Tegnap gyors ősziruha vásárlásokat tartottunk, cipők Adrikának, Andorkának, nadrág, hosszúujjú pólók. Nehéz ebben a kánikulában elképzelni a zárt cipőt, kord nadrágot, de most még volt időnk egy nagykörútra, ha beindul a verkli, akkor bizony kész szervezés kérdése a ruhavásárlás, vagy a késő délutáni órák maradnak, vagy a rövidke hétvége.

Elsétáltunk az óvoda mellett és ha már ott voltunk, egyúttal beugrottunk szólni, hogy elsején megy Andorunk. Közben összefutottunk a logopédus nénivel, akinek persze nekiálltam aggódásomat kifejezni, hogy Andorunk még mindig selypít és egyébként szépen mondja a "s" hangot, ha megszólítjuk, de magától szinte sose. Na ha már ott jártunk rögtön be is hívta Andort a  szobába, ahol az órák vannak és elvégezte az év elejei felmérést. Meg is lettem nyugtatva, ugyanis a zöngés hangokkal teljesen rendben van, magától megtanulta a "cs"-t (ezt észrevettük mi is) és a "g" sem "k" már. És ha akarja akkor már én sem ana vagyok, hanem anya (megjegyzem: Áronunk szebben mondja a legtöbb hangot, mint Andorka). Gyönyörűen ismételte, hogy csengő, golyó, sárga. Még vannak azért javítanivalók, az egy évvel ezelőtti talán 11 vagy 13 hibásan ejtett hangból még maradt vagy 3-4. Az "r", amit szó elején nem jól mond, pl a róka még nem megy neki, de például a "tri" igen. Azt is megtudtam, hogy ilyenkor 6 éves kor körül-nagycsoportos korban maguktól is rengeteget javul a beszédük. Engem inkább az aggaszt, hogy ki tudja mondani, de beszéd közben annyira siet vagy lustaság vagy a megszokottság teszi? - de folyamatosan selypít.

Miközben Andort faggatta a logopédusnő, közben Adrika volt dadusa is megjelent, aki persze Adrikát üdvözölte. Az új kiscsoportban 26 gyerekből 16 fiú és 10 kislány lesz. Mondta ő is, hogy nagyon sokat nőttek Adrikáék a nyári szünetben  - mostanában naponta többször mondogatom én is, hogy nagyon feltűnően sokat nőttek a nyáron. Adrika tengap ezt épp az egyik zöld lámpára várva így kommentálta: rengeteget nőttem mamához képest a nyáron! (anyukám igencsak alacsonyka, így nem csoda hogy a mellettünk álló szintén zöld lámpára váró nő igencsak mosolygott).

Még fodrásznál is voltam Adrikával, vágattunk a hajából, kicsit sajnálom, mert szép hosszú haja volt már - most is vállig érő maradt - de sajnos a csatokat hiába vesszük, nem igazán használja őket. A hosszú, szemébe lógó haj pedig nem egy írni-olvasni most tanuló gyereknek való.

Ma még egy kis rendrakás a szobákban, még egy kis ruhaátválogatás, cipőselejtezés hátra van, aztán tényleg itt a szünidő vége. Nagyon rövid volt.