...szülni?

Ígértem pár poszttal ezelőtt, hogy erről is írok, de aztán azóta annyi minden történt és át is gondoltam, hogy érdemes-e erről írni, hisz erről annyi helyen lehet olvasni és mindenkinek más a véleménye, esetleg "ítélkezésnek" tűnhet, amit írok, pedig nem szándékom.

De mivel megígértem, így írom az én véleményem, ami természetesen biztos sokakétól különbözik, de talán ugyanannyi emberével egyezik is.

23 évesen végeztem az egyetemen, munkába álltam és ismertem meg azt az embert, aki később a férjem lett - ő akkor volt 25 éves, amikor megismerkedtünk. Viszonylag hamar nyilvánvalóvá vált számunkra hogy egy pár leszünk. Szerencsére egyet értettünk abban is, hogy szeretnénk gyermekeket, én minél előbb, Apa (akkor még nem Apa) inkább kicsit később, de csak egy-két évvel, olyan 30 éves korára. Végülis úgy döntöttünk, hogy esküvő után rögtön jöhet a baba. Én voltam akkor 25 éves, férjem 27. De nem jött, pedig nagyon akartuk, szerettem volna 30 éves koromra letudni a szüléseket, kis korkülönbséget 2 évet szerettünk volna,  de legfeljebb 3-at a gyerekek közt. Azt már többször írtam, hogy nem sikerült, mire Adrika megszületett én voltam 29 éves, férjem 31. És még csak az első gyermeknél tartottunk és reményünk sem volt arra, ami végül szerencsésen sikerült, hogy hamarosan kistesó lesz: épp a 30 éves szülinapomon lett a teszt pozitív. Akkor nyugodt is voltam, végül is pár hónap csúszás a 30-hoz belefér, mire megszülöm. Aztán Apa ekezdte emlegetni a harmadik babát, amit akkor el sem tudtam képzelni. Egy kicsivel és egy picivel nagyon nehéz volt, nem lett volna könnyebb még egy picivel otthon lenni...Meg olyan ideáis is volt, egy lány - egy fiú. Csakhogy az idő telt és én minél nehezebben döntöttem és húztam a babavállalást, így annál nagyobbra nőtt a számunkra ideális korkülönbség is, mármint egy harmadik baba esetén. Épp akkortájt morfondíroztam ennyit azon, hogy már nem vagyok-leszek fiatal anyuka. Végül a 35 évet tettem határnak, ha addig terhes leszek, lesz, ha nem akkor nem. 5 hetes terhes voltam, még nem tudtam, mikor rákszűrésre mentem és az orvosomtól kérdeztem: ő azt mondta, 40-ig belefér, lehet.

Ezek az elvi dolgok, 40-ig lehet...Csakhogy én mindig számolgatok. Apukám 32 éves volt, mikor én születtem és akkor csupa huszonéves apuka mellett az én apukám olyan idősnek tűnt. Ma már férfiaknak alig van 30 éves koruk előtt gyermekük. Szorzok kettővel: 37 évesen lett a férjem harmadjára is apa, tehát ugyanígy számolva Áron harmadik gyermekének születésekor 70 felett leszünk (ezt meg kell élni). Akkorra talán nyugdíjasak leszünk, ki tudja, de olyan jó lenne unokázni egészségesen, fiatalosan. Mindegyik unokámat szeretném megismerni. Persze nagyravágyok. Éljem meg, hogy leérettségizzen -megjegyzem, nem hülyeség mikor valahol baba születik és idősek a szülők, röhtön azt számoljuk, hogy hány éves lesz, mikor a gyermeke érettségizik - tényleg ennyi legalább járna egy szülőnek, nem? - aztán éljük meg, hogy legyen szakmája, találja meg élete párját, legyünk ott, mikor kimondja a boldogító igent és lássuk az örömét, mikor ő maga is szülővé válik.

Nem szoktam érteni, miért várnak a babavállalással  a fiatalok. Szerintem ha már összeházasodnak, akkor nem kellene azt mondani, hogy majd 4 év múlva. Mindig görcsbe szorul a gyomrom: honnan tudja, hogy akkor amikor szeretne, akkor sikerül is teherbe esnie? Az olyan hosszú idő. Kitolódott az esküvő időpontja...30 előtt nem szülnek a nők...Amelyik szeretne, annak nem jön össze. Néhány lombik és telnek az évek...

Más az, hogy a mai világban nehéz két fiatalnak főleg önerőből megteremteni a feltételét, hogy tényleg teljes szívükből babázhassanak azaz saját lakás, berendezve, autó.

Kitolódott a munkakezdés is. Most hogy iskolába indul a lányunk - bár még nem az és lehet pár hónap múlva erről teljesen mást írnék - látom, mennyien visszatartják őket, ráér még iskolába menni, addig gyerek, míg oviba jár felkiáltással. Én nem hiszem, hogy ennyi gyerek van, aki 6 és fél évesen még nem iskolaérett, csak 7 és fél évesen. (Bezzeg ezek  a gyerekek valószínűleg mindent legelőször csináltak játszótéri kortársaikhoz képest).

Ezzel azt akartam írni, hogy majd egy évvel később mennek iskolába, mint a mi korosztályunk, tovább járnak iskolába - én azt hiszem, de lehet rosszul tudom, hogy 3 éves szakmunkásképzés talán már nincs is - erre jön az, hogy boldog-boldogtalan egyetemre megy (bezzeg a mi időnkben minden tizedik érettségizőt vettek fel). Nem kell, hogy orvos legyen mindenki, de mire az lesz és még csak nem is szakorvos, de elsőre letett minden vizsgát, már közelebb  a 30-hoz mint a 20-hoz. És még pályakezdő és ezután készül egzisztenciát teremteni a családalapításhoz.

Egyetlen jó dolog, hogy a katonaság megszűnt, azzal nem halasztódik tovább az életkezdés.

Szóval mikor szüljünk? Mindenki akkor mikor elérkezettnek látja az idejét, én sajnálom, hogy nálunk ennyire későre halasztódott, fiatalabbként jobb lett volna. Nyugodt vagyok, hogy nem rajtunk múlt.