Majálissal kezdtük ezt a hónapot, mint a legtöbb évben - munkahelyi ezúttal hot-dog - sör-üdítő - icetea variácóval, csúszdával, pónilóval, arcfestéssel, kánikulával egybekötve. Megjegyzem ha február lett volna,  farsang ideje, utólag kivitelezhető lett volna, hogy Adrika és barátnője két Lotti legyen, ugyanis előre megbeszélték, hogy az egyforma pólójukat, nadrágjukat cipőjüket veszik fel (ez utóbbi végül nem jött össze, mert a magassarkú nem illett volna a helyszínhez), ott pedig a hajukba egyforma fonat került és a sminkelős hölgy egyformára festette ki őket.

És beindultak az anyák napi ünnepségek is. Áronkáéknak nem volt külön műsor, hanem mint évekkel ezelőtt Adrika nagycsoportjában volt most itt is úgy oldották meg, hogy anya menjen érte, és egyénileg köszöntik fel a gyerekek az anyukájukat. Így aztán le lettem ültetve, Áronka velem szemben kezemet megfogva énekelt és verset mondott. Hát, ezt nem lehet megszokni ennyi év után és a verset-dalt annyiszor hallva, ismerve sem, hogy ne sírjam végig ahogy köszöntött.

Tegnap Andor osztálya tartott műsort. Nagyon várta, vártuk, hisz mióta iskolás nem volt műsoros köszöntésünk és bizony jólesett a lelkünknek a tegnapi kikapcsolódás.

Volt keringő, versmondás, jelenet, Mama kérlek meséld el nekem, és persze könnyek...

Holnap pedig hegedűs fellépés,  a szokásos félévi koncert. Várjuk.

Jövő héten pedig Adrikáék anyák napi műsora jön, amit már nem is anyák napinak hirdetnek, hisz  az üzenőben is úgy szerepelt, hogy a családokat várják. Egy utolsó közös együttlétre. Hát lesznek könnyek ott is.

Közben Andorkánál beindult a nevelési. Hétfőn olyan szép dicséretet kapott, és azt mondták nekünk, hogy legyünk nagyon büszkék rá, nagyon okos kisfiú. A feladatokat jól megoldja, igaz, hozzá lett téve, hogy a saját tempójában dolgozhat. Hát ez legyen a legnagyobb gond, hogy lassú. Ahhoz képest, ami az én fejemben megfordul...

Most évvégére egyébként is egyre több ötöst hoz, pedig nem tanulunk többet. Sőt. Hazajövünk és irány az udvar, a kert, lehet focizni, az utcán kerékpározni.

Ha már tanulás. Minden évben megnézem az érettségi feladatokat. Az idén sem volt ez másképp. A matek még mindig szép jegy lenne, töriből buknék. Sosem szerettem azt  a tárgyat, nehéz, magolós, számomra érthetetlen fogalmakkal teli tárgy volt. Ma is úgy gondolom tévedés, hogy ötösre érettségiztem belőle. Viszont most olyan jó újratanulni a gyerekekkel, bár még nem töriként, külön tárgyként tanulják, csak a magyar irodalom részeként, mint valamikor mi is természetesen ennyi idősen. Így felnőttként jó nézni, hogy nekik kiemelik a legfontosabbakat egy-egy híres magyar emberről, akikre büszkék lehetünk, és ami egy alapműveltséghez szükséges talán így utólag én is összeszedem ;)

Matekból is van persze amit nem tudnék megcsinálni, olyan feladat - sőt mi nem is tanultunk pl gráfelméletet. Ahogy elnézem és visszaemlékszek a múltamra soha nem is volt rá szükségem. S bár még mindig megoldok csuklóból koordinátageometriai feladatokat, de belátom, azt sem használtam 18 éves korom óta ki.

Néhány hét és Adrika írja az országos kompetenciatesztet.  Nagy készülés nem lesz rá. Azért kíváncsi vagyok hogy sikerül neki. Tavaly megoldattam vele, a matekja már akkor hibátlan lett volna, a magyarja még nem. Igaz, akkor még csak harmadikos volt, tehát a negyedikes anyagot még nyilván nem tudta. Mire megíja vége lesz a májusnak is. De addig még osztálykirándulás, hangyafutás...