"Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már két gyertyaláng.
Ha zörget Jézus, jól figyelj, ám
Betér a szívünk ajtaján.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!"
Közeledik a Karácsony, hihetetlen gyorsan, ma mondtam a nagyjaimnak, hogy már alig két hét és téli szünet lesz. De mi történt a héten ünneppel kapcsolatban? Megkezdtük az adventi naptárat, már nem olyan érdekes, ki kell találni valami újdonságot, mert nem ez alapján számolnak, bár minden nap megnézik mi van az aktuális ablakban, aztán van hogy el sem fogyasztják, mert nem finom. Bár Áronunknak újdonság, igaz ő még nem számol, nem tudja mi a Karácsony, mit kell várni, viszont jó arra gondolni, hogy talán ez lesz az első Karácsonya amiről már emléke is lehet, vagy legalábbis jövőre ha említjük neki, hogy hamarosan ünnep, akkor tudja mire kell majd gondolnia, szépen feldíszített fenyőre, citromillatra, mézeskalácsra, valami másra, ami nincs a hétköznapokban...
Ünnep...elkezdtem az ajándékcsomagolást, juj, ezt nagyon szeretem, és már tényleg majdnem minden itthon van, még a gyerekekről oviban készült képek vannak előhívás alatt, ez nem meglepő minden évben kapnak a nagyszülők, dédi unokákról készült szép képet, és még egy ajándék érkezik a napokban postán. Tehát folyamatosan lehet csomagolni. Nagyon nem vagyok idővel elkényeztetve, Áronunk ma napközben egy percet nem aludt, remélem még nem kezdi el a leszokást a napközbeni alvásról, nem lenne ismeretlen, ha így történne, de még hátha nem...
Ünnep, gyertyagyújtás...
Délutáni, esti szertartás, körbeüljük a koszorút, csemegézünk mellette, kicsit pihenünk, beszélgetünk. Múlt héten szülinapoztunk, így az kicsit más volt, most ötösben vagyunk.
Új desszertet próbáltam ma ki, pár hónapja találtam rá a netet böngészve, és vártam egészen Adventig, mert tényleg igazi téli desszert ez és nagyon finom:
És persze nálunk is járt a Mikulás az éjjel. Hozott cukrot-diót-mogyorót (Adrika gyanít valamit, szerinte ez itthon mind megtalálható), egyéb finomságot, hóemberes hűtőmágnest, zoknit, különben hiába a csizma anélkül fáznának az apró lábak. Lánykánk sejt valamit, de talán még nyertem egy évet a magyarázattal, mikor kérdezte, hogy nem-e véletlen én és apa követjük el a csomagokat, próbáltam meggyőzni, hogy bizony ha mi lennénk, abban virgács is lenne, ebben pedig nem volt, pedig lássuk be kellett volna. Hihetetlen, de nem is tiltakozott többet, mondhatni kérdése sem volt több a témához kapcsolódóan. A csomag tartalma egyébként roppant mód hasonlít a héten kapott csomagokéhoz és a múlt heti szülinapkor kapott édességekhez is;) egyébként a csomag összeállításával egyidőben hivatalosan is kidobtam az egy évvel ezelőtti csokimikulásokat amik évközben nem lettek beolvasztva csokis muffinba. Tegnap munkahelyi Mikulásünnepség keretében Szegény Dzsoni és Árnikát néztünk. Bár még kicsik ehhez a mesedarabhoz, nem is tetszett nekik annyira, mint a tavalyi, az Ágacska, emlékszem én 11 évesen láttam moziban, nekem akkor félelmetes volt meseként, pedig nagyobb voltam, mint 6-7 éves. De azért jó volt kicsit színházban lenni, hasonlókorú kisgyerekes szülőkkel valamennyire kikapcsolódni mintegy 2-3 órára.
Színház után apukámat köszöntöttük, akinek ma névnapja van: ezúton is kívánok még nagyon sok boldog névnapot Neki!
Utolsó kommentek