Természetesen nálunk is megkezdődött szeptemberben az új tanév, kinek könnyebben, kinek nehezebben.

Áronnal kezdeném. Bár úgy gondolnánk, hogy  valamivel több, mint 3 év után megszerette az ovit, valójában ez most a héten nagyon nem volt igaz. Hétfőn elhoztam ebéd után, alvásidő elején, szabadnapos voltam ugyanis. Az első nap még csak-csak vidáman nagy csicsergéssel indult, szeretettel fogadták az új óvó nénik, viszont a hét többi napján sírva hagytam ott mindig. Pénteken már teljesen ki voltam készülve, mert akkor már otthonról a kocsiba beszállva elkezdte a sírást, és ez tartott közel háromnegyed órán át, mire otthagytam az oviban, mert dolgozni menni kell. Azért megtudtam amire számítottam is, hogy a sírás nem tart tovább amint kilépek, nagyon jól elvan, sőt "rosszalkodni" is képes, nem nagy dolgokat kell elképzelni, nincs baj vele. Nem nagyon valószínű, hogy erre az évre mély barátságot kötne bárkivel is. Azt hiszem mindannyiunk lelkiállapotát tükrözi a helyzet, hogy mennyire nem kívántuk ezt a helyzetet, hogy vele még oviba kell járni az idén.

Iskolás lett viszont ő is, zeneiskolás, amivel együtt jár a szolfézsóra is. Ami pedig épp abban az iskolában (is) zajlik ahová a tesók járnak. Van az több helyen is, de kényelmes a szomszéd épületbe átvinni. Erre viszont még nemigen  volt példa, hogy ovisként valaki zeneiskolás legyen és úgy tartózkodjon iskolában tartott órán, hogy nem tagja   a tanintézménynek, így arra gondoltam szólok az igazgatónőnek, hogy kell-e valami igazolás, kérvény, papír arról, hogy az ovis gyerekem a sulijában tartózkodik...épp bele is futottam hétfőn az iskolai aulában, balomon Áronnal és előadtam a helyzetet, hogy ne lepődjenek már meg ha heti kétszer 45 percben a gyerkőc az egyik teremben tartózkodik, iskolás gyerekekkel. A szolfézstanár egyébként vállalta ezt, hogy így tanítja, de azért a papírt írjuk meg róla, az a tiszta. Igazgatónő megnyugtatott, hogy hát persze, persze járhat ide, végülis TESTVÉRGYEREK. (Hoppá, ez számít????) Erre viszont ami a szívemen az a számon Áron, aki addig nagyon figyelt szépen megszólalt, hogy: "Hé! Én téged ismerlek. Asszem". Hopp. Kb a föld alá tudtam volna süllyedni szégyenemben, gondoltam jövő tanévre is megúszta hogy ide felvegyék, de szerencsére az ig.nő jófej volt és mondta, hogy persze, hogy ismerjük egymást, én is ismerlek téged, szoktál idejönni. Huhh.

Az első nap sok izgalmas nem történik a suliban, főleg nem két felsős mellett, mármint anyukának este viszonylag kevés dolga van, de mire hazaértünk totál kifáradtam. Délután ugyanis még a zeneiskolában is eltöltöttünk várakozással egy csomó időt, amikor bár kitaláltuk mikor is járjanak hegedülni, mind a hárman, de természetesen ez az időpont a héten még módosult és még lehet, hogy fog is. Újdonság lesz, hogy végre az iskolásaink egyedül is fognak közlekedni, mintegy 10 percnyi sétáról van szó és talán két lámpáról, de azért furcsa, hogy már itt tartunk - és nem lepődünk meg azon, hogy mi kisebbek voltunk, mikor egyedül kellett ide-oda mennünk, mert a mai világ más világ mint az akkori.

Andornak van talán nagy változás, hisz felsős lett, ismét új tanárok garmadát kapta. Bár szerencsére mégiscsak úgy alakult, hogy lettek közös tanáraik Adrikával, és ami nagyon szerencsés, hogy köztük van az angol és a napközis tanár bácsi is. Róla pár sorral lentebb majd írok, hogy miért örülünk. Megkapta továbbá az angoltanárt is, ami szintén nagyon jó. Adrika ezzel együtt kikapta a tavalyi angol témazárókat, amire azt a kijelentést tette, hogy "vakmerőség volt ez a tanárnőtől, tekintve hogy idejár a öcsém is és ráadásul tanítja."

Adrikának sok újdonság nincs, honismeret helyett eggyel több természetismeret óra, amiből az egyik olyan egészségtannak tűnik és így egyértelmű, hogy szeretni fogja. Legkevesebb változás nála van, majd jövőre várunk nagy változásokat.

Egyszerűbb már az első tanítási nap velük, hisz sok papírt amit hazahoznak csukott szemmel töltök már ki, szeretnek tankönyveket fedni, tantárgyhoz és személyiséghez illő matricát ragasztani rá. Évek óta tartom magam ahhoz, hogy füzetekből a sima elejűeket vesszük, mondhatni a legolcsóbb árkategóriásat, de matricából tolltartóból, dossziéból választhatnak saját ízlés szerintit - focis elejű, H.K, régen star wars és társai előfordulnak. És egy-egy füzetük is díszes elejű, az szokott lenni a leckefüzet, üzenőfüzet.

Az órarendjük, vagyis a tanórán kívüli órarendjük még formálódik, különóraként a röplabdát szeretnénk, ami kiváltaná a plusz tesiket is. Nem tudom mi okból, de Adrikát valahogy vagy nem szeretné ott a tanár bácsi, vagy ki tudja miért nem nagyon akarja röpizni hívni holott az általa kiadott cetlin az áll, hogy jelentkezés sorrendjében van a felvétel - és egyébként ami a mi időnkben számított a jó magasugrás, amiben viszont épp Adrika a legjobbak közt van, olyan testalkat, hogy a magasugrás és a távolugrás megy neki legjobban.

És hogy miért is örültünk, hogy napköziben is egy helyen lesznek,  egy tanárnál? Tavaly március végén elment egy másik iskolába tanítani Adrika akkori napközis tanárnője (mellesleg találkozunk vele  mert a kisfiának most lett Áron csoporttársa). Kaptak egy férfitanárt. Az elég hamar kiderült, hogy ezt a tanárt a gyerekek szeretik, olyan jó játékokat talált ki délutánonként, és olyan lelkesen mesélt Adrika, ráadásul a lecke is meg volt tanulva, szóval érezhető volt, hogy rendben van itt minden. Aztán volt olyan, hogy rendetlenkedtek, ekkor jött be a "szigor", amin szülőként jót nevettem, hogy milyen hetirend alakult ki. A hurrá hétfő és a külalak kedd nagyon szimpi volt szülőként - külalak kedden másolnak, akié a legszebb az  a következő héten megússza a másolást...

És most leírom a napközis házirendet, szigor van itt kérem :-) A házirend folyamatosan bővül, bármikor bekerülhetnek új pontok,  majd kiderül miért...

Laca bácsiról, a napközisről még annyit, hogy kiderült a munkahelyemen többen osztálytársai voltak, és ez azért érdekes, mert nem itt tanultak középiskolában, hanem tőlünk mondjuk 70 km-re. Sok a közös ismerős.

Laca bácsi napközis házirendje

1. Laca bácsi a tanár, mi pedig a diákok és ennek megfelelően viselkedünk.

2. A napközi alatt nem énekelek.

3. Ha mondanivalóm van jelentkezek és felszólítás után elmondhatom

4. Ha Laca bácsi csendben figyel minket, az azt jelenti, hogy nekünk is csendben kell lennünk.

5. A telefont csak engedéllyel, indokolt esetben vehetem elő.

6. A hetirend:

Hurrá Hétfő

Külalak Kedd

Szépolvasó Szerda

Csodajó-játék Csütörtök

Projektor Péntek

7. Nem vágok a másik szavába

8. Nem sértegetek másokat

9. Mindenkit az anyakönyvezett nevén szólítok

10. Ha rosszul viselkedtem magamtól bocsánatot kérek.

11. Bocsánatkérésem legyen őszinte

12. Nem beszélek csúnyán

13. Napköziben nem festhetem ki az arcomat (Hello Kittynek).

Vajon melyik pont került be Adrika miatt a házirendbe?

