Remélem ezúttal nem feleslegesen írok meg egy posztot.

Pár nappal az előzőleg írt után volt egy hosszú bejegyzésem, ami elszállt. Pedig akkor frissen megírva a történtek után egész jó gondolatok voltak.

Még március közepén történt, a hosszú hétvége után pár nappal. A hétvégén persze G.mamánál voltunk, ragyogó idő volt, gyerekek egész nap kinn az udvaron, Áron egyik délután sem aludt. Így mikor hazajöttünk és rajtam csüngött fogtam a kialvatlanságra, hosszú utazásra, mindenre, és a hőemelkedését és arra fogtam, hogy "felturbózta" magát, ettől meleg, bár nagyon nyugodt nem voltam. Szépen elaludt, reggelre láznak nyoma sem volt, irány az ovi. Néha tök lazán arra a kérdésre hogy fáj valamid? azt felelte hogy a füle, de magától sose mondta, semmi sírás, szóval közel sem úgy tűnt, hogy ez a gyerek fülfájós.

Mivel sem nekünk szülőknek gyerekként, sem mint szülőknek a két nagyobbikkal nem volt fülfelszúrásos sztorink, így pár nap múlva csak azért, hogy megnyugtassuk magunkat vittük el Áront a fülészetre. Mert az igaz, hogy nem sírt, nem mondta magától hogy fájna a füle, de minden éjjel pár percre felsírt álmában. A megnyugtató fülészeti látogatás ami egyébként úgy zajlott, hogy apa és Adrika a kocsiban maradt, mi meg úgyis jövünk mindjárt, Andornak még volt kedve velünk jönni, nos, ez végződött fülfelszúrással.  Néhány  nap múlva kellett visszamenni ellenőrzésre, de szerencsére semmi gond nem volt. A felszúrás előtti nap próbálkoztunk otthon a melegítéssel, illetve a felszúrás után is a gyorsabb és biztosabb gyógyulás miatt.

Azóta persze volt már megint köhögősen beteg és egyszer emlegette a fülfájást is, nekem meg a gyomrom szorult össze...

És amiért még nem írtam mostanában, annak nagyon egyszerű okai vannak. Az egyik, hogy nagyon elvette  a kedvem, hogy szeretnék írni, de nem tudok, mert nem tudok belépni, vagy belépek és írok, de valahol az éterben eltűnik...A harmadik oka, hogy örültem ha nem láttam monitort, vagyis írhatnám úgyis hogy bár láttam volna monitort, ugyanis nem láttam, nem látok. Kivizsgálások sora van előttem-mögöttem, minek eddigi eredménye, hogy a bal szememnél a pupilla melletti bevérzések oka  a magas vérnyomás (mérem napi háromszor), és ezek a gombostűfejnyi bevérzések az okai  annak hogy homályosan látok. Csupa élvezet így napi többmintnyolcórában dolgozni, természetesen monitor előtt...Várom már, hogy eljussunk odáig, hogy akármilyen gyógyszerrel, de állítsák be a vérnyomásom, és mihamarabb lássak mindkét szememmel úgy mint mondjuk két hónappal ezelőtt.

Enélkül is zajlik az élet, de ezt talán írni sem kell. A naptár telve van tanévvégi bejegyzésekkel. Anyák napja, egyelőre egynek a dátuma biztos, hegedűkoncertek  - három gyerek két tanárral, így kétféle időpontban, de nagyon várjuk Áron első színpadi jelenetét. Andorék osztálya tűzzománcozni tanult az egyik tanítónőjük jóvoltából, így az eddigi munkáit elő kellene keresni, kereteztetni vinni, mert mindenkinek három képe ki lesz állítva.

Hétfőn fogadóóra volt az iskolában, még mindig nem tudjuk kik lesznek harmadiktól a tanítónők. Teljes kavar van, mert az egyik tanítónő kismama lett, Andoréknak évközben nyugdíjas lett az egyik, de ez nem a mi gondunk hanem a sulié. Csak remélem nem a legrosszabbakat fogja ki a gyermekünk. Kis sikerem volt a fogadóórán, érdekes volt mindkét gyermek mindegyik tanítónőjétől egymástól függetlenül ugyanolyan jó véleményeket hallani.

 Csütörtökön nyílt napon voltam Adrikáéknál volt bemutató tanítás, interaktív tábla segítségével. Egy környezetismeret órát és egy irodalom (szövegértés) órát nézhettünk végig. Mindkét óra nagyon érdekes volt, ha nem interaktív táblánál lett volna tartva is szívesen megnéztem volna abban az osztályban egy-egy órát, de így még jobb volt. Különlegesebb.

Még a tavaszi szünetben történt, hogy Áront elvittem 4 éves státuszra. Legkisebb gyermekünk 4 éves adatai: 98 centi (tényleg a legkisebb, a tesók egy méter fölött voltak 4 évesen), és 14 kg.