Először úgy terveztem, hogy írok majd magamról is egy posztot, és Apáról is egy posztot a gyerekekről írtakhoz hasonlóan, mert amikor azokat írtam épp rólunk is bőven kijött volna egy-egy anyag. Na de hol van már a tavalyi hó?

Sőt, hol van már a farsang? Amiről képet ígértem,

A kép tehát itt van, nem sok munkám van benne. Áronka egérjelmeze egykor Adrikának készült, ha jól számolom abban az évben, mikor Áronka született, vagy 5 éve, Andornál a tavalyihoz hasonlóan bementünk a hiperszuperekbe és leemeltünk egy nekitetszőt - vagyis az indiánjelmez lett az idei befutó, Adrikának meg miután nem jött össze a vágyott KétLotti, mert bár ötleteket kaptam, hogyan is valósítsuk meg, de a barátnője nélkül már nem is akart Lotti lenni. Majorettes osztálytársnőjétől kért kölcsön ruhát és N. szívesen adta neki kölcsön. Csak egy balerinacipő kellett hozzá, ezt vettünk, tanítónénije külön le is fényképezte, "nem csalódtam Adrikám, lett rajtad H.K".

Még a farsang előtti nap volt talán, hogy ismét megismerhettem egyik általam olvasott blog íróját, hűderégisvolt, Nem a Nagyszobában találkoztunk, hanem egy cukrászdában töltöttük az időt, most így utólag is jó visszagondolni - kellemes délután, jó beszélgetés.

Azokban a napokban már igazán izgalmas volt a helyzet a munkahelyünkön, Apa osztályán. Ki marad, ki megy...Néhány nap múlva aztán ki is derült. Apa maradt, ott, ahol már 18 és fél éve dolgozik. Leginkább a fiatalokat, pár hónapja, alig két éve érkezetteket érintette most a változás. Lelkileg mindenképpen megviselve vagyunk mindannyian, akiket személy szerint nem érintett is a dolog, azok figyelmét is erősen lekötötte mi zajlik a munkahelyünkön, mennyire nem biztos semmi manapság.

Az iskolában is jártam eközben, elindítottuk a papírt, hogy megnézzük mi okozza Andornál ezt a rendkívüli figyelmetlenséget. Kb három hét telt el azóta, hogy aláírtam a papírt a jellemzéséről, jó lenne ha érkezne mihamarabb válasz, hogy mikor mehetünk a nevelésibe. Minél később kezdünk neki, annál később lesz megoldás is. Bár ez a figyelmetlenség úgy tűnik kezd családi vonássá válni, épp a héten hozott haza Adrika is egy olyan négyes dogát, hogy az egyik feladata amiatt lett nulla pont, mert nem jól olvasta el a feladatot. Andornak meg azóta is minden dolgozatánál visszaköszön ez a dolog. Pl legutóbbi matekdoga. egyik oldalon felírja a szöveget, hogy egy akármi ára 184 ft, a szorzásnál már 184 helyett 148-cal szoroz. persze innentől kezdve végig rossza minden. Jó, lehetne mondani, hogy az a lényeg, hogy jó az elv, ahogy megoldja a feladatot, de nyilván ez nem megoldás, hogy ő mindig jól tudja az elvet, de soha nincs egy jó megoldása sem, Mert gyakorlatilag végig minden tantárgyból ,minden dolgozatát ez kíséri végig.

Közben Áronunk ugye 5 éves lett. És voltam benn a suliban, beszéltem az igazgatónővel, és bízhatok benne, hogy jövőre fel lesz véve a suliba. Időben leálltam azzal a kérdéssel, amivel eredetileg be akartam rontani, hogy nem mindegy melyik osztályba veszik majd fel - ezt majd intézzük külön...Reméljük sikerül majd.

5 évesünk is végre elhitte, hogy 5 éves, a szülinapja előtt még két nappal is négynek vallotta magát. Bár a szülinapján, előző poszt, is azt várta, hogy majd amikor G.mama jön, akkor lesz 5 éves. Aztán az oviban már csak elhitte, miután 26 gyerek  köszöntötte.

Az oviba Thomasos tortát kért, otthonra verdásat. Ez utóbbi már elmaradt az idén. A családi nagyszülős szülinapot ugyanis elfújta a hó, a szél.

És egy kis betegség is.

Ez a kis betegség nemcsak Áronnál ütötte fel a fejét, hanem nálam is. A kép a szülinapján készült, aminek délutánját az oviban töltöttem, szülőin, majd este már rázott a hideg és ami nálam nagy szó és tuti betegséget jelent: lázas lettem. Ritkán szoktam olyan lenni, ilyen beteg meg tényleg rég voltam (emlékeim szerint 13 éve, mikor kórházban töltöttem egy napot és onnan jöttem haza hasonló nyavalyával). De nálam még a 38,7 sem ad felmentést, hogy ne menjek másnap dolgozni, sőt Áronka kedden az oviban lett lázas és még akkor sem gondoltam, hogy otthon maradok én és pihenek, hisz  a nagyszülők is vállalták. De kár volt hősködn9m, szerda délelőtt a főnököm mellém lépett és határozottan közölte, hogy lemegyek az üzemorvoshoz aztán haza, kigyógyulni magam...Mt mondjak? Nagyon jót tett velem ,aki besúgott nála, hogy lázasan dolgozok - a köhögést hallotta mindenki, (talán attól féltek, hogy köztük fulladok meg és azért küldtek haza). Tehát szerda óta itthon vagyok és nagyon örülök, hogy ebben a rossz időben nem kellett nagyon kimozdulni otthonról. A szülinap nem a betegségre, hanem a hóhelyzetre való tekintettel maradt el, így tényleg a pihenésről szólhatott ez a hétvége. Vonzott is az ágy rendesen.

Áronka hét eleji aranyköpése jut eszembe, amikor még szó nem volt itt táppénzről.

" anya, majd veszel egyszer ácécét? Mert az mindent megold, mert az piacvezető!