És ami még tetszett. Adrika büntetése ha rosszul viselkedik, hogy Andor mellé lesz ültetve.

Az érzelmi életük is elég izgalmas volt a héten, elsősorban Andoré. Négy év kitartó plátói szerelem után közölte, hogy "dobtam Rékát". Az új kiválasztott kislánnyal jókat kergetőznek az udvaron, talán még a fociszenvedélyt is legyőzi a fogócska.

És már a héten versenyre is fizettem be pénz. Megkezdődött a 2014/2015-ös tanév. De már csak 175 nap.

Szerző: gneke  2014.09.06. 13:42 2 komment

Címkék: tanulás gyerekszáj szerelem ház iskola óvoda hegedű andor áron adrienn

Bár a mi nyaralásunk véget ért már július közepén, de a gyerekeké mamánál folytatódott egészen addig, míg adrika szülinapjára haza nem értek:-)

Amit meg is ünnepeltünk, 12 éves lett! El sem hiszem, hogy már ilyen nagy lányunk van!!!

Adrika 12szülinap_6.jpg

Egy hosszúhétvégi pihenőt csináltunk, majd még egy hét munka után újabb szabadság várt ránk. Munkahelyi nyári elállás, két két szabadság ismét!

Mondhatni az édes semmittevés jegyében telt.

vagy inkább olyan ráérősen. Nem jó, de orvosi látogatásokkal kezdtünk. Allergiavizsgálatra mentünk a gyerekekkel. Még nyár elején derült ki, hogy allergiás vagyok fűfélékre, akkor határoztam el, hogy a gyerekekkel is el kellene menni, voltak is gyanús jelek. Hármójuk közül Andornál derült ki, hogy korán és későn virágzó fák porára allergiás, így nem csoda, hogy május körül majd kidörzsölte a szemét annyira viszketett neki - ráadásul épp akkor voltak kirándulásokon, szóval eléggé nehéz lett volna elkerülnie. Neki félév múlva kontrol, és mint ahogy nekem is most megnézték még párfajta ételre, gombára hogy nem-e vagyok rájuk allergiás, így Andornak is várhatóan újabb tesztet végeznek, újabb allergénekre.

A "szünetünk" eleje még az iskolához vásárlással telt, nagyjából szerintem meg is van minden, ami hiányzik az azért, mert pl rajzból az  első órán fogják elmondani, hogy mi kell. Szerencsére nem kellett tavaly sem már sok dolog Adrikának, talán ecset, filctoll, szivacs, A/4-es lap, ezek pedig vannak itthon. Egyébként sincs akkora készülés már felsőben, mint alsóban, olcsóbb a sulikezdés, kevesebb értelmetlen hülyeséget kell megvenni. Pl alsóban volt olyan év, amikor kétféle zsírkréta kellett, ráadásul a legdrágább fajta, ami persze évvégén majdnem ugyanolyan állapotban érkezett haza, csak ketté volt pár darab törve (Gioconda). Vízfesték is van ami évek óta ugyanaz a készlet, nem kell újat venni. Ehhez képest mi minden fog jövőre Áronkának kelleni!!!! Óralap, logikai készlet, dobókocka-korong, papírméter, hurkapálcika, színes gyurma és egyszínű gyurma...még szerencse, hogy a táska, tolltartó tele ceruzával, tornazsák már megvan.

Az iskolai dolgok beszerzésén kívül nagy pihenések voltak itthon. Bár apának mindig van a kertben tennivalója, jobban mondva most az udvarunkon, és persze a házimunka is mindennapos - de rengeteg időnk volt egymásra. gyerekkel sok társasjátékozás volt, egyik nap kimentünk a felújított Békás-tóhoz a Nagyerdőre - épp program volt, Bornapok, és egyúttal megnéztük együtt a Ködszínházat, az új stadiont, ami tényleg jó, el kell ismerni.

Kihagytuk viszont a huszadikai Virágkarnevált és az ehhez kapcsolódó rendezvényeket, a kocsik némelyikével találkozni lehet még karnevál után is a városban. Tegnap például a Fórum előtt az ő Dinós kocsijukkal. A bevásárlást tegnap folytattuk az őszi ruhatárral, azt hiszem tényleg indulhat  a tanév lassan.  Néhány napot külön töltött a család, apa és Áron elutaztak G.mamához, Adrika,  Andor és én maradtunk itthon. Ahogy Adrika fogalmazott: olyan ritka az, hogy csak úgy itthon vagyunk és nincs dolgunk, nem kell tanulni, iskolába készülni. Ennek ellenére a sulit várják és azért kicsit készültünk is, ami annyiból állt, hogy elővettük a hegedűt. Andorral átbeszéltük azt az olvasmányt, amit nem kötelezőként olvasott el a nyáron, hogy amikor bemutatja az osztályban mit érdemes róla elmondani.

És már csak egy hét. Ezt a hetet anyukáméknál fogják tölteni.

 

 

Szerző: gneke  2014.08.23. 17:26 Szólj hozzá!

Címkék: szabadidő nyári

Másnap reggeltől végülis napos idő volt, így cseppet sem bántuk meg, hogy nem hazafelé vettük az irányt pénteken az esőben, sőt utólag még mondtuk is, hogy szerencsés időben esett az eső, mert aznap, mikor utazunk mást nagyon nem tudtunk volna csinálni - bár ha nem esett volna akkor egy kis időre megálltunk volna fővárosunkban, valahol a Városliget vagy a Citadella vagy a Margitsziget vagy a Budavári palota közül választottunk volna. Ez most valóban elmaradt.

Na, de Balaton. Földvár. Első nap azért nem próbáltuk ki a vizet, nem is próbálta ki más sem, csak egy bátor vállalkozót láttunk, nagyon hullámzott és bár jó idő volt, strandoláshoz még nem eléggé. De például Áront a gokart érdekelte, első nap rögtön kölcsönöztünk is, rögtön hármat, mert mi igazán mazochisták vagyunk ám! Kb 5 perc nem telik el és már bánom hogy ezt miért tettem, mert nem hiszem el, hogy még akkor sincs nyugtunk, mikor jót teszünk. Az egyik arra megy, a másik a másik irányba, az egyik elől akar lenni, a másik is elől, egymás mellett nem férnek, ne menj neki másnak, vigyázz, kerékpáros, strandoló, futó, másik gokartos. Hát...idegenek is rájuk szóltak, maradjunk ennyiben, bár azt annyira nem tartottuk jogosnak - egy apuka szólt, hogy ejnye-bejnye miért nem kerüli ki Áron az ő gyerekeit, ami részünkről azért nem volt teljesen jogos ok  a panaszra, mert bár a két tesó egy gokartban nagyon tündi-bündin elvezetgetett, csak épp az út közepén, nem pedig az egyik oldalán, így ha valaki ki akarta őket kerülni, annak le kellett térni a fűre vagy akárhová. De hát nem ezen múlt mondjuk, hogy nem kerülte ki Áron (sem) őket.

Míg így elgokartozgattunk, sétálgattunk a keleti strandra, elvettem számtalan szórólapot - bár tudtam róla, hogy aznap van Halászati Nap és Sajt-és Bornapok is vannak, de azért egy kis infó, hogy kik lépnek fel nem árt. Ekkor vettem el egy olyan szórólapot, amelyen egy játékos városismereti túra, nyomozás is volt. Persze rögtön kedvet kaptam hozzá, de csak másnap mentünk kipróbálni. A lényege az volt, hogy egy kis füzetet kaptunk a helyi Tourinform irodában, abban volt megadva hogy honnan kell indulni, mit kell megkeresni Balatonföldváron és az infók alapján kitalálni egy gyilkosságról, hogy mikor történt, év, hó, nap, óra, perc, mi okból, ki tette és mivel ölt. Ehhez pl szobrokat kellett megkeresni, évszámokat, betűket műemléktáblákon, majd osztani-szorozni, összeadni és meg is volt a megfejtés, ehhez pedig mintegy másfél-két óra sétát ígértek. Hát igen,. Gondoltam Adrika rögtön partner lesz a játékban, hisz szereti a logikai doglokat, rejtvényeket és itthon is egyik kedvenc társasjátékunk a Cluedo (ugyanez, ki ölt, mivel, hol). Csakhogy Adrika meg nem nagy túrázó. Bár ez nem is túra, ezeknek az útvonalaknak nagy részét és többszörösét naponta megtesszük. De neki a városismereti játék akkor azt akarta jelenteni,h hogy nem lehetne-e a szobában megoldani:-) Nem lehetett. Így vasárnap délelőtt azt oldottuk meg, majd átvettük a nyereményünket, egy hűtőmágnest, két tollat és négy kedvezményre jogosító kupont.

