Ahhoz képest, hogy május végén mondtam egyik barátnőmnek, hogy írok már, mert két hónapja nem írtam, nos, azóta eltelt megint egy bő hónap.

Elővettem most a naptárat, hogy visszanézzem mi is volt tavaszkezdet óta.

Rögtön március legvégén, április legelején volt a Húsvét, amit szokás szerint mamáéknál, majd újabb szokás szerint félig itthon is töltöttünk. A legrövidebb szünet a tavaszi, bár ahogy visszaemlékszem szerencsére nem volt tanulnivaló, így elég volt rá az utazás. Hanem ami a szünet után jött! Minden napra volt bejegyzés. Ilyenek mint fogadóóra - amire bár nem annyira terveztem elmenni, hisz nincs gond, azért mégiscsak elmentem és sikerült is vagy 5-6 tanárral beszélnem. Hol van már az z áprilisi hétfő4 Épp a születésnapom volt aznap, amire egyébként pár nap múlva igazi ajándékot kaptam, mégpedig egy biciklit! Most kicsit előrerohanok és elmondom, hogy utoljára hét éves koromban volt biciklim, még a kicsi, aztán panellakó révén nem is volt többé sajátom, udvarosházban lakó osztálytársam és unokatesóm biciklijén tanultam meg úgy-ahogy kerékpározni, és most is campngjellegű bicajt kaptam, olyan kis aranyos - de legalább újabb programja lett a családnak, amihez én is tudok csatlakozni. Minden gyerekünk és főleg apa nagy bicajosok ám! Azóta többször mentünk vele pl a suli-ovi-munkahelyre vagy csak úgy a Nagyerdőre, ami közel 20 km-nek felel meg.

De még áprilisnál tartva, a fogadóórás hét minden napján volt valami programjuk a gyerekeknek, egyiknek Atomki látogatás,  a másiknak Agóra Élményközpont, a harmadiknak  a Plazaban egy Planetáriumos előadás, majd végül szombaton Áronkának az ovis mesekuckó csoporttal egy előadás az ovis tavaszi fesztiválon. Ő volt Az ezüsthegedűben (Fésüs Éva)a tücsök, mert ő legalább a hegedűt is jól tartja a kezében:-)

Ha már hegedű, rákövetkező héten Adrikának és Andornak volt a fellépésük belőle, az évvégi koncert, majd pénteken Adrika három napra elutazott az iskolai énekkarral Egerbe, Dalosünnepre. Ez volt az első idegenben alvása, ami nem rokonnál van, nekik nem volt többnapos osztálykirándulásuk sem. Nagyon zsúfolt és fárasztó programjuk volt, pénteken este fél nyolcas kezdettel volt a fellépésük, ami 11 óra körül ért véget, utána értek a koliba, majd vacsora , fürdés, másnap fél hétkor ébredés, próba, majd délután hívogató a Dobó téren, majd  fél hattól fellépés. A szombati napjukon mi is ott voltunk, elutazott a család kikapcsolódni egerbe, délelőtt jártuk a jól ismert és m,ár általunk ezerszer látott várost, bazilikát, de Áronka először volt ott, átutazóban már volt egyszer, és elmentünk a várba, ami nagyon tetszett, mert idegenvezetéssel talán általános iskolás koromban voltam ott utoljára vagy még tán sose. Adrikáéknak még vasárnap is volt egy közös fellépésük a bazilika előtti téren, mint ahogy a szombati is az összes fellépő kórus - 19 az országból, több mint hatszáz résztvevő gyerek egyidejű éneklését jelentette. Csodálatos volt! És hogy milyen kicsi a világ, a szemközti szomszédunk (volt, most költözött) lánya (Egerben tanult, tanul ,dolgozik) volt az operatőr, és az egész fellépésüket megkaptuk tőle CD-re kiírva.

Ez a hétvége Adrika erejét annyira kivette, hogy olyat csináltam, amit hat év alatt egyszer sem: hétfőn nem engedtem iskolába. Beteg is volt, köhögött, és fáradt is volt. Nagyon jól tettem, napközben az én minimálalvó lányom öt órán át aludt, akkor is arra ébredt, hogy megérkeztek a tesói. Ébresztve lett. itt egyébként már április végén tartunk, közben izgalomban tartott minket a hír, hogy mi lesz az iskolájukkal, felmerült, hogy gyakorlóiskolából átkerül a Klikkhez...Közel két hónapnyi izgalom után derült ki, oldódott meg a helyzet, hogy átalakulnak, de maradnak gyakorlóiskola.

Majd jött egy május elseje...és előtte egy nekem nagyon fontos dolog. Cégen belül egy sikeres pályázat, munkakörváltás, igazgatóságváltás. Bár a régi helyemtől alig 10 méterre ülök, de minden teljesen más, jobb, nyugodtabb vagyok, olyan emberekkel, akik szeretnek, akiknek hasonló a mentalitásuk, akiknek gyerekük van (többnyire olyanok, de a többiekkel sincs gond). Szóval az elmúlt négy év összes bánata, idegeskedése után történt valami nagyon  jó velem. Május 11-én váltottam, és előtte május elsején majálisoztunk egy jót, amit most igazán nagyon élveztem, sokan akkor tudták meg, hogy váltok, hisz pár nappal előtte derült ki, hogy sikeres volt a pályázatom:-)

Majd következett egy ovis anyák napi műsor, amit végigzokogtam. A nagycsoportban szokásos módon, szemtől szembe köszöntéssel ment, nem együtt az összes anyuka, hanem csak Áronka és én. Majd a nagyokkal beindult az évvégi hajrá, volt, hogy éjfélkor még földrajzot tanultunk vagy törit...

