Ismét kollektívan vagyunk betegek. Kezdem megszokni, hogy a nagycsaládos lét ezzel is jár, hogy több emberen megy keresztül minden nyavalya.

Még nemrég voltunk  - talán januárban - hasonlóan együtt betegek (összetartó család), akkor a hányásos-hasmenéses vírussal, most pedig nátha - láz - köhögés.

Adrika kezdte még a múlt héten valami borzasztó hangú köhögéssel, ami vasárnap délutánra magas lázzal is járt. Akkor este már Apa mondta, hogy nézzem meg Andort is, de akkor még hőemelkedése sem volt, éjjel viszont ő is lázas lett. Mindketten félrebeszéltek a magas láztól.

Áronunk 10-én délután kezdte...míg én készültem összefoglalni az elmúlt egy évünket és pergettem vissza az eseményeket, ő ugyanannyira készült magas lázat "növeszteni".

A láz még ma este is tart, ha holnap-holnapután pöttyök is kísérik, mert ugye a pöttyös az igazi még ha jelen esetben nem is piros, akkor 3 napos lázról van szó, de ha nem?

Nehezíti a helyzetet, hogy a máskor jóétvágyú Áron most még a kanál látványának sem örül, máskor könnyedén adom be neki a D-vitamint kevés anyatejjel, most azt is -háááát- nagy kínlódások árán sikerült, nem is tudom jutott-e a gyermekbe belőle. Ja, és a C-vitamin (Cebion csepp) is abban lett volna...

A nagy családi ápolásban mélyen résztvevő anya jobban nem is tudna azonosulni gyermekeivel, minthogy ő maga is lázas lett. Ami azért meglepő, mert én lehetek akármilyen nagyon beteg, láz szinte sosem kíséri  - az elmúlt 25 évben ez a negyedik, ami ma ért utól. 38,4°C.  Nem is kevés.

A kis csapatot általános étvágytalanság jellemzi,  fő fogyasztási cikkünk a papírszebkendő.

Egyelőre Apa tartja a frontot.