A szórólapok közt volt a balatonszemesi Latinovits és a szárszói József Attila emlékházról is lap. Ezek közül mi most a szemesit néztük ki, át is mentünk másnap reggel. Előbb megkerestük a temetőben József Attila eredeti sírhelyét, majd az Emlékházba vettük az irányt. És itt említem meg, hogy ez volt az a másik múzeum, ami bár nem volt nagy, de sikerült másfél órát eltöltenünk a tulajdonképpen egy teremnek megfelelő helyen. Szép, nagy táblákon képek, versidézetek, életrajzi részletek, fényképek. Közben több helyen fülhallgató, amin keresztül verseket lehetett hallgatni. Azok is nagyon jól össze voltak válogatva, mert az egyiken pl a gyerekek által is ismert versek voltak - Az Altató, Mama, tehát a kisebbek is leköthették magukat. és voltak játékok, puzzle - összevágott kép J.A-ról, a tili-toli játéknak megfelelő játék, és voltak számítógépek, amin szintén voltak fényképek, dokumentumok, memóriajáték - keresd a párját, ahol J.A verscímek voltak "kettévágva" és a párjukat kellett megtalálni. tehát lehet ezt így is, hogy a gyerekek is szeressék, ne csak a száraz anyag legyen, mint egy tanulnivaló ott.  Volt egy másik épületben egy kis szoba, ahol korabeli ruhákat lehetett felpróbálni.

Meg kell említenem egy kis apróságot, amin viszont kiakadtam. Nem a múzeummal kapcsolatos. Belépőt fizetnék, kérdem, hogy lehet-e SZÉP-kártyával. Még senki nem fizetett olyannal .Semmi gond mondom, akkor fizetek készpénzzel. Áron még nem iskolás, neki nem kell jegy, csak a két felnőtt és a két gyerek, nézem az árakat, 1000 ft a felnőtt 500 ft a gyerekjegy. Családok esetén ebből még 20% lejön kedvezményként. Kapásból kiszámolom, hogy 2400 Ft, mondom is a belépőt szedő kislány helyett. Rám néz: pedagógus tetszik lenni, hogy így ki tetszik tudni számolni? (hát igen, mert láttam, hogy már fecnizik a számoláshoz). Mondtam, hogy nem és már el is kezdtem magyarázni, hogy hogy jött ki, de nem kellett, mondta, hogy elhiszi. A nyomozós játéknál szintén volt egy ilyen sztori az egyik adatnál 5 jött ki. Egy számot el kellett osztani az ötödrészével. Én előbb az értelmezésbe buktam bele, majdnem ez volt az egyetlen rossz megoldásunk, mert csak elosztottam öttel, utána mikor mondták, hogy elvileg nem jó, de hogy jött ki, akkor vettem észre, hogy rosszul értelmeztem a mondatot. Szerencsére rájöttem, meg el is fogadták volna, de mondta a hölgy, hogy neki elmagyarázták, de ő nem érti, nem volt sosem jó matekos.

A Balatonon aztán nem is mentünk más helyre, pedig lehetőség volt. Fürödtünk vasárnap és hétfőn és persze kedden mikor jöttünk haza akkor lehetett volna igazán strandolni már. Haza már csak ketten jöttünk, a gyerekek nyaralása ott folytatódott, mama átvette őket és még mindig tart. Hiányoznak.

Balatonföldvár 2014_8.jpg

Balatonföldvár, az Országzászló. Itt most voltunk először, pedig évek óta visszajárunk Földvárra, ehhez kellett a városismereti játék:-)

Balatonföldvár 2014_5.jpg

Az Országzászlónál van egy olyan rész, ahonnan lehet egyszerre látni a Balaton keleti és nyugati részét is. Az egyetlen "természetes" hely. Ez itt készült, itt épp keletre látni.

Balatonföldvár 2014_6.jpg

Keletre és nyugatra is

Balatonföldvár 2014_10.jpg

A Kwassai-sétányon szebbnél-szebb épületek, villák sorakoznak.

Balatonföldvár 2014_11.jpg

A Halászfiú a fesztiváltéren.

Balatonszárszó_1.jpg

József Attila sírhelye

Balatonszárszó_2.jpg

Ruhapróba:-)

Még leszünk a nyáron szabadságon és tervben van hogy jó idő esetén megyünk a Balcsira.

 

Szerző: gneke  2014.07.23. 19:54 Szólj hozzá!

Címkék: balaton család kirándulás nyaralás szünet

Mire az esős nap véget ért és visszaértünk a szállásra már csak egy nap volt hátra a Zemplénben, arra az egy napra pedig igencsak szabadtéri program volt tervezve, így nem maradt más, mint reménykedni, imádkozni, hogy ne essen az eső! Sárospatak és Sátoraljaújhely irányába indultunk.

Imánk aztán meghallgatásra talált, különösen meleg, szinte kánikulai napra virradtunk és a terveknek megfelelően indultunk útnak. Még mikor a zempléni kirándulásban gondolkodtunk, akkor elhatároztuk, hogy erre a két helyre mindenképp elmegyünk, sőt nyaralástól függetlenül is sokszor beszéltünk róla, hogy akár egy egynapos kiruccanást is megérne, annyira nincs messze. Sárospatakon nem először jártunk, és legutóbb együtt voltunk ott apával, mikor mindketten egy osztályon dolgoztunk még, 2001-ben.

Ahhoz képest, hogy most sokkal közelebbről mentünk, elég soká értünk oda - először Sárospatakkal kezdtünk - valami nagyon szar úton sikerült menni (bocs mindenkitől a kifejezésért, de ez az igazság) tele van a Zemplén kátyús utakkal. na, de megérkeztünk. A pataki vár teljesen rendezett, felújított, amire én már nem emlékeztem, hogy olyan nem csak az a kőből épült várszerű vár a bástyákkal, hanem olyan "rendes" palotazserű-kastélyszerű része is van. Emlékeztem a várudvarra és a bástyákra és arra hogy legutóbb olyan részletes idegenvezetést kaptunk, hogy kicsit tartottam is tőle, hogy most is olyan hosszúra nyúlik...mert azt a gyerekeknek is ki kell bírni. Kicsit várni kellett amíg az idegenvezetés indult, addig bejártuk a vár külső részeit, a fiúk kifutkározták magukat. Végül bár egy órán át tartó idegenvezetés volt, valahogy teljesen korrekt hosszúságúnak tűnt, nem volt unalmas, a gyerkőceink sem unták magukat. Mire ennek vége volt és elindultunk Sátoraljaújhely felé már nem is volt annyira korai az idő, valami 4 óra körüli idő volt és még hátra volt pár dolog, amit tervbe vettünk. Mint pl az Újhelyhez csatolt Széphalom, ahol Kazinczy Emlékház van, illetve Magyar NYelv Múzeuma, és persze amit egész héten vártunk az a bobozás és a libegőzés volt - ehhez kellett igazán az esőmentes időjárás.

