Családom tagjai méltó módon tudják emlékezetessé tenni a születésnapomat.

A mostaniról épp Áron gondoskodott.

A facebookról már többen értesülhettetek a tegnapi nap eseményeiről, ott annyira nem részleteztem, most pár szót írok róla mi is történt.

Délelőtt ahogy szombatonként szoktunk főzéshez készülődtem, tanultam a gyerekekkel és persze a mosás-szárítás is ilyenkor van. Még az étkezőből két lapozás közt a körikönyvben rá is szóltam Áronra, hogy ne ugráljon az ágyon. Vagy nézi a tévét normálisan, vagy ne nézze, de a heverőn ne ugráljon közben. Pár perc múlva befejeztük Andorral a környezet tanulását, mondom hozza le  a matekházit, leellenőrzöm, de addig lemegyek a pincébe (mosókonyha) mert lejárt a mosógép. Még ki sem szedtem az összes ruhát, mikor velőtrázó sikítást hallok, olyat amire azonnal fel kell menni, hogy mi van már megint?????? Andor már jött felém a lépcsőn, hogy Áronnak ömlik a szeméből a vér!!! Mikor megláttam én is folytattam az Adrika által megkezdett visítást, mindaddig míg a földre nem rogytam...Andor engem nyugtatgatott, Adrika tovább visított, Apa meg Áront mosdatta a fürdőszobában, és kérdezgette hogy lát-e...Aztán Andor azzal nyugtatgatott, hogy nyugi anya, Áronka tud járni és lát is. Irány a baleseti sebészet. Ja, hogy mi történt? ugrált az ágyon, "véletlenül" leesett, véletlenül épp az asztal sarkába ütötte be a szemét, ami egy lekerekített végű tölgyfaasztal. Szóval kemény. Iskolások itthon maradtak, mi pedig mentünk a bal.sebre. Rögtön behívtak minket, és a röntgennel és a sebkezeléssel is hamar végeztünk. Betegfelvételnél megkérdezték, hogy volt-e ájulás, na ott mondtam, hogy csak én...a röntgennél Áron meg akarta nézni a felvételt, ott megbeszélték a röntgenessel, hogy mi lesz ha nagy lesz - javasolták neki, hogy legyen röntgenes, de ő előadta, hogy építész szeretne lenni és pl kórházat is fog majd tervezni olyat, aminek kerekei vannak és akkor a betegeknek nem kell kilómétereket menni - nekem viszont  a felvételt látva az volt fontos, hogy csontot nem érintett az ütés. A sebkezelőbe egy ember kísérhette be, na ott apa ment be, egyrészt mert Áron is apát választotta másrészt mert én ehhez nem vagyok elég stramm. Két egymással párhuzamos repedés is volt a szemhéjon, az egyiket két öltéssel varrták össze, az alatta lévőt, ami a szemPILLAvonalában volt, azt eggyel. Apa kérdezte, szokott-e ennyire súlyos lenni, igen még súlyosabb is, de azt már szemész látja el. Áron szeme tehát el lett látva, mentünk haza. A gyerekek már nagyon vártak minket, persze míg itthon voltak telefonálással ütötték el az időt, így a nagyszülők is értesülhettek és időben idegeskedhettek velünk együtt. Andor alig hogy meglátta Áront mondja , hogy "apa, olyan furcsa a szemem, nem látok". A következő pillanatban mint egy zsák esett össze a szemünk előtt. Ati épp elkapta, de egy kicsit csak beverte a fejét.

A délután nyugodtan telt, Áron még aludt is, ilyenre azért itthon hétvégén nem szokott példa lenni. Viszont fájlalta a szemét, azt mondta ha becsukja akkor szúrja a cérna. ennek ellenére szépen aludt, éjszaka is. Reggelre aztán úgy láttuk, hogy elég csúnyán feldagadt a felső szemhéja is, alig látszott a szeme. Így aztán, hogy mára is legyen programunk visszamentünk a sebészetre megnyugtatni magunkat, hogy ez így normális. Annyit mondtak (másfél óra várakozás után), hogy jegelni kell.

Közben a facebookon közzétettem mint hírt, persze megígérve hogy nem teszek fel képet róla. Adrika megelőzött, az Áronról készült képpel köszöntött születésnapom alkalmából. Itt már kénytelen voltam magyarázkodni többek kérdésére, hogy mi is történt. és megmagyarázni a képet, miszerint ez inkább a közelgő Húsvétra készülhetne a szem alatti dudor ugyanis egy kisebbfajta tojáshoz hasonló és egyelőre lila, de lesz ez még zöld és sárga is az ünnepekig...

A sok rosszból azért mindig lejön egy kis pozitív is (mint a proton, ami mindig pozitív). Meglepő, hogy míg gyerekeink néha annyira ütlegelik egymást és annyit veszekszenek, hogy az ember szíve meghasad, most a bajban igazán aggódnak egymásért - Áront egy pillanatra sem hagyják egyedül, minden lépésénél figyelmeztetik, hogy óvatosan, ne szaladjon, vigyázzon a lépcsőn. Andorka tegnap este sírt az asztalnál, megijedtem, hogy mi történt valami baj van megint? Mire kiderült, semmi, csak sajnálja Áronkát.

A szülinapi program egyébként cukrászdázás volt, meglepően jó idő van e napon, pedig igen ritka, mert általában esős nap szokott lenni.

És végül egy apai "bók". Mondom, hogy két munkatársunknak (munkakapcsolat van velük, de nem közvetlenül azok) is ma van a szülinapja. Mire apa: de te vagy a legidősebb!

Azért szeretem :-)

 

 

Szerző: gneke  2014.04.13. 17:19 2 komment

Címkék: születésnap betegség kórház áron

A bejegyzés trackback címe:

https://gaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr636025786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Napocska77 2014.04.16. 16:08:33

Hát igen én láttam a fotót elég csúnya de szerencse, h nem lett nagyobb baja a szemének, ezekkel a gyerekekkel mindig történik valami, nálunk sincs ez másképp :( de igazi jó testvérek, h a bajban így össze tartanak és figyelnek a másikra, jól nevelitek Őket. Remélem azóta is minden rendben Áronnal és a kórházas beszélgetés a röntgenben, annyira okos ez a fiú és olyan jókat mond, büszke lehetsz Rá (is) :)

gneke 2014.04.16. 17:22:39

@Napocska77: Azóta már sokkal szebb a szeme és környéke. Most kezd neki szúrni, gondolom a cérna böki a szemét. Sajnos ő nem tanul belőle, eleven azóta is. Csak remélni tudom, hogy azért észnél lesz legközelebb.
a fénykép: ma voltunk az oviban pár órát, nyílt nap volt a csoportjukban. Mindenkinek dicsekedett, hogy a testvére a róla készült képet feltette a netre és ő milyen híres. Puff. Ez nem hiányzott :D
süti beállítások módosítása