Vidáman telnek napjaink, tudván, hogy itt a vég:-)

Például szülinapi buli lett hirtelen, nem is akárki hívta meg Adrkát - hát persze, hogy Á. Volt ám nagy boldogság, az ajándékba vett focilabda becsben tartva, a szombati napra pedig igen nagyon várva. el is jött a szombat és Áron hegedűs fellépése után, ahol egyébként most először vonóval és nem pengetve játszotta le a fecskét látok című dalocska mind a 14 hangját, szóval ezután mentünk szülinapi bulizni. Hogy azért ne legyen felhőtlen a boldogság, persze össze kellett veszni Andorral, aki szintén menni akart szülinapozni és emlékeztette Adrikát, hogy ő sem tudott nyugodtan szülinapozni két héttel előtte amikor őt hívták,mert az öccsére kellett vigyázni (Áron ugyanilyen ad hoc módon maradt ott), meg egyszer már Adri is volt ott olyan buliban, ahová őt hívták.

Adrika persze hallani nem akart róla, hogy az ő nagy napját így elrontsa két öccse. Viszont a megérkezésünkkor derült ki, hogy nemhogy a két öcsit, de minket is várnak, merthogy mindenkit családostól hívtak...No, mi meg épp akkorra terveztük a nagybevásárlást, lévén Andor ma indult három teljes napos osztálykirándulásra, Áronnak is volt ma egy, mindjárt írom hová, és végülis mégis csak otthagytuk a fiúkat is. És bevásároltunk, majd mentünk vissza, ahol persze minden a legnagyobb rendben volt. 

Osztálykirándulások...lehet írtam is már. Tehát Andorék most a nyíregyházi vadasparkban vannak, erdei iskola program. e poszt előtt jött az első élménybeszámolós levél, szmsz anyukáéktól, akik elkísérték őket, készítettek pár képet a gyerekekről, az ágyneműhúzásról és a napi menüt is megosztották velünk. Persze jól érzik magukat és ott az eső sem esett, nem úgy mint itt alig 50 km-re. Ha csak ott sem kezdett el azóta esni.

Andor tehát Nyíregyházán. No de hol volt ma Áron ovis kiránduláson? Busszal. Szintén Nyíregyháza, Állatkert. 

És hogyan maradtunk le majdnem minderről?

Úgy, hogy reggel, miután Adrikát vittük volna 3/4 8-ra legkésőbb suliba, Áront legkésőbb 8-ra az oviba, mert akkor indult a busz, és Andort szintén 8-ra az állomásra, mert akkorra volt megbeszélve - a totál hétfő reggeli zűrzavar tetőzéseként nem indult az autónk. Hát szerencsére van kettő, de a másik épp két hete sincs, hogy ugyanezt előadta - szerencsére az ma beindult. Nem is tudom, ez az izgalom már nagyon hiányzott ma reggelre az életünkből. 

Adrika ma Debrecenben ázott el, utolsó hét, minden napra van valami kikapcsolódó program, ma például játszótér, persze nem a szomszédban, hanem a Nagyerdőn. Odafelé hétágra sütő nap, visszafelé szép nagy eső.

Pénteken végre be lett mutatva nekik a leendő felsős osztályfőnök. vagyis inkább ők lettek bemutatva. Jelenlegi nagyon kedves tanítónénijük mondott mindenkiről az osztályban pár csuda jó szót - Adrikáról pl, hogy biztos ötös, hogy országos döntős is volt, egyedül Róla és a barátnőjéről lett megemlítve, hogy első óta elválaszthatatlan barátnők és annyi "negatív" dolog, hogy érzékeny (magyarul mindenért sír, mindennap van valami, viszont rosszat senkiről nem mondtak, így itt is finoman fejezte ki magát a tanító nénije). Milyen jó is volt hétvégén a szülinap örömére pár szót váltani osztálytársanyukákkal, legalább kiderült még egy-két leendő pedagógus neve. Bár itt ötödik előtt már sok mindent befolyásolni nem lehet, csak reménykedni...

Még három nap a suli, pénteken  már nincs, se ovi, de Andornak csak a csütörtök marad, persze tanulás már nem lesz. Adrika még ma írt két évvégi dogát angolból és nyelvtanból. ezzel vége. Házit is szerdán kapnak utoljára:D