Széphalmon kezdtünk, a múzeum egy szépen rendezett parkban található. Mivel már egyik munkatárunk említett, hogy mikor ott voltak milyen jót játszottak - rejtvényfejtés, feladatmegoldás, így mi is arra hajtottunk. Végülis hárman mentünk be, Andor, Adrika és én, Áront nem kínoztuk neki apával a kertben sétálás tökéletes időtöltés volt. A feladat nagyon tetszett, egy mondatot kellett összeállítani, a hozzátartozó feladatokhoz a kellékek mind ott voltak a kiállítás területén, végül össze is állt a mondat. Imádunk rejtvényeket megoldani:-)

Előre nem lövöm lée  apoént, mert voltunk még múzeumokban az elkövetkező napokban is, de ez is és az a múzeum is meggyőzött, hogy lehet ezt úgy is csinálni, interaktív módon persze, hogy a gyerekek ne száraz anyagrésszel találkozzanak, ne az legyen hogy már megint egy múzeumba mentünk, hanem emlékezetes legyen, megmaradjon emléknek. Ajánlom hát a Magyar NYelv Múzeumát Sátoraljaújhely-Széphalmon, ha arra jártok!

Mire végeztünk, átértünk a közelben lévő bobpályához, kalandparkhoz és libegőhöz már erősen érdekklődni kellett, hogy meddig vannak nyitva, mi mennyibe kerül, hányan ülhetnek be egyszerre, stb. A libegővel gondoltuk kezdeni, logisztikailag az lett volna jobb, mert hamarabb zárt. a kalandparkot már esélytelen volt megpróbálni (nem is láttam egyébként) és maradt volna a végére a bobozás. Hát komolyan mondom, hogy a Szeleburdi családot rólunk is mintázhatták volna! Körbekérdeztem a pénztárost a libegőről. Mehetnek a gyerekek egyedül? Igen. Egyvalakinek be kell vállalnia, hogy egyedül ül, mert Áron nem ülhet egyedül. Már minden kérdésünkre megvolt a válasz, mire Áron közölte, hogy ő nem akar libegőzni. Na itt jött egy rövid szervezkedés, mire úgy döntöttünk, hogy nem libegőzünk. Jöttek az újabb kérdéseink, ezúttal a bobbal kapcsolatosan. Két éve mikor Visegrádon nyaraltunk akkor próbáltuk, de nekem annyira nem jött be és azt már eleve tudtam, hogy én most is néző leszek. Apa csúszott a gyerekekkel. Szerettem volna 5 lecsúszásra szóló jegyet venni, de nem lehetett, vagyis a gyerekek közt nem lehetett volna szétosztani és nem azért, mert nem osztható hárommal, hanem nemtudommiért azóta sem értem...( az akciós jegy 5 lecsúszásos volt és Visegrádról emlékszünk, hogy rajtam kívül mindenki annyira élvezte, hogy érdemes volt nem egyszeri lecsúszást választani). Így végül úgy jöttünk el, hogy én sem nem libegőztem, se nem boboztam, csak jól éreztem magam:-)

Este volt mire hazaértünk, másnap mentünk tovább...

Sárospatak_5.jpg

Sárospatak_10.jpg

Sárospatak_12.jpg

Sárospatak_4.jpg

Sérospatak_1.jpg

Bobozás_Sátoraljaújhely_1.jpg

 

Bobozás_Sátoraljaújhely_4.jpg

Bobpályánál Sátoraljaújhelyen Áron.jpg

 

Másnap reggel esős napra ébredtünk. A hotelből kijelentkeztünk, és elindultunk. Eredetileg úgy terveztük, hogy a hotelből a Balatonra vesszük az irányt, de ez az időjárás kicsit kedvünket vette. A balatoni szállásunk (a nyaraló) egy elég kicsike helyiség, valamikori hotelszoba, alig 20 nm, erkélyestől, amit már próbáltunk esőben...szóval nem túl kellemes. Balatonon, esőben, önellátással öten 23 nm-en nem álmaink netovábbja. Így aztán eszünkbe jutott, hogy előbb hazajövünk, nem sok időre csak egy napra, mondjuk elindítok egy mosást és még este továbbmegyünk, vagy másnap. Aztán arra gondoltunk, hogy lemegyünk a Balatonra, és a szombat reggel függvénye lesz, hogy átmegyünk mamához, alig 70 km, vagy maradunk. Az eső hol jobban hol kevésbé szakadt, így egészen addig a tábláig, míg az autópályán dönteni kellett, hogy akkor Budapest vagy Debrecen számtalan verzió volt. Végül a Balaton felé vettük az irányt, és abban a pillanatban az eső még jobban rákezdett és még jobban és Budapestig ahogy csak tudott esett, de a Dunántúlon is. Nem volt visszaút, mentünk. Azért mire megérkeztünk már nem esett annyira, hogy akadályozott volna a kocsiból kipakolásban és persze már aznap este tudtunk egy kört tenni a parton. Vártuk a másnap reggelt.

Másnap meleg nyári napra ébredtünk, és tulajdonképpen nem bántuk meg, hogy nem hazajöttünk, hanem a Balatonra, mert míg ott voltunk végig meleg volt, eső is csak egyszer esett, akkor is este, de nem volt érdekes, akkor estére más programunk volt foci vb döntőt néztünk.

A balatoni napokról külön bejegyzést írok.

Szerző: gneke  2014.07.23. 00:15 Szólj hozzá!

Címkék: család kirándulás nyaralás

A második naptól, keddtől már nem volt lényeges, hogy mikor hová megyünk, mert egyformán voltak nyitva amikre kíváncsiak voltunk, viszont figyeltünk az időjárásjelentésre, ami keddre, főleg délutánra esőt ígért. Így aztán Aggtelek felé vettük az irányt, a barlangban mindegy, hogy kinn hideg van vagy kevésbé és az esőt sem érezzük meg annyira mint mondjuk valamelyik zempléni vár látogatása során.

Mentünk hát Aggtelekre, vagy Jósvafőre - ez nekem most felnőttként esett le, hogy több bejárata van a barlangrendszernek. ez azért érdekes, mert Adrikáék májusban voltak ott osztálykiránduláson és nekik végig Jósvafő volt hirdetve, én gyerekkoromból egyértelműen Aggtelekre emlékszem, apa pedig nem volt még ott, ő csak a hozzájuk közeli abaligetire emlékszik, amin össze is lehet vitatkozni, hogy melyik akkor a hosszabb??? No, szegény Adrika boldogan mondta, hogy megmutatja merre jártak Jósvafőn, én pedig addig-meddig irányítgattam a családfőt sikerült a másik bejárathoz mennünk, igen, az aggtelekihez.

A legnagyobb forróságban sikerült sorbanállnunk és várni, míg bekerülünk, ha jól emlékszem 1/2 12 vagy 12 óra volt akkortájt és egy egyórás ún. rövid barlangtúrára "fizettünk be". Nem is mi lennénk, ha a bemenetelt követően Áronra nem jött volna rá kb 2 percen belül a pisilhetnék, de most tűrnie kellett...Nyilván nem segített a 10 fokos hideg, de megnyugtattam, hogy emiatt érzi, hogy pisilnie kell, mert hideg van, víz is csepegett,  patak is csordogált, mint ahogy szokott lenni ilyen helyeken:-)

Végtelen hosszúnak tűnt egyébként mellette az egyórás túra, pl sírdogált azon, hogy ő nem látja azokat a formákat a cseppkövekben, amit az idegenvezető mondott. Meg kellett nyugtatni, hogy nem baj, ha nem azt látja és onnantól kezdve próbáltuk mi elnevezni annak a cseppkőformákat, aminek ő látja. nehéz volt, hosszú. Azt hittem jobban fogja érdekelni, tévedtem. Mikor kiértünk már nem volt túl szép az ég, de még jó idő volt, ebédeltünk, sétáltunk, majd beültünk a kocsiba hogy menjünk valamerre. Szlovákiával is voltak még terveink, pl Rozsnyó, betléri kastély, kezdtük Rozsnyóval. Az kb 30 km-re vagy talán még attól is kevesebb távolságra volt. Tudni kell, hogy pár éve a munkahelyi kirándulásunknak része volt, de akkor én nem mentem kirándulni, így teljesen új volt nekem is amit láttam. nem sokat, mert ott is kifejezetten a főtért néztük meg, ami bár elég nagy, de könnyen, hamar bejárható. Kb negyedóra alatt néztük meg.

