Hát elkezdődött nálunk is szeptember elsejével a 9 és fél hónapos tanév. Mivel nincs sehová sem új beszokó így mondjuk egyszerű volt. A szokásos. Szerencsére azért a szabadnapjaim jól jöttek, csütörtök-péntek annyi helyre mentem, hogy szépen bele is fáradtam mindjárt az új tanévbe.

És ekkor még Áron nem is volt oviban. Gondoltam egyszerűsítem a helyzetet, pont elég lesz neki hétfőtől menni. A várt helyzet: reggel sírás az oviban, nem akarok oviba menni, mamáékhoz akarok menni. Kedden reggel megtudtam, ez nem tartott 5 percél tovább, sőt az aznapit mire pár szót váltottunk óvó nénivel (kevesebb mint egy perc) be is fejezte. Ma ebédbefizetés volt, míg én ezt intéztem apa adta be a csoportba - bár úgy kellett betaszítani, de már nem sírt. Sőt valami rosszalkodásfélét is emlegetett este, "Katika néni elvette a tentikét mert rosszalkodtam", de mikor kérdeztem az okát: " nem mondom el" volt a válasz. No, majd utánajárok, mi az nekem. Tengernyi időm van rá.

Tehát a nagyokra visszatérve. Idei programok iskolán kívül: zeneiskola, úszásoktatás, hittan. A hittan heti egy alkalom, az iskolában, általában ütközni szokott valamivel, az idén még nem tudjuk mivel fog. Úszásoktatás: be kell vallanom, egyik gyerek sem tanult még, abszolut kezdők, a nyári úszástáborok nekünk nem arról szóltak, hogy versenyúszóként táboroznak, hanem arról hogy vizes közegben óhajtanak lenni egy hétig. Időpontok: heti háromszor lehet menni, mi valószínűleg pénteken fogunk, este hattól. 3 gyerekkel, úgy a szép, nem?

Zenetanulást hagytam a legvégére. Hát igen, ezt tudnám részletezni. Adrika ugye tavaly már járt szolfézs előképzőbe. Évek óta arról beszéltünk, hogy fuvolázni szeretne, de egy fura véletlen folytán mindkét gyermeket hegedűre vették fel, hát ezt kell legalább egy évig szeretni. Ismeretség révén majdnem sikerült még a beiratkozás előtti nap is egy kis kavarás, hogy átkerüljön a hőnáhítottba, de akkor már azt mondtam nem kavarunk, mert egyrészt akkor már Andornak is intézni kellene az általa preferált zongorát, de hát hogy néz ki hogy kettőt is kavarunk, és ha netán mindkettő sikerül akkor meg hogy szerezzünk be hirtelen egy zongoraszerű valamit. Marad a hegedű. Hej, de jó lesz egyszerre két gyerek, aki ugyanazon a hangszeren tanul, segíti egymást! Lehet őket egyszerre vinni zeneiskolába! Aha. Még mindig idealista vagyok. Így aztán csütörtök kettő előtt meg is jelentem a beiratkozásnál, ahol végre találkozhattam a megnyert tanárnővel. Akkor kezdődött az órarend kialakítás, ennek ellenére szépen teleírt táblázat fogadott, és alig volt üres hely, hogy a két gyerek közvetlenül egymás után kerüljön sorra. Nagyjából az ebédidő környéke, a késő esti órák, a szombat korahajnal (8 óra, de ki akar annyira korán kelni szombaton???) és végül ami maradt: szerdán 1/2 6-1/2 7-ig, csütörtökön 6-7-ig. Félreértések elkerülése végett írom, esti időpontok, de a hajnali ugyanez sem lett volna sokkal fárasztóbb. Ma aztán meg is volt az első óra. Szépen és sikeresen  bevásároltunk rá, a szolfézsra vett könyvekkel együtt végülis kitelt hatezerből, jó, csak 50 forint híján. Szerencsére a hegedűt nem kell megvenni. De! Barátnőm reggel azzal fogadott, hogy felkészíti az idegrendszerem (ők tegnap voltak az első órán) hogy a kölcsönözhető hangszer sincs ingyen. Bár nekik a tokot kell fizetni talán, nekünk tokkal-vonóval adták, de a pontos nevét nem tudom, de amit a vállra tesznek és arra  a hegedűt (valami párna) annak darabára 6500 forint. És hát ugye szorozzuk kettővel. A tandíj 10000/gyerek/félév, október elejére ki kell fizetni. Na ezt tudtam.

