Gyerekszáj rovatomban már megemlítettem, hogy voltunk a Mihály-napi vásáron. Ami nem azon a napon, hanem   egy héttel később került megrendezésre, mint ahogy a májusi sem akkor van általában amikorra  a névnap esik, hanem legalább egy héttel előtte.

Annak oka, hogy vásározni voltunk nagyon egyszerű: a gyerekek még nem voltak, csak Adrika kb 5 éve anyukámékkal, illetve mikor még a korai babakocsis korosztályhoz tartoztak akkor voltunk velük de arra sem emlékszem, hogy csak Adrika volt még akkor vagy már Andorka is?

Venni persze nem akartunk semmit, tényleg csak egy kellemes vasárnap délutáni (azért vasárnap délutáni, mert akkor jobban lehet alkudozni, bár nem veszünk semmit) sétának indult, és eredetileg csak Adrikát és Andort akartam vinni, apa feladata csak annyi volt, hogy kocsival bevigyen minket a város-vásár szélére és jöjjön értünk, mikor végeztünk a bevásárlással. Aztán Áronkát is megsajnáltam, így jött ő is. Ez nem kis dolog három kiskorúval ekkora tömegben, de szerencsére ahogy megbeszéltük (fogjuk egymás kezét) szépen betartották, elkeveredés nem volt.

Vásárlás sem sokk. Bár mindenki választhatott vásárfiát. Ez nagyjából olyasmi volt, mint amire számítottam, ki-ki a kedvencét, H.K lufi, bőrnyaklánc tigrisfoggal...A legérdekesebb nekem még mindig a régi idők vására, ahol még kovácsmester is volt, jurta is,és rengeteg sajt, házi finomságok. A másik kedvenc a kézművesek utcája, ahol szintén tudtam volna egy-két dolgot választani. Kellemes idő volt, jól esett sétálni, és  az esti elalvással sem voltak gondjaink.

A tegnap délutánt Andor osztályával töltöttük. Most, hogy harmadikosok lettek és új tanítónéniket kaptak megjelent az igény arra, hogy ismerkedős  - szabadtéri - főzős programot csináljunk. Mivel a két év alatt a szülők nagy részével azért csak sikerült megismerkedni itt-ott, szülinapon, szülőin, alapítványi esten, vagy utolsóként megemlítve az iskolaudvaron, azért jó volt ez  a kis beszélgetős délután. A két új osztályfőnökből az egyik tudott csak eljönni, illetve a magyart tanító pedagógus volt még itt - mindketten törekedtek arra, hogy mindegyik szülővel tudjanak pár szót váltani a gyerekekről, ami nagyon jó volt, főleg, hogy érzem, hogy mennyire szereti mindkettő Andort. Látják a jó tulajdonságait, a gyengéit, és elfogadják, szeretik. Szóval az első két év túlélése után végre sínen vagyunk:-)

Közben G.mama is megérkezett hozzánk, ő is volt velünk a családi főzésen kis ideig. A hétvégénk pedig a pihenésről szólt, kevés tanulás, nagy beszélgetések, társasjátékozás.

És a nagy öröm, ma, amikor megláttam a neten, hogy a pénteki matekverseny eredménye már fenn van és bizony nagyon jól sikerült! Adrikával madarat lehetett fogatni, én egyszerűen csak örültem a szerencsének, mert ha egy osztályból összejön két négyescsapatnyi gyerek, akik megyei szinten első hatban benne vannak, és az osztályból induló harmadik csapatocska (amelyikben olyan csapattag is van, aki négyes e tárgyból) szintén a megyei 10. hely körül mozog, az azért mutatja nemcsak azt hogy jó a gyerekanyag, hanem a pedagógus is tud valamit. ÍTehát nem csak a gyerekre voltam büszke, hanem a tanítónénijére is, aki negyedik éve tanítja.

Jó hétvégéink vannak mostanában.

És még dolgoznom sem kellett. Nem úgy, mint a munkatársaim nagy részének....:-(