Május 11-én én kezdtem az új munkakörben, a gyerekeknek a sulival Madarak-Fák napja volt, amikor a közeli erdőbe kirándulnak, vetélkednek és nagyon élvezik. Még ezen a héten Áronkának volt egy ballagási előfényképezés, majd rá pár napra az első szülői értekezlete, mármint a sulis. Május 22-én pedig ballagott. Ehhez kivettem egy szabadnapot. Hogy a helyzet még szebb legyen, aznap volt a sulis osztálykirándulások napja, így a tesók nem voltak ott a ballagáson.

A napunk a kö9vetkezőképpen telt. Reggel 6.158-re vittük Andort a sulihoz, ő busszal ment kirándulni Miskolc-Diósgyőri Vár-Aggtelek, Jósvafő (egy éve sincs hogy ott járt, kétszer is)  majd 6.30-ra az állomásra mentünk Adrikával, aki Esztergomba ment három osztállyal, vonattal Pestig, majd onnan bérelt busszal Esztergomig. Bp-en valamelyik múzeumban eltöltöttek vagy fél órát is tán, hogy a vonat ingyen legyen...Közben én fodrászat, Áronkának délelőtt ovi, délben anyósom elé az állomásra mentünk, délután ballagás, majd irány haza. Aztán vissza, mert Andor 8 óra körlre volt várható, Adrika vonata 40 percet késett, így este 10 óra helyett majdnem  3/4 11-kor ért be, és 23.01-kor estek haza a házhoz.

Rákövetkező hétre kompetenciafelmérés, Áronkának angol bemutató van beírva, majd Andornak szülinapi meghívás.

Hogy ki ne hagyjam, közben egyik szombaton, 23-án igen, a kiránsulás utánin Medve Szabadtári Matekversenyen vettünk részt, Andor a saját kategóriájában indult, Adrika velem a felnőttben, és még egy barátnőm jött velem. Az eredeti időpontban (mert ez esőnap miatt el lett tolva, egy még esőseb időre egyébként) egy másik baártnőm jött volna, aki többek között ezért is utazott fel Pestről hozzám, jaj, igen, vele is találkoztam pár héttel azelőtt egy szombati nap, de jó is volt!!!!!

És június. Áronkának hegedűfellépés, mindhárom gyereknek hegedűvizsga, majd utolsó héten Adrikának újabb kompetenciafelmérő. Legutolsó tanítási nap pedig Apa munkahelyi osztályának volt szalonnasütés, így az utolsó ovinapot, az utolsó általános iskolai napját Adrikának egy szalonnasütős buli zárta.

És ha már buli. Másnap egyik osztálytársa aki az új suliban is az marad tartott egy olyan szülinapi és búcsúbulit, majd az évzárójuk előtt Adrika hívta meg a legkedvesebb barátait, barátnőit egy kis cukrászdás összejövetelre. Az osztálytársak, osztályfőnök is búcsúztatta őket, akik elmennek gimnáziumba, versbe foglalták az elmúlt éveket, a búcsúzó gyerekekről írtak pár sort, és felolvasták. Nagyon kedves volt, sírás ON.

Az évzáró, a bizonyítvány Adrikának szokás szerint kitűnő lett, ezúttal matematikából és énekből lett dicséretes, Andornak hat négyese lett (irodalom, nyelvtan, matematika, természetismeret, technika, honismeret) a többi mind ötös.

És múlt héten beiratkoztunk a gimibe, ahol 7 lány mellett 29 fiú lesz. megkapta a legjobb matektanárt, akit kaphatott osztályfőnöknek, így hát megint bíztató előjeleink vannak, mázlista lányunk jó kezekbe kerül szerintem.

Aznap óta szabadságon is vagyunk, kezdtük a cseresznye és a meggy szüretelésével, most pedig Áronka bútorait vettük meg, hoztuk haza, illetve egy még rendelés alatt van, mert utolsó darabot elvből nem hozunk el az üzletből.

Jövő héten a fiúknak tábor, az azt követő hétre is elvileg, de a héten telefonáltak, hogy kevés a jelentkező rá, így az lehet elmarad. Adrika már semmilyen tábort nem választott az idén nyáron, eddig azokon a napokon Andorral kettesben voltak itthon, amikor nem az évzárókra mentünk be 8jaj, volt természetesen nem csak általános iskolai, hanem zenesikolai évzáró is). Tehát eljutottunk odáig, hogy a gyerekek kettesben itthon maradhatnak, míg mi dolgozunk, természetesen Áronka még ehhez kicsike, ő addig anyukáméknál volt.

Így telt az elmúlt három és fél hónapunk. Leírva is hosszú volt, pedig csak címszavasban említettem, nem részletesen az olyan fontosabb dolgokat is, mint például Áronka ballagása, amivel tíz év  (10!!! éve volt az első ovis szülőink Adrikával)  oviséletünk zárul.

Ugye, hogy nem unatkozunk?

 

 

Szerző: gneke  2015.07.01. 23:30 Szólj hozzá!

Címkék: munka család utazás ballagás verseny tanulás anya kirándulás iskola óvoda hegedű bizonyítvány gimnázium andor áron énekkar adrienn Eger

A bejegyzés trackback címe:

https://gaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr207589482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása