Megérkeztünk tehát Lipótra, elég késő, hisz az országot is átutaztuk és két helyen is elidőztünk.

Mire bejelentkeztünk a recepción, Apa bepakolta a számtalan bőröndöt, utazótáskát, hátizsákot, hűtőtáskákat, én közben folyamatosan kipakoltam a tartalmukat annyira késő lett, hogy a vacsoraidőből kb félóra volt hátra.

Mentünk hát vacsorázni.

Ami nem ment simán. Még a vacsora hagyján, de a vége...Andor jelentette, hogy neki hányingere van és tényleg csak félemeletnyi lépcsősor választotta el attól, hogy eljusson a mosdóig...így indítottunk - na, ez is jól kezdődik, a mi nyaralásunk után még a gyerekek mamánál is lennének nélkülünk, de ha már első este beteg, mi és hogy lesz ezután?

Szerencsére az eset nem ismétlődött meg, ott és akkor a személyzettel együtt megállapítottuk, hogy az utazás, az izgalom, a hirtelen evés, a szénsavas üdítő hozhatta ezt ki. És itt örültem, hogy de szerencse, hogy már csak mi voltunk az étteremben...

A szállodai személyzetre egyébként egy rossz szavunk sem lehet. Kedvesek, segítőkészek voltak, barátságosak, csupa pozitivumot tudok csak mondani. És a hotelre is igaz volt minden amit írnak róla. A recepción becsekkoláskor megkaptuk a foglaláskor a csomaghoz járó kedvezményeket (belépők, üdvözlőital).

Az egyik "belépőt" másnap használtuk fel, mégpedig a Futura Élményközpontba mentünk, Mosonmagyaróvárra.

Amit eddig olvastam róla az alapján azt vártam, hogy olyasmi lesz mint a Csodák palotája, ahol családilag 3 éve voltunk, de tavaly Adrika volt ott osztálykiránduláson is, illetve ősszel Békéscsabán a Kolbászfesztiválon is találkoztunk egy-két "játékukkal". A Futuráról végül a család véleménye megoszlott, Apa szerint több dolog volt, mint a Csodák palotájában, Adrika és szerintem kevesebb. Ami nem tetszett, hogy viszonylag sok dolog nem működött (apróságok, de alig egy-két éve nyitott meg, akkor miért nem?), vagy kellett hozzá az animátorok segítségét kérni, akikből egy emeletre egy ember néha így kevésnek bizonyult. ja,  az emeletek. Négy szint van, víz, föld, tűz, levegő. Nem tudnék választani melyik volt a kedvencem - mert egyébként nagyon tetszett, jó volt ott lenni. és ha már külön megemlítettem mi nem tetszett, akkor azt is elmondom, hogy nagyon jók voltak a bemutatók - villámot állítottak elő, volt kb félórás fizikai kísérletek bemutató, csillagászati bemutató. Örülök, hogy elmentünk - igaz az egész család reál beálítottságú, csoda lenne ha nem tetszett volna.

Másnap használtunk ki egy másik "belépőt". Szomszéd falu, vadfarm. nagyon édes kisállatok voltak, de semmi egyéb különlegesség, ha csak a háromnapos csüngőhasú malackákat nem vesszük annak.-) Kb negyedóra-félóra alatt bejárható lett volna, szerencsére volt állatsimogató, egy kis játszótér, és pár faház, ahol jól lehetett hűsölni. ott töltöttünk el egy csomó időt, beszélgetéssel, semmittevéssel.

Délután lovaskocsikázni voltunk a Szigetközben. Nem tudom hogy itt mindig ennyi szúnyog van-e vagy az árvíz utóhatása miatt volt-e extramennyiségű belőlük, de majdnem élvezhetetlenné tették ezt a szép programot. Áronról, aki persze bealudt a szekéren, nem győztük elhessegetni őket.

És amiért személyit csináltattunk a gyerekeknek - irány Bécs! Persze mire a bőséges reggeli után elindultunk, és odaértünk a Schönbrunnhoz bizony nem volt már annyira korai az időpont. Így Bécsből tényleg csak Schönbrunnt láttuk. Ott hezitáltunk kicsit, hogy melyik tipusú jegyet vegyük, végül egy olyan kombináció mellett döntöttünk, ami tartalmazta a kastély 40 termének megnézését, a Gloriuettet, a labirintusokat és a Koronakertet. Ezt 4-5 órás programnak hirdette és valóban kb annyi időt töltöttünk ott.

Persze nekünk innen is vannak érdekességeink, miért is ne velünk történt volna ez meg?

A kastélyban felvettük a magyar nyelvű audioguide-okat, persze Adrikáé nem működött, cseréljük ki. Ez simán ment. És milyen szerencse, hogy mind az ötönknek kértünk ki, legalább Áront is lekötötte minden terem előtt a használata. Persze majdnem mindig elírta a számot és segíteni kellett neki, de annyira élvezte:D És ahogy felismerte miről szól az előadás, és amit hallott rö9gtön közölte is velünk, így mindig tudtam ő épp melyik részt hallgatja éppen.-) No de, nem is ez volt az érdekes. Adrikát szólította a természet. Persze hogy a kastélytúra közepén.  A leányzó, aki naponta kb háromszor pisil alig egy órája volt és általában felszólításra megy most annyira  kellett neki, hogy sírt. A teremőr kísérte ki a wc-re...

Akkor viszont elvették tőle a hallókészüléket, sőt Andortól is,aki vele ment, így utána  amaradék termekre három készülékünk volt ötönknek, így érdekessé vált a túra.

Nem itt értek véget a kalandjaink.

A labirintusok. Amik sövényből vannak, tehát természetes dolog és nagyon izgi. Meg a hozzátartozó játszóterek is. Bementünk, és előbb a játszótér részével kezdtünk, ahol Áronnak megtetszett valami. Majd labirintusoztunk. De azoknál is voltak játékok, Áron az egyiket ki is akarta próbálni, de két nagyobb gyerek is ott játszortt, nem engedték oda, erre Áron aki elég kicsi volt ahhoz, hogy ne szabályosan jöjjön ki a labirintusból, hanem átfért a drótok alatt - már ott sem volt. Kerestük nem kevés ideig mind a négyen, sőt én Adrikával egy másik labirintusba is bementem aminek a közepén volt egy kilátó hátha onnan meglátom. Na, persze azért labirintus, hogy ne találd meg elsőre a be - és kijáratot, persze nem jutottunk el a kilátóig...Már majdnem sírtam, hogy fogjuk ezt előadni (milyen nyelven,?) és milyen  röhej lesz, hogy a gyermek eltűnt a labirintusban. Végül Apának jutott eszébe, hogy a játszótéri részen nagyon tetszett neki az egyik játék, hátha ott van. Igen, ott volt és nem tudott róla, hogy őt keressük...

Lipót Szlovákiához is közel van, oda is átmentünk utolsó nap. Ott egy Pozsony közeli kisvárosba mentünk és ennek igazán Attila számára volt jelentősége, mert a nagymamája még ott született, ott élt 17 éves koráig. Nem túl romantikus és nyári élmény, de Attila a temetőben töltötte az időt, sírokat keresgetve, és azt hiszem sikerrel is járt, az ő ükszüleinek (? így mondjuk?) sírját találta talán meg.

Még egy kicsit a lipóti napokról. Vízicsibe gyerekeimmel egyszer voltunk a hotel medencéjében. Elég melegnek találtuk a vizet, kinn elviselhetőbb volt  - ráadásul éreztük a finom, friss péksütik illatá a szomszédban lévő sütödébőlt! - de mégiscsak egyszer próbáltuk ki.

A pékárukról. Lipót - lipóti pékség. A hotel és a pékség tulajdonosa egy és ugyanaz a személy. Szerintem nagyon jól csinálja az üzletet, a hotelben minden délután péksütizés volt, mellé tea, szörp, kávé. Jólesett délutánonként. A reggelikhez is finomabbnál finomabb sütik, pogácsák, kenyerek voltak felszolgálva és a távozáshoz ígért parasztkenyeret is megkaptuk - 3 kilósat és isteni finomat!

Esténként csokibonbonokat kaptunk, ami a szobaajtó mellett volt megtalálható és a gyerekek alig várták, hogy este mikor teszik ki és végre megegyék:)

Jó volt ott lenni. Nagyon. De a nyaralásunk még nem ért ott véget, Balatonon folytatódik utunk. Ott persze újabb kalandok várnak ránk...

És közben eltelt a szünet negyedik hete is.