Múlt hétvégén a gyermekszobákban  - különösen az Andoréban - nagy készülődés zajlott, be sem mehettem, de ha mégis megtettem, hogy bementem akkor nem nézhettem az asztal felé, vagy ha ott semmi sem történt, akkor nem nézhettem bizonyos fiókokba. Egészen kedd délutánig.

Kedden aztán alig várták, hogy felköszönthessenek.

Ez volt az első olyan születésnapom, amire készültek, saját készítésű kis rajzokkal és egyébbel.

Mint kiderült előző nap mentek apával vásárolni, saját kis zsebpénzből amit tudtak venni (idézem Adrikát: odaadtam egy ötvenest és visszakaptam egy huszast" - Andor úgyszintén, Apa megjegyzése: és utána mindkettő kért egy kétszázast még tőlem).

Eljött a kedd délutáni köszöntés ideje. Adrika is és Andorka is a háta mögött rejtegette az ajándéktasakot, mely gondosan feliratozva került hozzám: a piros tasakon a következő felirattal: G. Adrienn csinálta anyának, a züld tasakon pedig: G. Andor csinálta anyának. Benne a rajzok, a nápolyik, bonbon.

Igen, ajándékozni nagy öröm, ez látszott a kis szemeken és aznap ajándékot kapni is nagy öröm volt. Mondanom sem kell a csillogó szemek voltak a legnagyobb ajándékok, ahogy készültek és örültek, hogy meglepnek.

S hogy hány éves lettem? A figyelmes szemlélő a rajzokból megtudja.

Bónuszajándék: annyi darab BMW-t számoltak meg aznap az utakon. Most az a kedvenc autómárka. (lehet nagyokat álmodni)

 Update: kedd reggel Apa köszöntött, vicces kérdés: hány éves is vagy? (az egyetlen ember rajtam kívül aki öregnek tart:DDD). Praktikus válasz tőlem: kettővel kevesebb, mint Te. Erre Apa: Akkor 18.

Ebben egyet is értettünk...