Jönni akartam írni, de nem tudtam belépni. Többször előfordult már, remélem nem fog sokszor. Így aztán szedhetem össze a gondolataim.

Eredetileg csak Áronunkról akartam írni, arról, hogy döbbenetes mennyit fejlődött az elmúlt napokban, hetekben és hogy mindig elfelejtek naprakész lenni a vele kapcsolatos bejegyzésekkel és erre még a blog.hu sem segít.

Tehát: Áronka. Tegnap végre elértük Apával, hogy betekintést nyerjünk őkelme szájába, szinte lehetetlen feladat, meglepetésként nem láttam  és kitapintva nem éreztem 17. fogacska nyomát, pedig igen régóta nyáladzik, és mutatóujjacskával a bal alsó hátsófogak helyén matat, ujját rágicsálva. Azonkívül napi 4-5 extrabüdös ("büde") pelus, aminek egyébként oka lehet még a sok gyümölcs elfogyasztása, pl őszibarackból, és egyéb hashajtó jellegűből. Említett "büde" kifejezésével egyébként jólátvert, sokáig azt hittük ez a pisilő másként megnevezése, ugyanis kibontott pelenkánál használva mondta,  a napokban ejtett gondolkodóba, hogy talán mégsem erre mondja.

Beszédfejlődése viharos sebességre tett szert. Pár hete arról akartam írni, hogy felszólító módban beszél, parancsokat ad, örök klasszkussá vált elsőszava addide után mostanában a "menjünk" és a "gyere" kifejezések is divatosak. Családtagok neveire már változatokat is tud mondani, Adrika és Andorka mint háromszótagos nevek: Adrita, illetve Andorta, de Apa keresztneve Attila - senki így nem szólítja, mert Apa illetve Ati névre hallgat  - nomindegy, gyermekünk kb két hete elkezdte mondani, hogy Átilllá. Én nem csak anya vagyok, hanem Anyu is(szintén nem hallhatja senkitől), illetve ha Mamáékkal gyakrabban találkozunk, utána Manya is vagyok - valószínűleg a Mama és Anya szavak házasításából.

Mostanság kapott rá ismét a nem szó használatára is, tudatosan, tehát a 10-11 hónapos fejrázós nem után most már használja amikor kell (amikor szerinte kell használni). Egyre több szót smétel utánunk, gyakorlatilag mindent utánunk mond, amihez van kedve. Harmadszor csodálkozok erre rá, milyen érdekes is maga a beszédtanulás folyamata, harmadjára nyűgöz le.

Egyébként mindent megmászós kislegénykénk van, nagyon kell rá vigyázni, szekrényre fel, kádból ki, lépcsőn ma a korlátban kapaszkodva mászott fel, azaz nem mászott, hanem lépett, szekrényből mindent kipakolós, de visszapakolós is - nagyon dacos emberke. Dackorszak: földre veti magát, homlokát a padlóhoz üti.

A napokban megijesztett telekiütéses bőrével, pár nap alatt elmúlt, nem tudom, hogy melegkiütés lett volna vagy más, a pelenka alatt fokozottabb volt - lényeg, hogy vége.

Altatni egyre nehezebb, napközbeni alvása is csökkent. Még mindig cicista, még mindig jóétvágyú, egyre önállóbb az evés terén is.

Új rossz szokása az ütögetés. A két héttel ezelőtt nálunk vendégeskedő unokatesómék kisfiát egyszer csak mindenféle előjel nélkül egy műanyag játékkal jól homlokon vágta. Mi felnőttek megdöbbentünk, a 2 és féléves kisfiú nemkülönben, szegény szerintem a sírást a meglepődéstől felejtette el, mert hogy fájhatott a homloka, az biztos. Ez egy olyan dolog, amire előre nem lehet felkészülni, és akkor sem igazán tudtunk mit mondani, reméljük nem fordul máskor elő.

Nagylányunknak elkezdtük beszerezni az elsős papír-írószer kellékeket. Direkt két kocsival vásároltunk a nemmadaras franciában hétvégén szétválasztva az iskolai dolgokat és a háztartási dolgokat, kíváncsiságként hogy mennyibe kerülnek - ötszámjegyű volt - de nem volt benne a táska amit szülinapi ajándékként kapott K.mamáéktól  - és a mai szintén majdnem ötszámjegyű bevásárlás sem, ami holnap még kiegészül a nagyonisötszámjegyű íróasztal megvételével is. És még nincs is vége, bár a nagyján talán túl vagyunk - ja a tankönyvek két hét múlva lesznek meg.

Végére járunk az őszibarack befőzésnek, a körtebefőzésnek, kezdődik a szilva - amiből Apa bort próbál készíteni. Mások pálinkát szoktak, de azt egyáltalán nem szereti, így próbálkozik a gyümölcsborral. Nyárelejei cseresznyebor próbálkozásának eredménye állítólag 2 pillepalacknyi finom nedű. G. mamánál van, még nem kóstoltuk.

És hogy ne csak a blog.hu-ra panaszkodjak, amiért nem írtam...Egy napig sztrájkolt a monitorunk is. Azt hittem megvonásos tüneteim lesznek, ha nem tudok netezni, de csak annyi történt, hogy éjfél előtt sikerült ágyba kerülnöm, szervezetem teljesen becsapódott az éjfél előtti alvástól, de komolyabb bajom nem lett.

És megint érik a saját blog gondolata nálam. Majdmeglátom. Egyre több a nem babás gondolat, amit valahol ki kellene írnom, de mégsem akarom keverni ezzel a rózsaszínbe burkolttal.