Örök klasszikus, hogy milyen gyorsan telik az idő, még csak most kezdtük az iskolát és már itt is van pár nap múlva az őszi szünet.

Amit nagyon várok! Mivel lesz benne talán egy kis pihenés is. Semmi különös, csak egyszerűen elutazunk. G.mamához. Hosszú évek megfigyelései alapján állítom, hogy a legnagyobb pihenés számunkra ott lenni. Talán már írtam párszor, hogy egyre nehezebben jutunk el, tavaly alig tudtuk összehozni az őszi szünetben hogy pár napra el tudjunk menni (munkahelyi audit miatt), aztán a két ünnep közötti szünetben próbáltunk meg minél több szabadnapot beiktatni, mivel mama dolgozott. Az idén pedig ötönkből négyen kötöttek vagyunk, két iskolás és két munkavállaló számára ekkora távolságon csak a szünetek, hosszú hétvégék maradnak. Az idén még szerencsére van elég sok plusz szabim, ami az itthon töltött évek alatt összegyűlt, így könnyedén meg tudtam tenni, hogy a szüneteket a családdal töltöttem, már ami a rövidebb szüneteket illeti, mert persze a nyári szünet 11 hetére ezt nem lehet vonatkoztatni.

Pénteken aztán szóltam a főnöknőmnek, hogy jövő héten szabadságra mennék. Rögtön bele is egyezett. Aztán még megpróbálkoztam az e hét péntekkel is, mert akkor már délután utaznánk...Na azt még nem tudom mehetek-e, majd csak szerdán tudom meg. Szabadságom van elég, de ha nélkülem ég a ház pénteken, hát mit tegyek. Kár hogy ennyire nem érzem magam fontosnak, de mindegy. Szombaton sem lesz késő elindulni.

Pénteken előbb, majd ma is egyik munkatársam kissé "felidegesített". Pénteken is éreztem már, hogy nekem szól a mondat, ma azonban már nem hagytam szó nélkül a megjegyzését. Ugyanis rajtam kívül szinte mindenki tavaly végzett vagy néhány éve végzett, 30 év alatti gyermektelen-hajadon-nőtlen. Nagyon aranyosak, nagyon szeretjük egymást, jó  a kollektíva. A fiatalsággal jár, hogy kevés a szabijuk. Nos, az hogy én a jövő hétre szabit veszek ki, és még ráadásul a szombatot is (naná, majd bemegyek egy napra) nos az nagyon bántja a csőrüket. És erre jött a megjegyzés, illetve a két ünnep közötti időszakra: biztos a családosokat engedik majd el!

Hát igen. Én is voltam gyermektelen, hajadon, fiatal, kevés szabival amikor azt  a keveset mindegy volt mikor veszem ki. Sőt a kötelező leállás nálunk is meghatározta hogy mikor vegyem ki a szabim. De arra is emlékszem, mikor karácsony előtt odaálltunk a főnöknőnk elé velem egykorú szintén hajadon kolleganőmmel, hogy szívesen vállaljuk az ünnep előtti munkát, hogy mások el tudjanak menni szabira. Pénteken rosszul esett a megjegyzés, de ma már nem hagytam szó nélkül és megkérdeztem: miért pont a családosok zavarják? Te is leszel családos és akkor te is majd a szüneteket fogod nézni, hogy mikor jöhess el! És most miért pont az őszi szünet idején szeretnél eljönni, miért nem jó neked ez a hét vagy az utána következő hét egy-két napja? Nem tudom miért van szükség a feszültség keltésre. Nyilvánvaló, hogy az iskolai szünet így is több napból áll, mint ahány szabadnapja a két szülőnek együtt van. Miért legyek otthon ezen a héten vagy két hét múlva mikor a család minden  tagja közösségben van (tudom, pihenni)? Szerencsére vita nélkül megúsztuk ezt a kérdést, de nem értem mi a bűnöm? Hogy családos vagyok? Tapasztalom már régóta hogy nem értékeli a magyar társadalom a gyerekeseket, de ha olyan mondja aki maga is két testvérrel rendelkezik, ráadásul fiatal, nő, akkor mit várjunk el másoktól?

Na de témán túl vagyunk. A héten még lesz elég izgalom. Mindjárt holnap Andor osztályában rendkívüli szülői értekezlet. Egyik osztálytárs szülő sem tudja mi okból kifolyólag lett valami ennyire sürgős, mikor alig egy hónapja volt szülői és ráadásul pár hét múlva fogadóóra. Mindegy, menni megyek, de nem hiányzott holnapra ez a program.

Munkahelyre visszatérve: mindketten tele vagyunk munkával, egyre nagyobb a teher, egyre több sürgős feladat, amit még próbálunk belezsúfolni a nyolcórába, de egyre nehezebb.

Itthon sem kész pihenés az élet. Gyerkőckéink egyre többször vitatkoznak, állandóan húzzák egymást valamivel. Áronunk könny nélküli sírása tökélyre fejlesztve. Nemhiába gyakorolja az első dackorszaka óta. Az oviba talán múlt hét óta nem sírva megy, remélem a jövő heti szünet nem fogja megint nagyon visszavetni. Hiába, három gyermek, három külön egyéniség, ez egyre inkább megmutatkozik minden téren.

Adrika számára megkezdődtek az idei versenyek. Matematikából túl egy versenyen. Most lehetett jelentkezni egy fizikai-matematikára, amivel kiválthatta volna az egyik matematikaversenyt, de inkább nem kért belőle:-) Gondolom sikerélményre vágyik vagy egyszerűen a lányok többségéhez hasonlóan nem nagyon érdekelték a való életből vett példák:-) Szépek a jegyei, szeret olvasni, megy a hegedülés, bár még mindig azt állítja, hogy csak egy évig fogja tanulni.

Andor. Első csillagos ötös dolgozat begyűjtve. Természetesen matematika, rutinszámolás. Döbbenetesen jó eredmény, 80/80 pont, azaz hibátlan. Szintidő 15 perc, neki 6 perc alatt sikerült teljesítenie. Persze itt könnyen becsúszik egy-egy hiba, 80 feladatnál. Mára már sikerült is rontania, egy négyes dolgozattal, sok a hiba, a figyelmetlenség, pontatlanság. Sietünk, de minek (kérdés: anya, ide is ráírta tanítónéni hogy pár perc alatt toldottam meg? - nem az számít, hanem hogy jó legyen...). Rohanó világunkban nő fel Ő is.

Áronunk egyre értelmesebb. Hihetetlen néha, hogy milyen dolgokra emlékszik vissza, hogy mennyire össze tud kötni dolgokat, eseményeket. Most tényleg minden téren rengeteget fejlődik, mozgása, éneklése, egyre több csoporttára nevét emlegeti, most már jeleket is köt hozzájuk és néha már vezetékneveket is. Mostanában őt is egyre inkább a számok világa érdekli, még mindig a bűvös hármas a központ ("három éves vagyok").

És az úszásról...Heti egy alkalom, nem túl sok, eddig talán 5-6 alkalommal voltunk? És ahogy elnézzük még évekig leszünk törzsvendégek, ha azt szeretnénk hogy normálisan megtanuljanak úszni. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy jókor kezdtük-e el, talán Adrikáékkal hamarabb kellett volna, talán Áronnal meg várhattunk volna még. Elég öntörvényű kisfickó, vagy egyszerűen nagyon kicsike még, mindenesetre csinálja amihez kedve van.

Jó, hogy szünet következik.