindig van valami újítás, tavaly Adrikánál még nem volt 6 évesen státuszvizsgálat, most megint van, csatolni kell majd az iskolai jelentkezőhöz. Mérések eredménye: 118 cm, 21 kg, Adrika most augusztusi 7 éves eredménye hasonló. Kicsi problémánk van, Andornál még mindig nem tudni, hogy balkezes vagy jobbkezes, itt most javasolta a védőnő-doktornő, hogy a nevelési tanácsadóval vegyük fel a kapcsolatot, ott szakemberek speciális gyakorlatokkal ezt könnyen kiszűrik, szeptembertől mire iskolás lesz, jó lenne a dolog végére járni, mert nagy hátránnyal indulhat ha nem tudjuk melyik is a domináns kéz.

Adventi naptárból is előkerült a régbevált, édességgel zsúfolt lesz, előrelátó módon csak 2-3 napra előre teszem bele a zsákokba a nassot. Bár Áronunkat, aki egyébként szereti a csokit, egyelőre a naptár alján található harang köti le.

Adrikáék tegnap az iskolával a Lovardában voltak, Oroszlánkirály musicalt nézték. No a lányom bátrabb, mint a szülei: színpadra termett. Műsor előtt ugyanis Mikulás bácsi jelent meg, lehetett színpadra menni, énekelni neki, és az én lányom ment is és énekelt is. Be kellett mutatkoznia, hmm, lehet hallunk még róla. Lehettek pedig párszázan, a Lovarda befogadóképességét ismerve. Irigylem hogy még nem lámpalázas. Pár éve még az oviban az anyák napi ünnepségen is elfordult és a padlót nézte versmondás közben, most meg másodmagával énekelget tömeg előtt (na persze ha énekesnő szeretne lenni).

Mennyi minden történt azóta!

Különösen sokat gondolok arra a napra, mikor Andorka megszületett. Most három szülést/születést összehasonlítva talán a legtermészetesebb születése Andornak volt.

Ma este mondtam neki, hogy 6 éve még a pocakban rugdosott és mennyire vártam már, hogy megszülessen. Megkérdezte: nagyon fájt? Mondtam, hogy nem, csak már nagyon szerettem volna látni. Következő kérdése: és azt hitted, hgy kislány leszek? Mondtam, hogy nem, nem tudtuk, de nagyon örültünk Apával, hogy most már van kisfiunk is, nem csak kislányunk.

Nem tudom ragozni, nem is lehet, mennyire örülünk Neki is, és persze mind a hármójuknak.

Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig kisfiam!

Adrika pénteken úgy hozta haza a Tájékoztató füzetét, hogy vannak benne valami ikszek. Nézem, hát a negyedéves értékelés tantárgyakra lebontva (énekből és rajzból nem kaptak azóta sem), illetve magatartás és szorgalom "jellemzés". Nagyon elégedett voltam, szinte mindenhol a legjobb minősítés volt ikszelve, kivéve a külalak (írás, nem a gyereké) és a gyorsaság az matekból és írásból egyaránt nem a gyors hanem a megfelelő volt. Jó érzés volt látni. Aztán elővettem az én elsős Tájékoztatómat, igaz ott csak félévkor volt hasonló értékelés, és megmutattam Adrikának.

Az idei tanév az olvasás éve. Az országos játékhoz hasonlóan, (hagyj el valahol egy könyvet, olvasd el, majd hagyd el Te is - valami hasonló) az iskolájuk is osztályonként egy könyvet elrejt valahol a teremben, majd aki megtalálja hazaviszi, elolvassa, és másnap vagy ha végez viszi vissza és ő hagyja el valahol az osztályban. Nálunk hétfőn este járt ez a könyv, Adrika aznap találta meg. Nagyon örült neki. A 4 kis történetből egyet majdnem végig olvasott, szép teljesítmény! Olvasás: mielőtt iskolába ment, a nyomtatott nagybetűket ismerte és olvasta is, a kisbetűket nem. Döbbenetes volt, hogy alig tanultak meg 4-6 betűt, mégis minden szót el tudott már olvasni,gyakorlatilag október eleje óta olvas.

