Nem tudom, ki hogy van vele, de én szinte minden babaruhát elpakolok-elpakoltam. Méretenként. Zsákokba.  Kezdődik egy vegyes 56-62-es zsákkal, majd 68-tól nagyjából 104-ig méretenként egy-egy zsák ruha. Van egynéhány szatyor a kis zokniknak, harisnyáknak, van egy a sapkáknak, sálaknak, kesztyűknek.

Így aztán néhány havonta sor kerül az átpakolásra, rendszerezésre. Előkerülnek azok a zsákok, amikre hamarosan szükség lesz (Áron esetében ez most a 92-est jelenti) és elpakolódnak a már kinőtt ruhák, de még így is "forgalomban" van néhány: 74-es, 80-as, 86-os. Ez utóbbi a jelenlegi méret, de még a 80-asokból is sok  a megfelelő, sőt még egy nagyméretű 74-es kabátka is most lett elrakva a zsákba, mert vége lett e télnek. És ez azt jelenti, hogy valószínűleg G.gyerekeken már nem lesznek, legfeljebb G.unokákon...

Miért tartom meg őket? Mert nosztalgikus alkat vagyok, sajnálnám többé nem látni, mert ki tudja...mert emlék fűz hozzájuk: ebben hoztuk haza a kórházból, ebben kereszteltük, ez volt az első ruhácska (Adrika szoknyás ruhája), az első cipőcskékről nem is beszélve, vagy egyszerűen az emlékek...ez volt rajta az első szülinapján, az első karácsonyán, az első ovis ünnepségen. Tartogatom az unokáknak, viccesen szoktam mondani, nálunk már akkor is nyaralhatnak, ha még csak 56-os méretű ruhácska kell nekik.

Andorka kinőtt ruháinak a sorsa egyértelmű: van egy öccse, bár érvényesül a Murphy, mert ellentétes évszakban születtek, így pl. az eddigi két nyarat Áronunk szinte csak új ruhában húzta ki, de lassan már mindegy, mert nem nő minden évszakban egy ruhaméretnyit. Bár nézgettem, még ez a nyár is nagybevásárlós lesz részünkről Áronunk számára is.

Adrika ruhái...hát ő is nosztalgiázik, vagyis inkább romantikázik, majd az ő kislányának ezeket tegyük el. Nála kétféle csoport van, nagyjából 104 fölötti méret esetén két csoport: leendő lányunokaruha és ami annyira már nem kötődik  hozzánk, tucatruha. Ez ügyben egyszer már felkerestem egy babaruhabizományit, hogy s mint veszik be, mi  a módja, de valahogy nem volt erőm ettől többre...A padlásunk elbírja.

Közben egyéb dobozok is vannak, egy a cipőknek, aminek lassan tényleg nincs értelme, mert az Andor által kitaposott cipőket Áronra már nem adom rá, nyilván. Még az eddigi szandáknál  volt értelme, meg azoknál a cipőknél amikben még nem jártak, csak a hideg ellen védte a lábukat.

És vannak egyéb dobozok...Igazi csemegék. Születési karszalag, első levágott körmöcskék, első (második...) kiesett tejfogacskák, sosem használt cumisüvegek, cumik, első fogkefék, minden pelenkaméretből (legalább) egy-egy elpakolva, első zenélő körforgók - hogy a nagyját említsem.

Van ami nem kerül dobozba, méreténél fogva: babakocsink része, a hordozó, járóka, egy év múlva követi a szobahinta, etetőszék, babakocsi. Ezek csak úgy mennek a padlásra.

Most nagy pakolásban vagyok, egyszerűnek tűnik, hogy csak a zsákok cserélnek helyet, de azért ennél hosszabb munka ez. Főleg hogy szinte minden ruhánál nosztalgiázni kezdek.

Adrikával, Andorkával kb. két hete néztük át a ruhákat, melyiket nőtték ki, érdekes, rajtuk is látszik, hogy van amitől nehezebben szabadulnak, amihez ők is jobban kötődnek.

Áronka pedig örömmel próbálja azokat amikről nem tudom eldönteni, hogy már belenőtt-e vagy még pár hónapot várhatunk vele. És büszkén mondja, hogy Ároné.