Rozsnyó_3.jpg

Rozsnyó_7.jpg

Rozsnyó_9.jpg

 

Betlérre már nem is mentünk, mert addigra egyrészt késő volt egy kastélylátogatáshoz, másrészt egyre jobban gyülekeztek az esőfelhők az égen és jobbnak láttuk visszaindulni a szállásra. És persze fáradtak is voltunk. Viszont Adrikának megígértük, hogy visszafelé akkor megállunk Jósvafőn, hogy megmutathassa amiket az osztálykiránduláson megnéztek. Addigra viszont leszakadt az ég. Rajtam kívül mindenki kiszállt bőrig ázni megnézni valamit, és apa is fényképezni akart ott valamit én csak arra vártam, hogy érjünk haza. Ebben a legnagyobb szakadó esőben, tartva az esernyőt, fényképezőgépet érték el apát a hotelból, hogy este át kellene költöznünk egy másik szobába, mert ahol lakunk azt újítani fogják másnap. (szalagparketta!!!). Hát apa mondta, hogy ez a beszélgetés most abszolut alkalmatlan, majd ha visszaérünk a szállásra, megbeszéljük. A recepciós mondta, hogy akkor már nem ő  lesz ott, de hát nem mi akartunk másik szobába menni, akkor meg miért a kérdés???

A nagy eső miatt kihagytunk egy Guinness rekord megnézését, a világ legnagyobb könyve esett útba (előzőleg nem volt tervben, nem tudtuk, hogy van és épp ott van), Szinpetrinél, majd ha legközelebb arra járunk és nem szakad az eső annyira mint amennyire most esett, akkor megnézzük!

Hazaértünk és kiderült hogy tényleg át kell költöznünk egy másik szobába mégpedig aznap este már ott fogunk aludni. Másnap ugyanis azt  a szobát újraparkettázzák ahol jelenleg vagyunk. Nem sopk részem kívánt aznap este egy költözést egyik szobából a másikba két ott töltött éjszaka után, de hát a muszáj a muszáj. Amit nem értettem, hogy mikor megérkeztünk, talán az egész hotel üres volt. Miért pont azt a szobát tudták kiadni nekünk amit két nap múlva újítottak?

Az új szoba, apartman viszont még hatalmasabb volt mint az előző, egészen pontosan hatszemélyre tervezett volt. Az átköltözés végül zökkenőmentesen ment, a gyerekek aktív közreműködésével, akik persze nagyon élvezték, hogy egy-egy szatyorral járnak-kelnek, hol ezt hol azt vittek-hoztak, én meg csak reméltem, hogy nem hagyunk ott semmit, nem vész el semmi. Nem költöztünk egyébként messze, két apartmannal arrébb csak, inkább a tudat esett rosszul, hogy menni kell.

Másnapra egész napos esőt ígért a meteorológia és nagyjából igazuk is lett. Múzeumos nap jött. Vizsollyal kezdtünk, ahol az eredeti Károli-féle Bibliát néztük meg, ami egy Árpád-kori templomban található. amely templom természetesen felújítás alatt volt-van. Ott nyomtathattunk is, mégpedig egy oldalt az eredeti Biblia egyik oldaláról. Onnan Telkibányára mentünk, ásványkincseket nézni, persze múzeumba. Eredetileg oda szerettem volna menni de az ottani szállásfoglalás végül nem jött össze, pedig az a falucska olyan igazi kis hegyi gyöngyszem, szerintem mesésen szép helyen van. talán  a legszebb falu volt a Zemplénben, persze ez megint személyes vélemény csak. Megnéztük tehát a múzeumot, ami elég kicsike volt, de nemcsak ásványok voltak benne, hanem bányászattal kapcsolatos tárlat, zempléni  kis állatok , így aztán mindenki talált kedvére való nézegetnivalót. Azt tudni kell, hogy én gyerekkoromban gyűjtögettem ásványokat, majd később egyetemista koromban tanultam is róluk (kristálytan, illetve ásványtan speckolunk is volt), és az maradt meg a tanultakból, hogy Magyarországon Telkibányán és a Mátrában Gyöngyösoroszin érdemes ásványokat gyűjteni, ott van a legtöbb. Volt is itt egy boltocska, ahol mindenféle ásványból készült tárgyat be lehetett szerezni, főleg ékszereket, illetve magát a köveket és persze minden gyerek választhatott valamit, valami apróságot:-)

Telkibányáról Hollóházára vettük az  irányt. na, itt nem vettünk semmit, bár a porcelánoknak is bolondja vagyok, de itt ugye jobban a zsebbe kellett volna nyúlni. Ez nyilván nem egy gyerekbarát hely, szerencsére egy sarokban van sakk, ahol aztán a gyerekek jól elvoltak, míg mi felnőttek nézelődtünk.talán még porcelánfestésre is lehetett volna jelentkezni, egy műhelyterem volt ott, de lehet azt csak csoportosan vagy előre bejelentve lehetett volna megnézni.

Kijövetkor már nem esett az eső, viszont eléggé fáradtak voltunk ahhoz, hogy még valamit is megnézzünk, mentünk hát vissza a szállásra a szebbnél szebb tájakon, ám a rossznál is rosszabb utakon.

 

 

 

 

Szerző: gneke  2014.07.21. 23:59 Szólj hozzá!

Címkék: család kirándulás nyaralás

Vagyis indult, két hete.

Amikor is vasárnap szokatlanul korán elindulva (még dél sem volt!) kigördült a jól megrakott autó házunk elől és indultunk ezúttal nem a Dunántúlra hanem a közeli Zemplénbe-Cserehátra. Hernádvécsére, a nemrég megnyílt kastélyszállóba indultunk és persze hogy az elkövetkező 5-6 nap alatt felfedezzük a környékét és pihenjünk, mert az bizony nagyon ránk fért már.

A szállást ezúttal elég későn foglaltuk le és a foglalás után olvasgattam el néhány cikket róla, mikor kiderült, hogy a felújítója egy debreceni vállalkozó, ennek ellenére én tényleg véletlen bukkantam rá. A a cél az volt, hogy Zemplén vagy környékén JÓ szállást találni. Gondoltuk ez nem lesz lelakott, hamár márciusban nyílt.

Érkezésünkkor rajtunk kívül talán egy család ha lehetett, ez rögtön a vacsoránál kiderült, ugyanis svédasztalos vacsora volt a foglalásban, de a honlap szerint és a visszaigazolás szerint is 15 fő alatt ez étlapos választást jelent. Ez első este és másnap reggel jelentkezett, reggelinél olyan félsvédasztalos megoldás volt, hideg ételek kinn, meleget kérésre készítettek. De a másnap reggel még távol van.

Megérkeztünk és egy hatalmas galériás apartmant kaptunk. Szépen berendezkedtünk, majd átrendeztük a szobát, mert Adrika ágyát össze kellett tolnunk a tesói ágyával, a hűtőt áttettük, ugyanis a kihúzható ágy miatt annak ajtaját nem lehetett teljesen kinyitni, illetve volt a szobában 5 megbontatlan csomag szalagparketta, pont olyan amilyennel  a szoba burkolva volt (ezt nem is értettük miért, de később kiderült) és azt is elpakoltuk olyan helyre ahol nem volt útban.

Az apartmanunk egyébként a kastély - az egykori aradi vértanú Vécsey nagyapjáé volt - tetőterében a régi magtárban kialakított részben volt, amit, mármint  a magtárat, a felújító tulajdonos úgy rendezett be, mint egy kis várost, el is nevezte minicitynek. A szobák, apartmanok, mint egy városban a házak úgy simultak bele a térbe.

minicity_2.jpg

minicity_3.jpg

minicity_8.jpg

minicity_5.jpg

 

A felső kép pl a szobánk felső ablakából készült, onnan látni rá a "városra", abból az ablakból ami a következő képen látszik - ott áll Adrika. A szobánk mellett volt egyébként egy színpad, de ott most nem volt előadás, néző sem nagyon volt rá, műsort legfeljebb mi adtunk esténként  amikor otthon voltunk, ahogy szoktunk, nagycsaládos módra...

A harmadik képen is látszik, hogy háttérben a színpad, hátunk mögött a házunk, aminek a negyedik képen látható kis "franciaerkélyhez" hasonló előkertje volt. Több  apartmannak volt terasza, saját székekkel, nekünk ilyen jutott, vagyis ezt kaptuk.