Ha már fizetés, egyelőre túl vagyunk az első beadandó összegen, Andorék osztályában már szedik a színházbérlet árát, 2700 forint, szinte ingyen van. Ahhoz képest amit még ebben a hónapban kifizetünk...Mulatságos volt azért ez az első hangszeres óra, amin még igazán hangszer sem volt a kezükben, csak addig amíg kipróbálták, hogy hanyas hegedű is kell (feles). Olyasmi kérdések hangzottak el, hogy miért a hegedűt választottátok gyerekek? Na itt jobbnak láttam gyorsan én válaszolni, tudván tudva, hogy ők ezt most nem szívből jövő igennel választották, de a végén csak buktam mert hiába jöttem volna ki szépen, Adrika azzal fejezte be a mondandómat: de csak egy évig fogunk ám járni! Basszuskulcs. Hát azt nem mondhattam, hogy ezt mondtam, hogy egy évig muszáj, hátha megszeretik és lesz több is, így mondtam: lehet hogy egy év lesz, de lehet hogy hat! Reménykedem, hogy megszeretik. Másik kellemes kérdés: jártatok-e szolfézsra, Nos, igen. A suliba jár ki a szolfézstanár, ami nagyon kényelmes dolog. Hétfőn és csütörtökön tartja az összes abban a suliban tanuló zenesulisnak. Előbb az előképzős Andoréknak, majd az elsős Adrikáéknak. Hétfőn volt az első foglalkozás. Amit Andor rögtön ki is hagyott. Hiába mondták neki, hogy erre menni kell, neki nincs kedve. Focizni jobb volt. De hamar kiderült, tehát több hiányzása talán nem lesz...

Unalmas kis hétköznapjainkba mi fér még bele?

Abszolut véletlen, hogy egyik autónk (az én nevemen lévő) műszakija szept elsején járt le. Pár nappal előtte intéztük, reggel 8-ra mentünk, végeztünk elsőként majdnem 11 órakor, naná, hogy elromlott a műszer. Sebaj, még az okmányirodába is menni kellett, időpont péntekre, ott is kavarás, de dolgomvégezetten távoztam. Távoztunk apával, mert ő is riasztva lett, ugyanmár hozza utánam de gyorsan a hátsó rendszámtáblát, mert kellene:-) Közben végre fodrászat, városjárás a hiányzó ezazért, és persze mivel az életem elég unalmas így még az érettségi találkozónkat is én szervezem (belefér a napi 24 órámba), pár hét és jó kis tali elé nézünk, már aki eljön, mert a hálátlanabb fajta népség még vissza sem jelez, hogy jön vagy sem. Ezen 5 éve még nagyon felpörögtem, az idén talán már nem fogok. Aki jön, jön, aki nem, nem -  én megyek. Végre a nőgyőgyászhoz is eljutottam, van rá havi pár napom amikor mehetek, ezt várjuk 3 hónapja, de hol én voltam akkor épp távol és szabin, hol a dokim, most végre a tanévkezdési hajrában ez is össze(meg)jött. Mielőtt nekikezdtem e posztnak jött a hír, hogy Adrikáék osztályának lenne családi nap, most vasárnap, hát belefér, miért ne? Ó, igen, ne felejtsem ki, hogy a fürdőszobánk szépen alakul, nem, nincs még kész, még várunk az utólag megrendelt díszcsíkokra, szekrényelemekre. Nem unatkozunk. És még most kezdődik a java!

Szerző: gneke  2011.09.07. 23:31 2 komment

Címkék: zene család tanulás gyerekszáj iskola óvoda andor áron adrienn

A bejegyzés trackback címe:

https://gaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr53210313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Napocska77 2011.09.18. 16:13:39

Hát tényleg nem unatkozol!
Azért jó, hogy Áron hamar visszaszokott az oviba, ilyen apró kis sztrájk nélkül nálunk sem ment:-)
Adrika beszólása, hát a gyerekek ilyenek, igazán őszinték:-) szerintem egy tanárnéni ezen nem akad ki, vagyis nem kellene, hogy ezen csodálkozzon és tényleg lehet még, hogy ez évben megszeretik a hegedűt!

gneke 2011.09.18. 20:42:38

@Napocska77: Áron még kissé huncutkodik reggelente, de azért alakul az ovikezdés-újrakezdés. A hegedűtanár "néni" nagyon aranyos, szeretik Adrikáék (kb. 25 éves) - mivel a tanárnő kedves, van remény, hogy nem váltanak hangszert.
süti beállítások módosítása