Alig két hete töltötte be a másfél évet, amit egy róla szóló hosszabb poszttal ünnepeltem részletesen kitérve a beszédfejlődésére. Hát azóta kb. megduplázta a szókincsét, és egyre gyakrabban használ ragozást is: két tesónál megszoktam ,hogy vasalás, teregetés közben mondogatták, hogy anyáé, apáé, Adrikáé, Andorkáé a megfelelő ruhadarabra-  ez az idő most Áronnál is eljött. (Mindhármójuknál előfordult) jókat nevetek, hogy azokra a dolgokra, amihez nem szeretjük ha hozzányúlnak szépen rámondjuk, hogy apáé és ezt elég gyakran halljuk is. Mindegy hogy az vagy nem az, ha áron meghallja, hogy "ne nyúlj hozzá" már mondja is, hogy apáé (apaja).

Jelenleg ezeket a szavakat szeretem tőle hallani, olyan aranyosan ejti ki őket: pilláó (pillangó), ololá (oroszlán), pompó (kompót). Bba- ez tulajdonképpen a bele, benne bár a "bele" szót is hallottam már tőle - szóval ha valami valahová való. pl a formabedobó kockája a dobozba vagy a szemét a kukába, akkor arra mutatva mondja ezt.

Áronka sokkal később kezdett érdeklődni a könyvek iránt, mint a testvérei, akik anno 13 hónapos koruktól kezdve lapozgatták, nézegették intenzíven. Kezdtem megijedni, hogy nem érdekli, de felesleges volt, eljött Áronnal is ez az idő és örömmel lapozgatja már ő is az állatos leporellokat, Boribont. Amiket felismer, azt örömmel nevezi meg. Huncut mosoly jelenik meg az arcán, ha megkérem, hogy mutassa meg hol van mondjuk a virág vagy az alma vagy bármi.

Szeretem nézni ahogy felfedezi maga körül, a világban az összefüggéseket. Néztük a Boribon és Annapannis könyvet, ahol Annapanninak copfba van a haja. Áronunk rögtön rámondta,Annapanni hajára mutatva, hogy ló - majd villámgyorsan rámutatott a padlószőnyegen lévő lovacska képre, hogy arra gondolt  - gondolom a döbbent arcomat látva kellett igazolnia magát. Vagy amikor belenyúlt a szemetesbe, kivette majd visszatette a pisis pelenkáját és utána rögtön jelezte, hogy kezet akar mosni.

Erről jut eszembe egy tavaszvégi történet. Az első idei kerékpározás. Kimentünk az utcára bicajjal, majd eszünkbe jutot, hogy a gyerekek nem vettek sisakot. Bementek érte. Jönnek ki, először Adrika. fején sisak. Látom, hogy Áronunk döbbent arccal nézi mi lehet Adrika fején, de nem szól semmit. Néhány másodperccel később jön ki Andor, neki is nézi a fejét, mi lehet rajta. Majd jött apa, az ő fején nem volt semmi.  Erre Áronka rámnézett és csak annyit csinált, hogy a kezét rátette nagy komolyan a saját fejére és elkezdte ütögetni. Abból a mozdulatból mindent le lehetett olvasni. Nagyon mulatságos volt.

Említettem a pelenkát...Két hete azt írtam, hogy semmi közünk a szobatisztasághoz. Azóta rengeteg minden változott. Először is az, hogy mondja hogy kaki (ezt mondta már hetekkel ezelőtt is), bár a produktum még nem került bilibe, mert 1. ha levetkőztettem, akkor csak aktív bilire felpattanás és lepattanás van, majd pár perc próbálkozás után felöltöztetve megy a kaki/pisi a pelusba vagy 2. szól előre, de nem sietek a bilizéssel és úgy megy a pelusba vagy 3. kakilás közben ejti ki a bűvös szót.

Én egyelőre döbbentem figyelem, hogy már érzi az ingert (a pisit is), nem voltam én így elkényeztetve eddigi két alkalommal. (ez is megér egy-két bejegyzést) A héten egyik nap délutáni alvásából ébredve volt első szava a bili, bili. Mentünk is, vetkőzés alulról, majd a bili láttán megindult a csorgás, de nem a céltárgyba. Valamit már kapisgál, lát összefüggést. Szóval egy remélem nem olyan hosszú út elején vagyunk.

Ez most az egyik kedvenc játék, (még karácsonyra kapta),  rengeteg játéklehetőséget biztosít, kezdve a toronyépítéstől a párkeresésig, számolás, vagy egyszerűen csak szavak tanulása, színek tanulása. 

És továbbra is szeretik egymást a tesókkal...

(Fürdés után-lefekvés előtti jelenetek)

A hét eseménye volt a 18 hónapos oltás és a Prevenar együttes beadása. Szerencsére semmi baj. 80 cm magas és 9600 g súlyúnak mérték, úgy látszik ezt a 10 kilós súlyhatárt még mindig nem lépte túl.