A hét további nagy öröme számunkra egy újabb 100%-osra megírt matematika tudáspróba. Mivel matematika szakos az osztálya  - aminek még most nincs jelentősége, mert csak harmadiktól fogják emelt óraszámban tanulni - külön öröm, hogy úgy érzem jó helyre jár, nem lesz erőltetett menet (keveseknek lett csak hibátlan, talán kettőjüknek). Igaz sok a beteg gyerek az osztályukban, míg hétfőn öten hiányoztak, kedden már tizenegyen, ma pedig már tizenhárman.

Holnap elkezdik a termüket díszíteni, ma mézeskalácsot festettek, nagyon szép lett! Tegnap bőröztek, de azt nem hozhatták haza, sőt arról nem is tudhatok;)

Pénteken ismét bolhapiac lesz az aulájukban, nagyon várja.

Áronnak a fejére szállt egy légy. A következőképpen adta tudtomra, miközben a mutatóujjával a feje tetejére mutatott:

- Légy oda patta (sapka)!

Azaz odaszállt a légy, ahová a sapkát tesszük.

Jövő hét vasárnap már Advent első vasárnapja, kezdődik az évvégi nagy ünnepléssorozat nálunk is.

Szeptember elején már írni akartam egy bejegyzést, hogy mennyi tervem van, vagyis kellene legyen az évvégi ünnepekre

Először is: ajándéklista. Mivel november-december születésnapban, névnapban is bővelkedik, már ősz elején tervezem, hogy kinek mikorra mit. Gyerekeknek nagyon egyszerű, mert ők kérnek. Ezt-azt. Győzzek szelektálni a válaszok közt. És aztán szépen beosztjuk nagyszülőkkel-keresztszülővel, így talán sikerül jórészét teljesíteni a kívánságoknak. (laptop akkor sem lesz! Jézuska azt nem hoz). Most november közepén teljesen elégedett vagyok, már ami a három gyermekem és a rokongyerekek ajándékát illeti, gyakorlatilag 100%-ban kész. Csomagolásra vár. Felnőtteknek sem lenne már üres a fa alatti hely, de azért még vannak terveim...Pl. a közelgő névnapokkal kapcsolatban.

Másodszor: adventi koszorú: tavaly készítettem először önállóan, már ősszel gyűjtögetni kezdtük hozzá tobozt, makkot, amit a gyerekekkel együtt kifestettünk aranyszínűre és azzal díszítettem a koszorút. Idén nem gyűjtöttünk, pénzbüntetés terhe mellett tehettük volna meg, ezt meg nem kockáztattuk. Bár még így is lehet saját készítésű adventi koszorúnk, de egyre kevesebb esélyt érzek rá. Vagy marad a dióhéj, valódi gesztenye, aszalt citromkarika, narancskarika? Mint ahogy a fára is azt tervezek.

Harmadszor: adventi naptár: minden évben terv, hogy valamit kitalálok, mert évről-évre a már több éve készített naptárt töltöm fel, illetve tavaly egy bolti adventi naptár is falrakerült. Idén ugyanezek lesznek. Arról nem is beszélve, hogy a zsákocskák édességgel vannak teletöltve mégpedig annak jóvoltából, hogy a novembervégi Andorszülinap, névnap és a Mikulás annyi édességgel érkezik hozzánk, hogy ezt így praktikus kihasználni. Tavaly még Áronunknak nem kellett csokidarabka a zsákokba, idén viszont már ő is megismerte és tudja mi a jó. (érdekesség: a csoki szót elsőre is tisztán ejtette, nem cseréli a betűket benne ésatöbbi)

Negyedszer: ünnepi menü. Tudom, tele van vele az összes újság, internet, fórumok sokasága. Viszonylag válogatós és nagyonválogatós gyermek mellett nem nagyon érdemes különleges gasztronómiai fogásokban gondolkodni, de azért mégis jó lenne valami mást készíteni, mint a hétköznapokban. Amire eddig gondoltam mégis hagyományos lesz, kacsa, hal. Hát evvan.

