Semmi különös nem történik velünk, csak az ami tavaly ilyenkor is...Tegnap leszedtük a fát, az ünnepi díszeket "nem szeretem" művelet, az idei fa pedig olyan szép volt, legalábbis nekem nagyon tetszett. Kezd a ház megint olyan hétköznapivá válni, napi rutin, reggeli korán kelés, iskola, ovi, munkahely. Andorkának lassan kitöltöm az iskolai jelentkezési lapját, de előtte még jövő hét pénteken megtekintjük a leendő tanító néniket: szülői tájékoztató az iskolában, nem nyílt nap, mert nem tanítási órát láthatunk. Két tagozat közt nem tudunk dönteni, bár hogy mit írok be első helyre nem sokat jelent, mert elsősorban sőt egyedül az igazgatónő dönt. Mi pedig elfogadjuk a döntését.

Aznap vége lesz az első félévnek is, bizony ilyen gyorsan telik az idő. Nem tudom mennyire lesz részletes értékelésük Adrikáéknak, de az eddigi "bizonyítványa" annyira szép, hogy csak jóra számítunk. Magatartás? Hm, végülis csak el lett ültetve a túl sok órai beszélgetés miatt...Anyja lánya, no.

Áronka...hihetetlken mennyire lehet imádni ezt a kis huncut manót! A Karácsonyi laringitisére végül két ünnep közt mégiscsak elkezdtük adni az antibiotikumot, azóta minden rendben van, igaz a nyűgösségére rátett egy lapáttal, hogy jönnek a hátsó fogai is, épp a nagy ünneplések közben egy kiadós sírás alatt sikerült megtekintenem, hogy az egyik felső ötöse teljesen kinn van, úgy kellett visszaszámolni, hogy mikor is voltak nagyobb hasmenései illetve néhány éjszakai ébredéses napunk...Most úgy tűnik, mindegyik foga kinőtt vagy legalábbis áttörte az ínyt. Ez is kipipálva. Ha már fog, nagyjaink fogai meg felváltva "hullanak" vagy mozognak, Adrikának eddig 5 foga cserélődött Andorkának kettő.

Node Áronunkról is pár szót. Ha már említettük a fogát kezdjük ezzel, természetesen önállóan mos fogat, ez nagyjából a fogkefe fejének ritmikus rángatásából áll, annyit lát gondolom, hogy az mozog, amikor valaki használja, hát mozog nála is:-).

Elkezdődött a mondatokban beszélés, 2-3-4 szavas mondatokban nyomja, persze nem kitűnő ragozással, vannak még érdekes ragozásai, pl. ha iszok vizet az anya vizeje, vagy Andorkáé macija, szóval nyelvtanilag ilyesmire lehet számítani. Érdekes, hogy a  tesókat Andorkának, Adrikának nevezi, magát Áronnak, néha csak Áronkának, de ha az ő dolgairól van szó, akkor az Atáé. Evése egyre önállóbb, még mindig gyümölcsfun, gyümölcssalátából (laláta) naponta 3-4 kompótostányérnyit megeszik.

Volt mostanában egy kedvenc szava: fáj. Na ezt mindenre használta, amit nem akart, nem szeretett volna, szóval olyan tiltakozásféle kifejezés volt. Pl. egyik reggel fekszik mellettem, majd jött Andorka is a másik oldalamra. Ez Áronunknak nem tetszett, rögtön meg is jelygezte kis sírás után, hogy fáj. De fáj az is, ha menni kell mondjuk ebédelni és ő még játszani akar, vagy nem azt a pólót szeretné felvenni, amit kikészítek (igen, akarata is kezd lenni, vagyis van kedvenc pólója, pulcsija), vagy még nem akar menni fürdeni az egyszóval: fáj. Jókat nevettünk rajta.

Nagyon örült a Karácsonyra kapott autóknak, duplóknak. Tesóktól átkerült hozzá néhány korosztályának való játék, kis kirakók, puzzle-k, hát nem sok időbe telik a kirakásuk. A formabedobókon "nagyon túl vagyunk", kézügyességén még mindig el vagyok ájulva, nekem ez különösen csodálnivaló dolog, mert az enyém hát...nem írok róla inkább mlyen.

Amit "hiányolok": Nem mondókázik. Most megint írhatnám, hogy ennyi idősen már a tesók mennyi verset, mondókát, dalocskát mondtak. Aztán lehet majd beindul hamarosan, de egyelőre nem mond egyetlen verset sem. Érdekli viszont a zene,  a tánci, és nagyon sok minden. 2 hónap és majdnem kétéves.