Az elmúlt hétvége eseményekben gazdag volt. Régóta terveztük barátainkkal, hogy egy közös kerti partit összehozunk, gyerekestől-jóidőstől. Tavalyi nálunk tett babalátogatás után ezúttal mi mentünk vendégségbe, a közeli fürdővárosba. Persze nem a G.család lett volna, ha nem késünk el, bár időben elindultunk, egy órával a céldátum előtt (röpke 25 perces autóút....), de persze előtte még ugorjunk be ide-oda egy kis vásárlásra. Időközben Apának eszébejutott, hogy az irattartója-pénztárcája benne a kocsi forgalmija otthon maradt, node sebaj, ekkor már akkora késésben voltunk, hogy visszafordulni felesleges lett volna, lesz ami lesz alapon elindultunk. Kicsit késve megérkeztünk, cél előtt 3 perccel elaludt Andorunkat felébresztettük és indult a móka. Kicsi baráti összejövetel, 6 felnőttel, 7 gyerekkel, akik korban nagyon közel vannak egymáshoz - legidősebb Adri volt, legifjabb Áronunk. A kerti játékok mellett persze a gyerekszobák minden zeg-zugának kifürkészése is beletartozott.

Közben az eget kémleltük. jön-e vihar vagy megússzuk. Szerencsére elkerült minket, sőt a hazautat is megúsztuk pár csepp esővel.

Másnap ismét útra fel: irány az autóversenyes falu:-) nem versenyezni, hanem rokonlátogatás: kis keresztfiunk immár 4 éves lett, őt köszöntöttük - és mi felnőttek is szóhoz jutottunk, még beszélgetni is tudtunk.

Gyermekeink meglepően jól viselkedtek mindkét vendégségben, igen, ezt meg kell említeni, mert itthon egyre elevenebbek, már-már azt hiszem, valami korai kamaszkor tünetei jöttek ki rajtuk - nem tudom mi vár ránk az igazi kamaszkorban, de félek előre tőle.

Áronunk persze eleinte tartott az idegenektől, ölbebaba volt egy darabig, majd szépen lassan hozta a formáját. Talált felfedeznivalót a kertben, a bébi-gyerek-járgányok közt, így hamarosan mint régi ismerős járt-kelt az udvaron.

Mindkét helyen jól éreztük magunkat.