...ha egy gyerek megbetegszik, folytatja a többi is.

Még meg sem száradt az a bizonyos tinta a papíron, vagyis épp csak befejeztem a tegnapi posztot, mentem lefeküdni, de elaludni nem is érkeztem, mikor Andor szobájából gyanús hangok jöttek...rohanás, majd ágyneműcsere...Hányás, hányinger még fél éjszaka, majd folytatódott reggel, délben, délután.  4 órakor már 39 fok feletti láz, tehát irány doktor bácsi.

Reggel persze már nem vittük oviba, mint ahogy Adrikát sem iskolába, így mind a három gyerkőc itthon volt. Reménykedtünk, hogy Áronka nem kapja el, igaz délután már apa mondta, hogy talán mutassuk meg őt is doktor bácsinak - de mivel mi doktor nénihez tartozunk úgy voltam vele, hogy inkább ne, ha nincs vele panaszunk.

Este aztán szintén 39 fokos láz - immár Áronkánál. Holnap délután tehát követve a hagyományt, ami a héten lépett életbe nálunk ismét gyermekorvoshoz megyünk. Ismerős helyzet, tavaly is ezt a divatot követtük, csak akkor Áronunk épp a szülinapján lett beteg.

Előtte azonban beiratjuk Andort a suliba, amihez összekészítettem amit össze kell. Többek közt az egészségügyi törzslapját is, amiről külön posztban számolok be. Mert megérdemli.