Mivel nagyfiú pénteken elballagott, én pedig itthon vagyok, nemigazán látom értelmét, hogy továbbra is óvodába járjon. Megkezdődött a szünidő! Igaz megyünk még be párszor, ugyanis a ballagási képeket kiválasztjuk, ha elkészülnek, majd a megrendelt tetemes mennyiséget átvesszük, illetve párszor megyünk még logopédus foglalkozásra (pár hónappal ezelőtt volt kis félreértés, azt hittük már nem kell járni, de kiderült hogy június közepéig tartanak ezek a foglalkozások).

Utolsó ovis napja Andorunknak így tegnap, május 31-én volt, mégpedig egy kiránduláson vettünk részt, Hortobágyon. Mivel a buszban rengeteg hely maradt, így majdnem minden gyerekkel el tudott jönni az anyukája, nagymamája. Andorral én mentem. 

Eredeti terv volt, hogy megnéztük a Madárkórházat, a hozzátartozó játszótéren játszanak a gyerekek, majd elmegyünk egy állatsimogatóba, végül kimegyünk Mátára lovakat nézni.

Az esős idő eléggé keresztülhúzta a számításainkat, de végül minden jóra fordult. A madárkórházban tartottak egy bemutatót, ismertetőt, kisfilmet néztünk a kórház működéséről, gyerekek tátott szájjal (és befogott orral) nézték a beteg madarakat.

A játszóteret sajnos nem lehetett kipróbálni, minden csupa víz és sár volt. Végül kis tízóraizás után a kórházzal szemközti játszótér  - kevésbé volt sáros - kipróbálása következett. Majd buszra szálltunk és megnéztük az állatsimogatót, végül úgy döntöttünk, hogy semmi különleges állat nincs, amit a gyerekek ne láttak volna még (javarészt háziállatok) így további utunk Mátára vezetett. Eredetileg ott csak sétáltunk és lovakat néztünk volna, de  végül lovasszekerezés lett a vége. A 20 gyereken kívül néhány felnőtt ment még a másfél órás útra, egy kis pusztaprogramot nézni. Az eső szerencsére kibírta, épp mire visszaértek a buszhoz, kezdett el esni, majd szakadt egészen odáig, míg az oviba visszaértünk.

Jól éreztük magunkat!