Igaz, hogy a jövő héten esedékes újabb szabadságig két és fél hetet dolgozunk-dolgoztunk, de ez most a nyaralásos feltöltődés után igazán nem visel meg minket. S bár a családi házban mindig akad munka, felújítás, az, hogy a délutánok javarészt kettesben telnek sokat könnyít. Ugyanis két iskolásunk még mindig nyaral mamánál, a kicsike pedig hétközben szintén nyaral másik mamánál-papánál. Őt hétvégére hozzuk haza, illetve a hét közepén, szerdánként aludni, mert hiányzik neki a kicsi szobája, a játékai és remélhetőleg mi is.

Pedig ő is szeretett volna a nagytesókkal maradni. A hazafelé út első fele telt el sírva, mert ő maradni akart. Hát igen. Ha mondjuk maximum 100 km távolságról lenne szó, nem 360-ról akkor talán benne is lettünk volna, de így elég nehéz lenne kivitelezni ha hirtelen eszébe jut, hogy jönne haza. Na és nem is egy hét távollétről van szó, hanem kétésfélről.

Ami szombaton letelik és alig várom, hogy jöjjenek haza!

Aznap megünnepeljük családi körben Adrikát, aki jövő héten 10 éves lesz. Nagylány. Hazajöttünk, a nyaralásos fényképeket átmásoltam a számítógépre, írtam neki, hogy majd küldök át, mentse le mama gépére is, tegyen fel belőle a FB-ra is. Igen, megengedtem neki. Nem is tudom miért gondoltam, hogy kell ehhez neki segítség, de mondtam, hogy ha valamit nem tud hívjon. Hát nem kellett, megoldott mindent maga. Én még ezen mindig csodálkozom, pedig már rég nem kellene. Hihetetlen milyen értelmes generációk nőnek fel, tényleg ezek a mai gyerekek olyan fogékonyak az új dolgok iránt.

Ja. Áronunk. Ha már a két héttel ezelőtti hazaútról volt szó, megemlítem, hogy ezerszer hangzott el a mikor érünk már haza kérdés. Ez eddig nem szokatlan. Mikor már tényleg közel voltunk, volt egy tábla, 60 km-re voltunk akkor még a városunktól. Mondtam, hogy 60 km, számoljon el hatvanig. Elszámolt, segítséggel, mert a tizesváltásoknál még elgondolkozik, Aztán mutattam hogy mennyi egy km. A km táblát. Hogy mire hazaérünk 60 ilyen jön még. Aztán számoltuk. De úgy, hogy mondtuk a táblán lévő számot. Teljes döbbenet, hogy háromjegyű számot el tud olvasni, persze itt az első számjegy ugyanaz volt, de akkor is, látom, hogy érzi a lényegét. Legalábbis néhány szám után rájött a technikájára:-) Aztán anyukámék mesélték, hogy a buszon a 31-et tizenháromnak olvasta, valamit sejtett, hogy milyen számokat kell használni hozzá.

Néhány kép, kihagyhatatlan, a nyaralásról:

Visegrád:

Esztergom:

Szentendre:

Tata-Tatabánya:

A filmparkban:

Balatonon: