...amit megkövetelt a haza!

De csak szép sorjában.

Úgy terveztük, hogy vasárnap délelőtt apa hazajön a miséről, ez pár perccel 10 után van, majd kocsiba ülünk, előbb én megyek el szavazni a szomszéd utcába, majd apa innen ahol lakunk kb 10 km-re majd 11-kor egy cukrászdamegnyitóra is elmegyünk.

Kicsit máshogy történt.

Én elmentem szavazni, majd elmentünk arra a helyszínre, ahol a férjemnek kellett volna. Ekkor már persze pár perc múlva 11 óra volt, de sebaj, megy ez gyorsan. Alig 2 perc telt el, férjem jön ki a kocsihoz, hogy kb. 40 méteres sor van, most ő ezt ki nem várja. Rövid döntés, cukrászdamegnyitó.

A város (szerintem) legjobb cukrászdája vagyis inkább cukrászcsaládja immár a harmadik üzletét nyitotta meg, ráadásul azon a lakótelepen, ahová gyermekeink járnak oviba-suliba, egyébként innen tudtunk róla, mert az oviban  volt kirakva egy meghívó illetve minden ovis család kapott is egy szórólapot. Miután mindegyik gyermekünk elfogyasztott egy szelet tortát az óriáscsokitortából, majd a lufihajtogató bohóctól is mindegyik kapott egy-egy általuk választott lufiállatkát mentünk vissza apával szavazni. A sor persze még hosszabb volt, mint előtte másfél órával, de kivártuk. Kicsi a világ, rögtön ismerősbe botlottunk, vagyis belém botlott egy ismerős, mert én ugyan nem ismertem. Kérdés: én nem vegyiparis voltam véletlenül? De igen! Tőlem egy évvel fiatalabb srácokra nem emlékszem a középiskolából túl sokra, lányok esetén ez érthető, inkább a nagyobbakat ismerjük-ismertük, naszóval fiúknál ez biztos másként van, mert ő emlékezett rám. Arcmemória. A tablónkat is látta, megmondta, hogy második emelet, könyvtár mellett. Igencsak kitűnő arcmemóriája lehet, ha emlékszik rám, mert középiskola óta azért (nem)kicsit gyarapodott a súlyom, tablóképen (4b) pedig szemüveg nélkül rövidebb hajjal vagyok jelen. Aztán jött a kicsi a a világ dolog, mert a több mint másfélórás sorbanállás alatt sikerült megbeszélnünk, hogy amíg Debrecenben laktak, addig ide jártak a gyerekei is oviba, ahová Andor, sőt Adrika melletti csoportba, majd suliba szintén oda, ahová most Adrika is jár.

Hazaértünk  2-3 óra körül, így a délelőttre tervezett programjaink igencsak elhúzódtak, az ebédből uzsonna lett.