Szépen berendezkedtünk, ahogy szoktuk kipakoltunk, végülis 5 éjszaka nem kevés, érezzük magunkat otthon.  Majd felfedeztük kicsit a hotel udvarát és indultunk vacsorázni.

Az udvaron volt kerti tó, ahol csónakázni lehetett, állatsimogató, sportpályák, lovaglási lehetőség és a környék tiszteletére cigánypanoptikum, illetve a környező országok térképalaprajza, egy kilátó - amire így hirtelen emlékszem.

Vécsecity_1.jpg

Vécsecity_5.jpg

Vécsecity_3.jpg

Cigánypanoptikum_3.jpg

Vécsecity_11.jpg

Vécsecity_14.jpg

És persze felfedeztük a kastély csodaszép belsejét is.

Vécsecity_20.jpg

Vécsecity_28.jpg

Vécsecity_30.jpg

Vécsecity_29.jpg

Vécsecity_34.jpg

Vécsecity_32.jpg

 

Utána az elkövetkező napokat terveztük. A hotel honlapján rengeteg úticél van feltüntetve mit érdemes megnézni a környéken, közelben s távolban és ezek nekünk is nagy segítséget adtak, bár magunktól is hasonlókat terveztünk.

Mivel vasárnap érkeztünk és hétfőn általában múzeumi szünnap van országunkban ezért rögtön külfölddel kezdtünk, mégpedig Kassával.

Nem tudom ki hogy szokott kirándulni indulni más országokban úticélt megtalálni, nos...nekünk a parkolás a legnagyobb gondunk, azt hiszem. Bolyongtunk pár kört, mert bár parkolót találtunk rengeteget, de mindegyik sms parkolásos volt, mire végre nagy nehezen találtunk olyat is viszonylag nem túl hosszú sétával a központi részhez képest, ahol eurót is elfogadott az automata, igaz előbb azt is váltani kellett, mármint apróra, mert a papírpénzt sem fogadta el. No, ennyi kitérő után tényleg nyakunkba vettük a belvárost és kerestük a híres dómot, amit Szent Erzsébetről neveztek el, és ahová egyébként II. Rákóczi Ferenc hamvai is vannak temetve. Bár nem emiatt mentünk, hanem hogy megcsodáljuk azt a gyönyörű gótikus templomot, és méretéből adódóan könnyen meg is találtuk.

Bementünk, benn fényképezkedni nem lehetett, csak bizonyos összegért, bár nem tudom azt kiszedte volna be, mert nem láttunk senkit, aki ezzel foglalkozott. Egyébként felújítás volt a dómban így magát a híres sírhelyet sem láttuk, csak az emléktáblát a templomoldalában, ami utalt erre hogy itt van eltemetve, bár ezt már az iskolásaink is tudták - negyedikben tananyag!.

Kassa egyébként nagyon szép város, egymást érik a szebbnél szebb épületek, amelyek talán mindegyike valamiről híres. Vagy egyszerűen csak szép. Kár, hogy a gyerekek még nem értékelik ezt kellően, így elég nyűgösre sikerült a városközpont nézés, pedig a dómon kívül mást nem is néztünk meg belülről. És még fagyiztunk is!

Néhány kép Kassa belvárosáról:

Kassa_26.jpg

 

Kassa_17.jpg

 

Kassa_9.jpg

Kassa_18.jpg

Kassa_20.jpg

Kassa_19.jpg

 

A nyaralás folytatása egy másik posztban:-)

 

 

 

 

 

Szerző: gneke  2014.07.20. 23:07 3 komment

Címkék: család utazás kirándulás nyaralás nyári Kassa Hernádvécse

A június legnagyobb szenzációja kétségtelenül az, hogy vége a tanévnek, és végre szünidő van.

Áronunknak is, aki a sulisokkal együtt már szünidőn van harmadik hete, holott az ovi szünet a héten kezdődött. A mai törvények szerint le is kellett igazolnom egy kéthetes és egy háromhetes időszakot, amikor nem megy oviba, családi okok miatt. értem én, hogy igazolás kell, ha hiányzik a tanköteles korú gyermek az oviból, mondjuk a tanév kellős közepén, de hogy miért kell a június végégt és a fél augusztust is leigazolnom, mikor az oviban ezekben a hetekben csak játék zajlik, - hát ezt nem értem, de már nem is akarom. Megírtam a papírt és dühöngtem mellé, de nem érdekes. Inkább megírom a papírt, minthogy oviba járjon, mikor a tesók szünetelnek, táboroznak.

Utolsó ovisnap (Áron idei utolsó) tudtam meg, hogy a két óvó nénije jövőre külön csoportba kerül, természetesen aki két éve jött az megy máshová., Minket ez nem érint, mert Áron másik csoportba kerül, és nem a régi óvónénik kerültek ide, de azért meglepett kicsit a dolog. Na, nem nagyon, csak egy kicsit. Az utolsó héten voltak egyébként egy jót kirándulni, végül nem a tavalyi helyen, hanem a város körüli kirándulóhelyen, de így is jó volt, élménygazdag.

Nagyjainknak gyönyörű bizonyítvánnyal zárult a tanév. Adrika teljesen kitűnő lett és 5 tantárgyból kapott dicséretet - történelem, nyelvtan, matematika, technika, hittan. Andornak lettek négyesei, irodalomból, nyelvtanból, matematikából, technikából (majdnem azokból négyes amiből Adrika dicséretes). A többi jegye ötös lett, énekből dicséretes. Illetve négyes a magatartás és a szorgalom is. Elégedett vagyok mindkét bizonyítvánnyal, persze szebbet is el tudnék fogadni Andortól, elsősorban a matematika jegyén, és persze a szorgalom ötös is szép lenne, mert az azt jelentené, hogy több tantárgyból is ötös lenne.  Most viszont nagyon büszke vagyok rá, mert az ötödikes kötelezőnek a végén jár (Pál utcai fiúk...). Adrika az első héten kedden este tőlünk kapott könyvét másnapra elolvasta, következő nap az Andor tőlünk kapott könyvét szintén végigolvasta. Áron kétszeri nekifutásra olvasta el a nekiszántat (Olvasólétrás sorozat egyik könyvét kapta).

És most táborozások vannak.

Első héten a fiúk voltak sporttáborban, amit már tavalyról ismertek, úszótábor elsősorban. Múlt héten csak Andor táborozott, egy igazán neki való természetismereti táborban volt, kinn az Erdőspuszták területén. Imádta. Szerintem nem utoljára volt ott. A héten mind a hárman táboroznak, a fiúk sakktáborban vannak, Andor volt már tavaly és tavalyelőtt is, Adrika pedig lovastáborban van. Ő is ismerős helyen, többször volt már az előző években is.

Nagyon nehéz heteket éltünk meg a munkahelyen, június 30 volt a leépítés határideje, és persze voltak váratlan lépések, akikre nem számítottunk, és nagyon megviselt mindannyiunkat. Erről nem írok itt többet.

Jó munkahelyi történetek is vannak, elsősorban kikapcsolódásos - egy közös szalonnasütés apa osztályával és egy meglepetés 50. szülinapi buli az én osztályommal (főnöknő szülinapja, hát nagyon jó volt, tényleg meglepődött). Sajnos a kettő épp egyidőben zajlott, jó lett volna mindannyiónknak mindkét helyen ott lenni.

Szombaton kirándulás volt, éves munkahelyi, idén Szilvásváradra.

Pár nap múlva nyaralunk. Már számolom visszafelé, hogy végre mikor alhatok amíg jólesik:-) És végre tényleg együtt lesz a család, másfél hétig, mert utána a  nagymama átveszi a gyerekeket, és maradunk kettesben. De addig is várjuk, hogy végre elinduljunk. Hernád völgye, Zemplén és Balaton déli part vár.

 

 

 

Szerző: gneke  2014.07.01. 19:19 Szólj hozzá!

Címkék: család szünet tábor bizonyítvány andor áron adrienn

Nem csak ünnep, hanem kirándulások is voltak májusban, az említett családin kívül iskolai kirándulások, természetesen.

