Bezzeg míg be nem töltötte a két évet, szinte minden hónap 11-én írtam a szép összefoglalókat - ebből is látszik, hogy nem baba már Áronunk, nem történik mindennap valami feltétlenül lejegyzendő csoda vele, mellette, körülötte, bár minden napunkat bearanyozza.

Ez a pár júniusi nap, ami eddig eltelt jóval eseményszegényebb volt, mint a májusunk, sokkal több időt is tudok fordítani rá, napirendünk is mostanában elég fixen alakulgat. Szép hosszú alvása van délután; délelőtt és késő délután-este nagyokat játszik a kertben, udvaron, főleg a homokozó és a hinta  a nagy kedvenc. És persze a motorozás, járművek.

Azt ígértem június végén beszámolok hogy állunk a szobatisztasággal, mivel május végén eléggé bíztató volt a helyzet. Ha lehet azt mondani, most még bíztatóbb, gyakorlatilag napközben annak tekinthető, ami a kis dolgokat illeti, egyelőre nagyobb dolgokkal még nem jött össze a siker. Délutáni alvása alatt is száraz maradt a pelenka - remélem azzal hogy leírtam ezt nem az ellentéte fog tovább erősödni, hanem az írott szó ereje fog győzni és hamarosan elhagyhatjuk ezt a luxuscikket. Szép verdás kisgatyák várnak használatra;) (másik luxuscikk:DDD)

Jópofa bemondásokban továbbra sincs hiány. Nevelgeti szüleit: ha hangosabban szólunk rá, megszólít, hogy nem kiabálni, csak beszélni. Ha ellentmond nekünk, mondatkezdéskor azt a kifejezést használja: de  márpedig. A másik gyakori szókapcsolat: csak pedig amit még úgy ejt: tat pedid. A "t" igencsak gyakori hang mifelénk.

Ha kérdez és válaszolunk, helybenhagyja: ja.

Pár napja ha bosszankodott, azt mondta: ajjj.

Amiről jó lenne leszoktatni: szeret ölben lenni, közelgő nyaralásunkon ennek nem nagy hasznát fogjuk venni, de majd próbálkozunk.

Továbbra is igaz rá, hogy jó megfigyelő, addig-meddig ügyeskedett, míg a kapun kijutott az utcára, mindenhová képes felmászni, szerencsére az ügyességét kamatoztatja a mindennapokban, az önállóságnak vannak előnyei is nem csak szülőket ijesztgető hátrányai.