Adrikának végül a másik matekversenyes eredménye is felkerült a netre. Megyei 27. helyezés.(országos 155.) Érdekes ez, nagyjából ugyanazok a nevek szerepelnek, ami érthető is, hol előkelőbb helyen, hol kevésbé azon. neki is van két osztálytársa vagy három, akikkel állandó versenyben van és ha azok a gyerekek jobbak, mint ő akkor az sem érdekli ha az ő eredménye mindenkiétől függetlenül egy nagyon jó eredmény, mint most a 27. vagy pár hete a 13. helyezés volt. És persze mindig van az a két osztálytárs aki ha matematika akkor a legjobbak és nem csak az osztályukban, hanem a megyében is, ami azért hihetetlen, hogy egy osztályból kerül ki két ekkora agy! És az egyikük szinte minden tárgyból ilyen jó, most pl helyesírási versenyen képviseli majd a sulit, Adrika a nyomában másfél ponttal lemaradva, ami elég ahhoz, hogy ne menjen az országosra. Szóval úgy indulnak el minden versenyen, hogy Á. után ha megszerzik a második helyezést az nagyon jó!

Tegnap délután focit néztünk. Andorunk focizik a suliban, de csak szakkör szinten, heti egyszer nem is kétszer és persze majdnem minden hétvégén lehetne menni más sulikkal versenyezni, mérkőzni 8Bozsik program). Ezek a meccsek persze a lehető legrosszabb időpontban vannak - mondjuk vasárnap délelőtt, ami a miseidőponttal esik egybe. Most pénteken szólt az edző tornatanár, hogy szombat délután öttől van meccs, kb este hétig tart, megyünk-e, de Andor nagyon szeretne menni. ez egy olyan időpont ami teljesen megfelelt, nem a délutánt szakítja ketté, nem délelőtt van. Így aztán most először nem tiltakoztunk, hanem elvittük mérkőzni. 4 meccset néztünk végig 8azt hiszem, nekem teljes homály ez a sport, itt meg a szabályok is másak, mert csak 4 srác +kapus volt a csapat - ezt hívják kispályásnak?). Az egész napi jó idő után persze épp akkor állt esőre az idő, csepergett mire megérkeztünk és nagyon hideg volt, végigvacogtuk a játékukat. De épp sikerült az egyik meccsen Andornak is egy gólt lőni, ami teljes boldogságot okozott neki. Hú,  előtte délelőtt minden leckével elkészült, mert azt tudta, hogy csak akkor megyünk el vele és visszük el, ha addigra mindent megtanult. Így ma már laza napunk volt, csak Adrikával tanultunk egy keveset. neki elég nehéz napja lesz holnap.

nagylány a héten két napot hiányzott a suliból, elég erős hasfájás miatt. Már hétfő reggelre úgy kelt fel, hogy nagyon fáj a hasa. Hétfőn aztán a suliorvosnak is szólt, aki hívott minket, hogy azonnal menjünk gyerekorvoshoz, mert 1. vírusfertőzés 2. vakbél. Nos, a vírusfertőzésre nem sok minden utalt, se nem hányt se nem ment a hasa, vakbélre meg szerencsére szintén semmi sem, UH alapján és tapogatásra sem. Egy napig kellett diétáznia és rengeteg folyadékot innia, majd újra megjelennünk a klinikai orvosnál (ó, igen, ott voltunk ahol nemrég Andorral feküdtünk benn). Másnapi diagnózis megszületett: 1. van ilyen járvány, most a sulikban. 2. Hány éves is a lány?...Hát reméljük nem kell ezt a kört havonta végigcsinálni.

És ha már a mai napról is írhatok, akkor azt írom, hogy örülök, hogy Apa végre átjelentkezett pár éve állandó lakcímre oda ahol valóban lakunk, és nem az már ahol gyerekkorában lakott. Régebben ugyanis még képes volt ezeken a napokon az ország másik végébe utazni, hogy szavazhasson, választhasson. Négy éve kérte, hogy itt szavazhasson és emlékezetes marad  a többórás sorbanállás. Ma végre nem kellett sorban állni, csak megjelenni a szavazókörben és egy perc múlva már lehetett is az X-et tenni.