Jól gondoltam, Andorunk hétvégén többször hányt, de azért megkockáztattuk ma az ovibamenést néhány garnitura váltás ruhával. Egész nap jól volt, mielőtt mamáék érte mentek, azelőtt történt csak meg a baj, mamáék még látták amint a romeltakarítás zajlik. Tehát délután doktor nénihez (!) mentünk, aki  azt javasolta hogy a héten ne menjen inkább oviba - mivel  itthon vagyok könnyedén megoldható.

Természetesen ahogy várható volt apát is utolérte a végzete. Nagyon beteg, mint általában a férfiak. Bár ezt nem szereti ha emlegetem, mert ugye "honnan tudom én, hogy ő hogy van, pl az sem biztos hogy két ember ugyanazt látja fehérnek, lehet én teljesen mást látok, mint ő, ugyanígy van ez a betegséggel is, nem érezhetünk a másik helyett." E meggyőző monológ végére azért világosan láttam, hogy ő sokkal betegebb, mint én valaha.

Remélem most már jobb idők jönnek ránk.