A 11/11-nek vége lett. És jobb lett volna legalább egy nappal korábban leírnom mindezt, mert ma már az első nap eseményeinek fényében-sötétjében nehéz leírni a nyarat, összefoglalni a szabadságot.

Tegnap volt egy gyerekünk aki nagyon várta a tanévet, ez volt Adrika. Volt egy, aki délután megsúgta nekem, hogy azért kicsit fél - mire én rámondtam, hogy van is mitől. Hát, ő volt Andor. És van egy emberünk, aki rácsodálkozott, hogy jé holnap ovi. Igen, Áronunk.

Ma aztán felkerekedtünk, a megszokottól sokkal kevesebb cókmókkal és elindultunk az iskolába-oviba. Ez utóbbival kezdtünk.  Túlzás lenne azt írni, hogy simán ment, miután Áron kb 2 perc múlva már sírt...ugyanis áttették egy másik öltözőbe, és így nem a kis barátjával kapott egy szekrényt, akivel két és fél éve vannak együtt, hanem egy másik kislányhoz tették. Hát, mert így nem olyan zsúfolt az öltözőtér. Szétnéztem, mindegy ki mellett lesz második (van ahol egy gyerek-egy szekrény) és ezek után szóltam, hogy van elég változás az életünkben mától ne kelljen már minden nap sírva oviba jönnünk, így nagycsoport idején. Át is lett vagyis vissza is lett pakolva napközben Áronunk a régi helyére.

Aztán jött az iskola. Mondtam kivárjuk a 3/4 8-as "évnyitót", itt csak ennyi van, nem is kiöltözős ünneplős, és épp csak a legfontosabb változásokat említik meg. Na, az most nem is olyan kevés, de még így is végetért 8-ra. Annyi dolog érdekelt, hogy az Adrika új osztályfőnökének bemutatkozzunk, ami szerencsére sikerült is, nekem még kérdésem sem volt, de sok anyukának igen. Ötödik osztály, millió változással jár. És nem elsősorban azért, mert felsős lett, hanem a többi egyéb, országos, központi szirszarok miatt.

A munkahelyemen egész nap nyugi volt, volt időnk kiheverni pár változást ami szerdán ért, pl hogy új főnökünk van mától...és egyéb hasonló nyalánkságok - ez derült égből villámcsapás volt mikor szerdán bejelentették a csoportban, tekintve, hogy a főnök nem a csoportból került ki, hanem máshonnan jött. Tudtam, hogy valami hiányzik még a szeptember másodikából, hát így lett teljes a káosz.

Mindezeket leszámítva véget ért a mai munkanap is, kezdődött a délutáni műszak. Mint például elérni a gyerekekért, majd menni a bankba, intézni az ebédpénzátutalást. Több mint félórát álltunk, Áron már kivolt, rá is szóltak, mikor valamelyik szekrényt készült kipakolni, ott ahol bankolunk. .Az 5-ig nyitvatartó bankba sikerült ügyintézőhöz kerülnünk negyed hat előtt....Közben intéztünk egy patikát, egy zeneiskolai időpontfoglalást, majd újra bementünk a suliba, mert Andor csak egy dolgot hagyott benn így első nap a padban, de az az üzenője volt és az a papír ami a bankba kellett, szerencsére Adrika papírja elég volt az ügyintézéshez, és persze a portás nagy úr, közölte, hogy ezt négy órakor kellett volna hazavinni. Kisebb szóváltást kezdeményeztem, miszerint igen, de otthon vettük észre és dejó, hogy emiatt jöttünk vissza xy-ból és csak egy emelet választ el a boldogságtól. Szóval felment Andorral a terembe, és lehozták a füzetet.

Itthon ezután tankönyvfedés. Néhány helyen a nevem, cím, gyerek neve és egyéb adatok kitöltése.1000 ft előszedése a legközelebbi matekversenyre:-) (ja és 20ezer forintot már apa kifizetett a zeneiskolában) És bosszankodás. Mert persze Andorék osztályában nyáron is volt egy kavar, egy kis" mi is lesz a kötelező olvasmány?" - mert mindaddig egyértelmű volt, míg a tanévnek vége nem lett, de aztán július 30-án egyik hülyepicsa anyuka (ezt másképp nem tudom jellemezni) bekavart, majd rövid egyezkedés után úgy döntöttünk mi szülők, hogy az lesz a kötelező amiről év végén szó volt. És tényleg. Csakhogy kedvenc tanítónénink már ma beszólt a gyerekemnek, hogy nem az ő anyukája volt az aki nem tudta mi a kötelező???? No, erre mondta apa, hogy küldjem el neki a nyári levelezésünket. Hát nem tettem. Ezt a 179 napot valahogy kibírjuk...

Mindeközben Adrika is nagyon csalódott volt.  Csoportbontásban tanulnak egy csomó tárgyat, pl heti négy angol, egy informatika, egy technika, egy matek és nem névsor szerint vannak szétosztva mint eddig voltak (angolból, infóból), hanem az alapján, hogy kik jártak matekversenyre és kik nem. Így került ő az erősebb csapatba, a barátnője meg nem. Ráadásul a barátnője napközis sem lesz (ezt egyelőre nem értem hogy mehet haza 4 előtt...), így aztán alig vannak együtt. Egy-két tanárnője is más lesz, mint akire számított, így aztán kicsit csalódott lett  ő is. Nem ilyenre számított.

A G.család számára így kezdődött a 2013/2014-es tanév.