Zsibráknak köszönhetem ezt a feljegyzést.

Az előző posztomhoz írt egy megjegyzést, miszerint jó az, hogy sok bejegyzés van a naptárunkban, mert ez sok barátot jelent, névnapot, szülinapot.

Hoppá!

Ma van Attila nap!

Ezúton is köszöntök hozzám két nagyon közelálló Attilát: férjemet (aki nem olvassa a blogunkat, de gyakran érdeklődik, hogy ugye Róla nem írok semmit és persze nyugtatgatom, hogy ez a gyerekekről szól), és a másik Attila az egyik fiunk, Andor Attila (ő pedig még nem olvassa a blogunkat, de nézegeti a Róluk szóló képeket).

Szóval a névnap nálunk nem annyira ünnepelt dolog, mint a szülinap, sőt a szülinap is igazán csak a gyerekeké van számontartva (mi már oly öregek vagyunk, hogy nem illik róla beszélni, pláne számontartani). De természetesen megköszöntjük egymást névnapon és születésnapon is.

Ha Zsibrák nem kommentelt  volna, ez a poszt sem született volna.