Semmi változás. Még mindig köhögök, több mint három hete már. Elég sok gyógyszert, gyógymódot kipróbáltam, valahogy egyszer csak elmúlik. Családunk férfitagjai rendben vannak, Adrika is köhög. Az iskolások hétfő óta suliban, múlt héten csak hétfőn voltak, aznap délután doktor nénijük úgy látta szünet, Áronnal két nappal később mentünk, ő a héten kedden kezdett közösségbe menni. Aznap pedig délután korábban lett elhozva, mert szerdán fellépése volt, tegnap meg amiatt lett korábban elhozva, ugyanis a fellépés 4-kor kezdődött, és fél 4-re kellett ott lennie.

De előtte annyi minden történt.

Míg én a táppénzes hetem után is ugyanúgy köhögtem és szabadságot is vettem ki, miután belázasodtam - ami nálam ritka - de csak annyira, hogy a munkahelyen történt, a láz minden tünetét éreztem magamon, a munkahelyről egyenesen a háziorvoshoz mentem, ahol aztán mértünk is egy jóóóó magas...36°C-os lázat...

Köhögve bár, de megtörve is múlt hét csütörtökön iskolai körünk volt Áronnal. Játszóházat, iskolaismertető délutánt tartottak a leendő elsősöknek. Ez is jó volt. előtte héten megemlítettem neki, hogy megyünk majd a suliba, ő  majd megy a tanítónénikkel/gyerekekkel, én addig várom majd az aulában. Mire ő: de hát anya, én még csak 5 és 3/4éves vagyok, te meg azt mondtad, hogy 6 és fél évesen megyek iskolába! Aztán persze megbeszéltük, hogy igen, valóban akkor válik ez főprogrammá, de most is megyünk, egy kicsi időre és játszani, kézműveskedni. Mivel ez  a két nagytesónak még nem volt, az Andor utániaknak volt ilyen először így nem volt tapasztalatunk milyen lesz, csak amit hallottunk a kisebbgyerekes ismerősöktől. Itt úgy volt, hogy bementünk az aulába, ahol mint egy recepciónál fel kellett iratkozni és választani kellett egy nyakbaakasztós képet - ha jól emlékszem 4féléből lehetett, Áronka azt választotta amelyiken Micimackó és társai vannak. Szerintem Márta néni miatt, aki imádott tanítónénije volt Adrikának ( 4 tanítónő volt és nála volt ez a figura). Miután ezt kiválasztotta és a nyakába tette, mentünk a tornaterembe, a kezdésig ott várakoztak a gyerekek, vagyis nem csak várakoztak tétován, hanem tornáztatta őket zenére a  elsős-másodikos osztályok tornatanárnője. Oda érkeztek aztán a tanítónénik, bácsik akik felvezették a gyerekeket a leendő elsős termekbe. Itt volt jelentősége hogy melyik "figurát" választotta, mert a tanítónénik/bácsi nyakában is volt egy ezek közül és odakerült akinél ugyanez volt. Kb 10-15 gyerek tartozott egy csoportba. Forgószínpadszerűen mentek egyik teremből a másikba, mind a három leendő elsős terembe, ott a felvezető pedagóguson kívül a leendő elsős tanítónénik várták őket és kézműveskedtek együtt. Az egyik teremben könyvjelzőt díszítettek - ki volt vágva a könyvjelző színes kartonból és matricákat lehetett rá ragasztani, egy másik teremben sólisztgyurma autó forma volt, így előre autóformának "kiszaggatva", azt kellett magokkal díszíteni. Áronka pl. a keréknek a küllőit rakta ki, az ablakokat, ajtókat,  az ajtót, lámpát - szóval igazi autóformájú autócska lett belőle:-). Ez épp abban a teremben volt ahová szeretnénk járatni, azt mondta Áronnak a tanítónéni, hogy majd ad neki pirospontot ha ide fog járni iskolába. Szóval kedvesek voltak velük. A harmadik teremben mese volt, egy törpés mese, ehhez kapcsolódóan egy papírtörpének a sapkáját kellett megrajzolni, vagy csak kiszínezni  - ezt most pontosan nem is tudom, mert ezt nem hozták haza, hanem az aulában lévő paravánra kellett mindenkinek kitűzni a művét. a többi dolgot hazahozhatták egy erre készített kis tasakban. A program végén Áronunk azt hitte, hogy ő már többször nem is megy oviba, ez akkor derült ki, mikor a suliból kifeléjövet aggódni kezdett, hogy Levi (egyik csoporttársa) címét nem tudja. Én meg mondtam, hogy majd ha mész oviba (épp ekkor hiányzott betegség miatt) majd megkérded tőle. Mire Áron: még megyek oviba????

A sulivárás tehát nem gond. Épp tegnap írtam alá az egyéni fejlődési lapjának azt az oldalát ami most januárban készült. Csupa pozitív dolog, nagyon örültem.

Továbbá tegnap írtam alá az iskolások félévi értesítőjét is. Nagyon büszke vagyok rájuk! Adrika maradt kitűnő (évvégén 14 kitűnő volt az osztályukban, most 7, a maradék 7ből van akinek két hármasa is lett, bizony mondom Néktek, nem hittem volna, hogy ennyit jelent a felső tagozat) egy nyelvtan dicsérettel - ez azért is nagy szó, mert alsóban egyedül nyelvtanból nem volt soha 5d-es, de minden más főtárgyból igen. Andornak  is maradt szinte a tavaly évvégi bizije, csak egy négyes cserélődött, akkor környezetből, most matekból, egy irodalomnégyes, amiből sokáig színötösre állt idén, és a nyelvtan hármas ugyanaz, mint évvégén volt. Ez van. És a magatartás, szorgalom is négyes. Szorgalmat értem, magatartást kevésbé, de nem idegesítem vele sem magam, sem őt.

Csupa ötösöket írtam alá a zeneiskolai értesítőjükben is.

És ötösökkel kezdtük a második félévet is, mindkettőjüknél. Külön öröm volt a mai törijegy (Adrika), amitől nagyon féltünk, nem konkrétan ettől a dolgozattól, hanem a tárgytól, a tanártól - 5* lett, kettőjüknek az osztályból, de lett a 22 dolgozatból 9 egyes, 3 kettes, 2-2 db 3-as és 4-es. Még a végén töriversenyre is mehetünk...

Szerző: gneke  2014.01.23. 23:51 Szólj hozzá!

Címkék: betegség iskola óvoda hegedű bizonyítvány andor áron adrienn

A bejegyzés trackback címe:

http://gaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr205779077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.