Volt egyrészt a Madarak-Fák napja, amit minden évben ünnepel, a suli, persze a természetben, valóban madarak és fák közlében. Alsósóknál igazából most volt először természetközeli, mert nekik eddig sportpályás futóverseny és tornaverseny volt, most viszont ők is a város közeli ún. Erdőspuszták területén tölthettek pár órát el. És a hangyafutás sem maradt el:-) Adrikáék imádták a vetélkedőt, melyre osztályonként két-két csapat alakult - a vetélkedőre pedig lehetett előre készülni, sőt kellett is - menetlevéllel, csapatindulóval, koreográfiával, talán mással nem is.

Van a szokásos egynapos osztálykirándulás, ami az idén Andornak Pesten volt - Országház, Néprajzi Múzeum, metrózás, Duna-parti séta volt, Adrikáék pedig Aggtelek-Jósvafőn töltöttek egy igencsak programdús napot. Andoréknak volt még egy háromnapos kirándulás is, "erdei iskola", nem igazán erdőben, mert Beregdarócon voltak, és persze a közeli műemlékeket is megnézték, mint pl a Tákoson és Csarodán lévő templomot.

Áronék gyermeknapi kirándulása még hátravan, várhatóan megint nyíregyházára mennek az állatkertbe, bár tavaly voltak, de sokan minden évben újra elmennek oda, annyira klassz állatkert van ott. Nem volt tiltakozás, hogy megint oda mennek, bár én már tartok tőle, hogy ebben a másfél hétben nem lesz belőle semmi... ami még hátravan az oviból, tanévből.

Az ovis tanév igazából már befejeződött, sőt a többiek el is ballagtak és Áronkánk egyedül búcsúztatott, mivel csak ő maradt itt a csoportból. Nagyon bízom benne, hogy ez az egy év jól fog neki telni, a leendő óvó nénije már el volt tőle ragadtatva, mikor reggel olvasni hallotta:-) napi program ugyanis, hogy Áronka elolvassa a faliújságra kitett aznapi menüt. Arra járt a leendő óvó nénije és neki is fel kellett olvasnia, mert ő " nem tudta mit esznek aznap" :-) Aztán megdicsérte és mondta, hogy de jó lesz,. hogy az ő csoportjába fog járni jövőre, mert ő fogja a gyerekeknek a társasjáték szabályokat elolvasni.

Ha már iskolába nem is megy, de zeneiskolába felvették. Eddig ugyanis a hegedülés mondhatni csak  úgy hobbiból zajlott, most viszont ő is rendes felvételit tett, a nehezített felvételit csináltatták meg vele. Énekelt. Visszaénekelte amit a szolfézstanár énekelt, egyre nehezebb ütemeket tapsolt vissza, hibátlanul. (benn voltunk a gyerekekkel és nagyon élveztük, pedig nekem ez már a harmadik ilyen próba volt, mert mindegyikkel benn  voltam eddig). A felvétel egyébként Áron-módra volt szórakoztató. Énekelte az Aki nem lép egyszerre címűt, ami úgy végződik, hogy ...csak 12 óráig. Erre ő: az egy fél nap! Szolfézstanár mosolyog, de ügyes vagy, hány éves vagy? -Hat. 3*2. Kész voltunk:-)

Ha már hegedű, túl is vagyunk az előadáson, az Adrika-Andor-félén, holnap jön áron fellépése, majd csütörtökön a vizsga.

A suliban a nagy évvégi hajrá végén járunk, ma volt az osztályzó konferencia a suliban. nagy meglepetések talán nem érnek minket, Adrika elvileg kitűnő lesz, egy dicséretről is tudunk már, nem is akármiből, nem is akárkitől, Andor sajnos úgy elfáradt évvégére, hogy amiből két jegy közt állt mindenből a rosszabbikat kapja, talán egyből nem, de abból még tegnap írt javítót. (ötösért!).

Andorral voltunk még Bozsik-kupás meccsen, szombat délelőtt majdmegfagytunk a pálya mellett, és voltunk pár hete Adrika - osztálytárs szülinapon.

megtudtuk ki lesz az osztályfőnök ötödiktől, és az  a hír járja, hogy olyan tanár, aki kiáll az osztályáért. Reméljük szeretni fogjuk.

Közben szerveződik a nyár, nagyon könnyen választottunk táborokat, és nagyon nehezen találtunk a családunknak nyaraláshoz szállást, talán soha ennyire későn még nem foglaltam, mint most - két napja lett lefixálva.

Zsúfolt májusunk volt. De már megszoktuk, hogy nem unatkozunk.

Mit hagytam ki? Kőművesek dolgoznak ismét a házunknál és lassan érik a meggy, cseresznye.

Ennyi...

 

Szerző: gneke  2014.06.03. 19:52 Szólj hozzá!

Címkék: család gyerekszáj kirándulás iskola tábor óvoda hegedű nyári andor áron adrienn

A május sokmindenről szól - ünnepek, mint Anyák napja, gyermeknap, majális, kirándulások - iskolai, családi, évvégi hajrá a suliban.

Nekünk most volt egy ünnepi vasárnapunk, mégpedig két gyermekünknek is ünnep volt: Adrika és Andor is elsőáldozott.

Mindketten ovis koruk óta tanulnak hittant, alig egy hónaposan lettek keresztelve és nem volt kérdés, hogy ha érdekli őket akkor elsőáldoznak, majd bérmálnak is. Kicsi megingása talán tavaly volt Adrikának, amikor az iskolai hittan nem nagyon jött össze - olyan időpontban volt amikor a versenyekre is készültek. Viszont negyedik végén mikor dönteni kellett, hogy hittan vagy erkölcstan, akkor már egyértelműen emellett döntött és most sem akart változtatni.

Andornál jobban tartottunk, hogy nem fogja érdekelni a hit világa, de épp ő az, aki most kettőjük közül sokkal inkább fogékony ezekre a dolgokra. Rendszeresen megy apával templomba, és kb szeptember-október óta ministránsként működik közre a miséken.

Izgatottan vártuk a múlt vasárnapot.  kicsit rossz volt az időzítés amiatt, mert előző nap munkanap volt, hosszú hétvége, ráadásul pénteken is kirándultak, szombaton is kirándultak (koránkelés: reggel ötkor, lefekvés késő este), félő volt hogy összeesnek a fáradtságtól az oltárnál. (kirándulásokról külön posztot tervezek).

A pénteki gyónás után már tényleg csak a szombati kirándulásról kellett épségben hazaérkezni. Este megérkeztek mamáék is, Adrika keresztapukája és az unokatesójuk. Mire ők megérkeztek, a mi három gyerekünk már rég aludt.

Maga az elsőáldozás. A Szent Anna Székesegyházban volt, ahol lassan 16 éve a mi esküvőnk is és mindhárom gyerek keresztelője is volt. Kis műsorral is készültek, próbáltak előtte két hétvégén is, és nagyon szépen sikerült az előadás.

Az elsőáldozás után volt egy közös reggeli, kakaót és kalácsot kaptak és egy csokit is:-) Mindenkiról rengeteg kép készült. Néhányat itt bemutatok.

Az eseményen a nagyszülők és a keresztszülők is jelen voltak. Mise után étteremben ebédeltünk, beszélgettünk és jól éreztük együtt magunkat. Sajnos a rövid hétvége miatt mindenki sietett haza, másnap iskola, Dunántúlra hosszú az út. Ennyi volt a kellemetlensége a napnak, hogy nem tudtak a vendégek túl sokáig maradni és az előző napi kirándulások, munka miatt mindannyian fáradtak voltunk.

Reméljük Áron elsőáldozására is sor kerül pár év múlva és akkor szerencsésebb időpontban kerül sor rá.

És akkor pár kép:

Andor2.JPG

adrika2.JPG

andor áldoz.JPG

Adrika áldoz2.JPG

hárman 1.JPGcsaládi 1.JPG

 

Szerző: gneke  2014.05.17. 16:53 Szólj hozzá!

Címkék: család templom andor adrienn

Alsó tagozatos gyerekeknél, ha műsor nincs is még figyelnek a tanítónők arra, hogy legyen valami tárgyi dolog amit a gyerekek anyák napjára adnak.

