No, miután majdnem vége ennek a hónapnak is, írnunk kellene valamit, mi is történt velünk?

Vagyis a tavaszi szünet - amit akkor télinek éreztünk - óta.

Nem a legfontosabb, de megemlítem, hogy öregedtem. Kerekedtem. Apa szerint: "legalább már nem kell felfefé kerekítened". Nem mintha eddig ezt tettem volna.

Kedves barátnőm pedig azzal a mondattal köszöntött, amit pár héttel előttem neki mondtak ugyanezen jeles alkalomból a kolegái: ha *** felett úgy kelsz fel reggel, hogy semmid se fáj, akkor halott ember vagy!

Ezen szép bíztatások után is jelentem, hogy nagyon is élünk, időm sincs rá, hogy magamra figyeljek, betegségből elég volt a múlt hónapban az a pár nap. Bár jutott e hónapra is, sikerült minden gyereknek pár nap szünetet összehozni, hasfájás, hányás, hasmenés ürügyén - kinek melyik tetszett.

Programunk is volt bőven, fogadóóra, iskolai alapítványi est, most pénteken Andorkáék osztályával bográcsos főzés és végre kaptunk időpontot a nevelésibe is. Még csak egy alkalommal voltunk, így igazán még semmi nem derült ki abból mi az oka a figyelmetlenségnek, de mivel ugyanahhoz a nevelőhöz került Andor aki 3 éve is foglakozott vele és emlékezett rá, így annyit már mondott, hogy pl a lassúsága is lehet  egy ok a hibázásra - lassú, stresszeli hogy nem lesz ideje befejezni a feladatot - siet - téveszt. Persze nem ennyire egyszerű a megoldás, ez csak egy kis észrevétel. Az elmúlt hét egyébként nagyon sok sikert és sok ötöst hozott neki.

Közben nagy erővel készülnek az anyák napi műsorra. Adrikáéknak minden évben volt, mióta iskolás, Andoréknak ez az első, és talán jövőre nem is lesz. Olyan nagyon aranyosak, ahogy titkokban kezelik a dolgokat, és ahogy közeledik az időpont egyre kevésbé tudják magukban tartani az összes titkot és néha egy-egy dolgot csak elszólnak...Természetesen nem a verset amit szavalni fognak, illetve nem az ajándékot, csak inkább azt hogy lesz majd ez is meg az is a műsorban....Amiről persze nem vagyok közelebb és nem árulnak el semmit, de mégis könnyebb nekik, hogy egy pici titoktól megszabadulnak.

És persze készülnek a hegedűfellépésre, és lassan az osztálykirándulásra is. Versenyekre most nem kell, amit nemrég írtak, abból nem jutottak tovább, szerencsére nem keseredettek el.

Készülünk az évvégére,  a nyárra. Búcsú Adrika tanítónénijeitől (ajándék mi legyen?) szabadságterv a fejemben (hová menjünk? és mikor? táborok  majd májusban lesznek meghirdetve), Most készülünk a majálisra.

Közben a hirtelen jött nyár kertbe csábít, bár még a tavaszi nagytakarítás sem volt meg. Mégis eljön a nyár. Én várom.

Szerző: gneke  2013.04.29. 00:08 Szólj hozzá!

Címkék: születésnap andor áron adrienn

A bejegyzés trackback címe:

https://gaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr635251855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása