Vagyis eltelt a két hét szabadság, amelyet ismét a dolgos hétköznapok követtek, szerencsére nem sokáig. Egy hétig, mert jött az ünnepi hosszú hétvége, amit még egy nappal megtoldottunk, amikor végre elutaztunk G. mamához. Ahogy az már lenni szokott az ember a szűkebb lakóhelyéhez közel lévő helyekre nehezebben látogat el, mindig távolabbi célt választ nyaralása helyszínéül, így aztán mi is mikor eljutunk mamához az ottani "közeli helyekre" nem jutunk el.  Nem mintha nem lettünk volna számtalanszor Pécsett, a gyerekek születése előtt rengetegszer Kaposvárott, sőt gyerekekkel még mikor papa is élt voltunk Villányban, Pécsváradon, de például velük még nem voltunk sem Siklóson, sem Szigetváron.  A rengeteg somogyi látnivalót nem is említem, de mintha azt olvastam volna valahol - valamikor, hogy ott található hazánkban  a legtöbb kastély. De persze az is öröm, ha eljutunk mamához figyelembevéve a távolságot, hogy két iskolásunk van és egyébként is jó ha megérkezünk és legalább ott is vagyunk - mégis vágytunk  egy kis kirándulásra.

Hát a jó hosszú bevezető után leírom, hogy bár számtalanszor voltunk már Pécs városában, de még úgy ötösben, olyan kirándulósan, turistásan még sosem. A gyereke egész egyszerűen állították, hogy még nem voltak ott (pedig dehogynem). Tehát elmentünk 19-én. Természetesen a belvárost, a Dzsámi környékét, a sétálóutcát, a híres négytornyú templomot néztük meg és mint turista betértünk a város legjobb fagyizójába - cukrászdájába és abszolut kihagytuk a híres múzeumokat. Így is eltöltöttünk kb 4 órát sétálással, és még a Zsolnay negyedre el sem jutottunk. Rokonlátogatásról nem is beszélve, pedig de terveztem azt is.

A mi dolgos hétköznapjainkon gyermekeink mamáéknál voltak, tulajdonképpen ezen a nyáron igazán először, mert eddig még csak Áronka nyaralt náluk, mikor a nagyok táboroztak, ő meg nem.

A hátralévő egy hetet ismét ott töltik, vagyis csak három napot, mert iskola előkészítésként csütörtökön-pénteken ismét szabadságon leszünk. A 11/11 véget ér.