Eltelt egy hónap, megpróbálom összefoglalni.

Kezdjük ott, mielőtt megszületett. Március 7-én pénteken telt le a 40 hét, vasárnap 9-én kellett nst-re menni, ahol nem volt túl aktív a baba, ezért az orvosom azt javasolta, hogy másnap ismét menjek nst-re és áramlásos UH-ra. Az nst-n minden rendben volt, viszont az UH-on kiderült, hogy kevés a magzatvíz és meg kell indítani a szülést. Átmentem  anyukámmal a nagyotiba, ahol az orvosom Székely Péter rendelt, megmutattam az nst-t és az UH leletet, és megbeszéltük, hogy akkor ma szülünk. Orvosom felhívta a kórházat, a szülőszobát és a terhesambulanciát, hogy egyik kollegájával bszéljen, hogy méhszájtágítóval indítsák meg a szülést és vegyenek fel  a szülőszobára. Nekem mondta, hogy mire ennek hatni kell, addigra végez a rendeléssel és ő is ott lesz. Viszont ha magától nem indulna be úgy a szülés, ahogy kell, akkor műtét, tekintve hogy már volt is egy műtétem. Kijöttem a rendelőből és ismét felhívtam a szülésznőmet Kulcsár Zoltánné Ilikét és Apát hogy akkor ma szülünk. 11 óra körül voltunk a terhesambulancián és pár perccel később a szülőszobán. Minden jóban volt részem: borotválás, beöntés, a tágítózselé, majd pár óra múlva oxitocin, burokrepesztés. Nehezen indult be a tágulás, fájás, elég műtétgyanús volt a szülés. Du 5 körül lettek hatékony fájások, majd a szülésznőm javaslatára kértem EDA-t, kb 1/2 8-kor este. Végül éjfél után 20 perccel (egészen pontosan 22 perccel) megszületett Áron Endre 3250 g-mal és 54 cm-rel 8/9-es Apgarral.