És eközben az iskolában is zajlanak  a dolgok. Adrikáék tanterme ünnepi díszítés előtt. Tegnap nagy lelkesen mesélt, hogy miket fognak készíteni, lesz ott is adventi kalendárium, mégpedig úgy, hogy épp 24-en vannak az osztályban, mindennap egy gyerek húzhat ajándékot (ami egyébként Kindertojás), persze nem elsején kezdik, hanem hamarabb. Jövő héten lesz vásárlási lehetőség, az elsősöknek még nem, de a másodikosok már fognak árulni, maximum 500 forintot lehet bevinni és választhatnak maguknak valamit, persze ami megtetszik nekik. Jut eszembe, múlt héten egyik nap úgy jött haza az iskolából, hogy szintén volt valami vásárlási lehetőség, megunt könyveket lehetett bevinni, szóval Adrika választott könyvet Andorka születésnapjára. Teljesen meg voltam hatódva. A könyv címe tetszett meg neki, A kis hercegről van szó, mielőtt megvette azért megkérdezte az eladó felsőbbévest, hogy lányos vagy fiús a könyv, mondták neki, hogy mindkettő:-)

Én pedig megragadtam az alkalmat és néhány este alatt újra elolvastam ezt a kedves kis könyvet, és ha Andorka megkapja a születésnapjára Adrikától akkor esténként felolvasom nekik is, nem baj, hogy még nem érthetik miről szól...

Az oviból, iskolából minden délután anyukámék hozzák el a gyermekeimet, így legalább 4 órakor már kívül vannak a kapun, apuka leghamarabb 3/4 5-kor tudná őket elhozni. Oviból, iskolából viszont busszal elviszik anyukámék apa munkahelyére őket, a munkahely bejáratánál találkoznak, majd apa hozza haza autóval a gyerekeket.

A busz, amivel mennek, végállomása épp apa munkahelye, kívül a városon, és az utolsó pár megállónál már szinte csak szüleim és a két gyermekem az utasa. Így aztán lehet ismerkedni! A buszvezetőről kiderült, hogy eredeti végzettsége szerint pedagógus(...), nagyon érti a gyermekek nyelvét. Így aztán hamar barátságot kötött az én két nagyobb gyermekemmel is, akik az utazás végét már a sofórfülke közelében töltik, és a buszmegállók előtt meg van nekik engedve, hogy megnyomják az ajtót kinyitó gombokat, amiből van kétféle is, így hálisten ezen sem kell összeveszni, hogy melyik melyiket nyomja meg  - pirosat Adrika, zöldet Andor (lányos szín, fiús szín). Sőt, ha a végállomáshoz érve nem kellene szinte azonnal visszafordulnia a busznak, lenne pár perc, akkor még a vezetést is megengedné nekik a jószívű és igazán gyerekbarát sofőr bácsi.

Örüljünk vagy ne hogy nem maradt pedagóguspályán?

Adrikát ma elkísértem egy barátnőjéhez, akinek a szülinapi bulija volt. A barátnője kapott szülinapjára egy laptopot, persze családi összefogással, összeadták a rávalót, szülők, nagyszülők, nagynénik. Hazafelé jövet már Adrika is emlegette, hogy kell neki laptop Karácsonyra, illetve egy játék, amivel ott játszott. A laptopra persze határozottan kijelentettem, hogy azt nem kap, sokbakerül,stb...Elfeledkezve róla, hogy az ajándékot a Jézuska hozza. Adrika meg is kérdezte, hogy azt nem érti, hogy a Jézuska miért nem tudja megvenni neki ezt a játékot?

(játék laptopja van, két éve kapta Karácsonyra, a családnak egy számítógépe van, de azt használhatja - egyébként a laptopon is egyszervoltoztak mint ahogy az itthoni gépünkön is szokott).