Megint többhétnyi anyag gyűlt össze belőlünk.

Több mint két hete kezembe került valami, amiről azt hittem, hogy eltűnt: mégpedig az emlékkönyvem. Hetedikes-nyolcadikos koromból való bejegyzések vannak benne, főleg az akkori általános iskolai  - főleg lány - osztálytársaim, legkedvesebb tanáraim írtak bele néha vicces, néha egész komoly idézeteket, verseket, versikéket. A bejegyzések nagyrésze 25 évvel ezelőttről való!!!! Nagyon megörültem, hogy anyukámék rátaláltak erre a rég elveszettnek hitt könyvre, és most már gondosan elraktam, miután többször átolvastam, nehogy újra elveszítsem.

Pár nap múlva engem is megijesztett mikor a freeblogosok utolsó bejegyzései, kommentjei eltűntek. Bár ritkán írok, ennek elsősorban időhiány az oka cseppet sem az unalmas hétköznapjaink, azért mégiscsak sajnálnám ha ezzel a bloggal lenne valami,. Bár épp az egyre ritkuló bejegyzések kommentek miatt többször gondoltam már rá, hogy minek is, kinek is írom még????

Mikor az emlékkönyvemre leltem már fogalmazódott is bennem a poszt: nosztalgiázás címen. Ugyanis alig egy hétre rá épp egy kedves kerekecske évfordulót ünnepeltünk volna ha ünnepelnénk: épp 15 éves első randinkat Apával. És a november itt még nem ér véget ami az évfordulókat, ünnepeket illeti, névnapok és születésnapok váltják egymást a hónap második felében, gyakorlatilag majdnem Karácsonyig van mit vagy kit ünnepelni.

És itt jönnek az én elmaradásaim. Ajándékok terén. Tudom van még pár hét, de én ilyenkor - Andor szülinapjára már szinte mindenki ajándékával kész vagyok, vagy megrendelés alatt vagy akár becsomagolva, de mindenképp tudom, hogy kinek mit. Na az idén ez nem mondható el rólam, remélem a helyzet innentől kezdve nem fog évről évre folyamatosan romlani és odáig fajulni, hogy december 23-án rohangálok faalávalóért.

A napok viszont gyorsan telnek. Ha már karácsony: Áronék túl vannak az oviban a fényképezésen, csütörtökön. Szerencsére a múlt héten lezajlott, így most hogy a héten nem jár oviba, mivel szombat óta köhög, vasárnap óta lázas is, legalább az nem zavar, hogy lemaradt volna a fényképezésről. Én persze dolgozok, Apa még hétvégén is benn volt a munkahelyen (Áronka jól időzített), de pár nap múlva szabadságon leszek és pótlom az itthoni családi elmaradásaimat.

Az iskolában is egyre több a program. Múlt héten kézműveshét volt, lehetett választani mézeskalács készítés, szalmafonás, hangszerkészítés közül, pénteken bazár volt (megint játékok...), a héten korcsolyázás, színház hol az egyiknek, hol a másiknak. Közben majdnem mindennap egy-egy dolgozat, számonkérés, melyek egy része megint kiverte nálam a biztosítékot. Röviden: egy hét alatt három jegy magyarból Ugyanazon témakör gyakorlatilag, mindhárom jegy úgy született, hogy órán kaptak egy feladatot, amit az elkészítés után együtt kijavítottak, majd kézfeltartással, bemondással, becsület alapon bemondták, hogy hány hibájuk volt és az alapján kaptak jegyet, ami rögtön be is került a tájékoztatóba. Mind a három. Hát, volt aki nem is csinálta meg, hanem mikor ellenőrizték együtt, hogy mit kellett volna beírni akkor írta be a jó válaszokat, majd a végén persze jelentkezett a hibátlanok közt és kapott így ötöst. Akár egy héten hármat is. Ezek után úgy döntöttem hogy ma nem megyek fogadóórára, nehogy véletlenül rákérdezzek a pedagógustól, hogy ezt mégis hogy gondolta???? És mire nevelik itt a gyereket???? Bár Andor (mert ugyan melyik osztályban fordulhatott ez elő?) határozott fejlődést mutatott egy hét alatt az 1, 2,  5-ös  ebben a sorrendben kapott jegyekkel - vagy az értő olvasása javult hirtelen ennyit, vagy a huncutsága...Sírjak vagy nevessek? Egyelőre visszaszámolok. Nem tíztől egyig, hanem június közepéig. Aztán vagy jobb jön vagy rosszabb.