Andortól egy kedves levelet kaptam, ami rólam szólt, megdöbbentett és jó érzés volt olvasni. Fülig érő szájjal adta át - ez az az öröm, ami ilyenkor az arcáról leolvasható, ami majd örök emlék marad. A vers, levél mellé egy kézzel készített ajándék is tartozott, egy szatyor amire a kis kezével rajzolt tulipánt. Ötletesen összehajtva, átkötve szép és ízléses ajándék volt. És persze egész nap jól viselkedett:-)

Áronkáért ma én mentem az oviba. Ez volt a kérés, többedjére már május elején. Valóban ez a legmeghatóbb műsor, amikor nincs is igazából műsor, csak velem szemben mélyen a szemembe néz a két gyönyörű kis szemecskeéje és csak nekem mond verset, csak nekem énekel. Egy szép dallal és egy szép verssel köszöntött - ez utóbbit nem ismertem, ezért is osztom meg itt.

Vorák József: Mit adjak az idén?

Jön az anyák napja, jaj mit is csináljak?
Mivel kedveskedjek az édesanyámnak?
Amíg kicsi voltam, mondtam egy kis verset.
Nagyobb lettem, velem megnőttek a versek.
Tavaly egy szál rózsát vettem Anyukámnak.
Kaptam érte tortát, s puszit, háromszázat.
Mit adjak az idén, most még nagyobb vagyok?
Vers és virág mellé el is mosogatok.

Természetesen nem úszom meg könnyek nélkül egyik anyák napi köszöntést sem. A lecsurgó könnyeket pedig ő maga törölte le a pici kezével:-)

Készült természetesen saját maga által készített kis ajándék és kaptam virágot is. Tündéri volt, otthon mondta, hogy a virágot a piacon vették és azt is elmondta, hogy melyik piacon:-). Utólag már nem titok elárulni.

 

 

 

Szerző: gneke  2014.05.05. 21:29 2 komment

Címkék: anya andor áron

Alig várjuk, hogy legyen végre egy olyan hónap ebben az évben, amiben nincs kudarc. Bevezetésképp.

Csütörtökön, elsején a már szokásos munkahelyi majálist választottuk. Én már kihagynám, de ez a nap nem rólam szól. Adrika miatt mentünk elsősorban, hogy Anna barátnőjével találkozzon. Hiába vannak a suliban egész nap együtt, ez mégiscsak más, lehet együtt fagyizni, frizurát készíttetni, ugrálóvárazni - bár ez utóbbin talán már nem voltak. Egyébként arra számítottak, hogy karaokezni fognak, de az idén nem volt ez a program, pedig készültek rá, hamarabb megtanultak pár slágert, mint a Családi kört. Kisebb agybajt akkor akartam kapni, mikor délelőtt fél 10-kor még a barátnője nem volt ott és a másikat akkor, mikor alig két óra múlva már tovább is álltak én meg úgy éreztem, hogy az egész napunk emiatt elcsesződött. Én ugyanis kirándulni akartam, ráadásul úgy, hogy ottalvósra, ne csak egy egész napos autózás legyen a program, de ez le lett fújva apa által.

Előrerohantam

A majális végül azért nem volt annyira rossz, tekintve, hogy nem kellett sorban állni olyan sokszor olyan sok helyen - pl Áron előtt ketten lettek volna arcfestésnél, de annyira nem érdekelte a dolog, így feltettem a kérdést, hogy biztos szeretne-e arcfestést, mert ha igen, most érdemes várni (csak ketten vannak előttünk!!!),  mivel eléggé kínlódott és láttam, hogy nem akarja igazán ezért mertem a kérdést feltenni. A válasza eléggé kedvező volt, így azt hiszem lassan ez a fejezet is véget ér, befejeződik az arcfestős korszak.

Sorban álltunk viszont portréfestésre, de itt is elég hamar kiderült, hogy fel lehet iratkozni, és ezt is tettem, így nem kellett annyiszor kb húsz percig állnom, míg minden előttünk lévő sorra került. Én pl  a hetedik voltam a felírottak közt, de többen voltak akik kettesével számítottak, mint ahogy mi is. Hát elég durva lett volna három órán át sorba állnom...Végülis  a portré elkészült - Rólam, majd Adrikáról,. majd Andorról.

Sorban álltunk még a lovaglásnál, Áronnal, és a virsli-üdítő-sörért. Amikor Andor portréja elkészült, akkorra kezdett annyira esni az eső, hogy nem vártuk meg míg eláll, elindultunk. Ekkor már délután 3 óra volt.

Amit kihagytunk: a stadionavató. Megnyílt az nélkülünk is. És a fellépők közt volt aki a mi majálisunkon is énekelt, pl a Bikini énekese, épp addig a félóráig míg az én portrémat festették. Kösz, jól vagyok.

Este szalonnát sütöttünk a kertben, Áronka kívánsága volt, előző nap direkt csak szalonnát venni indultunk a boltba, mert már annyira emlegette a szalonnasütést. Jó is az:-)

Pénteken pedig kirándultunk. Igaz, mikor reggel felkeltünk én sírvafakadtam az óra láttán. Félreértés ne essék jólesett kialudni magam, csak annyi volt az idő, hogy ehhez hozzáadtam a tervezett célig mennyi idő az út és akkor ott borult a bili. Szegény Adrikával veszekedtem, aki persze abszolut kamasz és NEM AKART VELÜNK JÖNNI, hogy én bezzeg előző nap mekkora áldozatot hoztam a munkahelyi majálison, már csak azzal is hogy egyáltalán elmentünk. Megfelelő hangulatban délelőtt 11 óra után pár perccel indultunk el Lillafüredre. Az kb a legközelebbi olyan cél, ahol már nem alföld van, látnivalóban bővelkedik, ahová érdemes n+1-jére is elmenni. Pláne, hogy még ötösben ott nem is jártunk. Áronka még a Bükkben is csak egyszer volt, mikor Szilvásváradra mentünk, de azt még mindig emlegeti, pedig 3 és fél évesen voltunk ott vele! Megérkeztünk a célhoz. A hosszú hétvége és a jó idő hozadéka, hogy alig tudtunk parkolni. Csodás dolog ám megérkezni valahová (ilyen előzmények után) és úgy érezni, hogy forduljunk vissza I(menjünk innen a picsába). Aztán csak sikerült leparkolni. Kis kínlódás következett, mert persze ekkor már javában ebédidő volt, sőt azon is túl, de hát ne azzal kezdjünk már, hogy megérkezünk és büfézünk. Szóval séta. A szálló mögötti-alatti függőkertekhez mentünk, megcsodáltuk a vízesést  - közben eszünkbe jutott, hogy legutóbb olyan 2000 táján jártunk arra a két nagymamával és nagypapával, akik akkor még nem voltak nagymamák és nagypapa és akkor annyira esős időt fogtunk ki, hogy senki nem járt arra rajtunk kívül. Tehát jót sétáltunk, persze következett az éhesek vagyunk és pisilni kell kettőse, így mégiscsak ennivaló után néztünk. A következő agybajt itt akartam kapni, sorban álltunk vagy 3/4 órán át, amit akkora időpocséklásnak érzek ilyenkor. Végül nem is kisvasutaztunk, és a cseppkőbarlang sem jött össze - újítás...Lillafüredről aztán Diósgyőrbe mentünk át. A vár bár látogatható lett volna, de a felújítás ott is az utolsó lépésnél tart. Ekkor viszont Adrika tényleg nem jött velünk, a kocsiban maradt így a várat ismét kívülről csodálhattuk meg. Számításaim szerint én negyedjére láttam, ebből első alkalom volt az, amikor belülről is, általános iskola harmadik osztályában, osztálykirándulás alkalmával. Nekem az volt az első igazi nagy várélményem, a mai napig úgy látom, hogy az olyan igazi vár alakú vár.

Még egy tervezett sétám lett volna Miskolctapolcán, viszont amint a kocsiba beszálltunk és ezt megemlítettem már mindenki leszavazta. Főleg Áron. Ő fáradt volt. Mentségére legyen mondva, hogy 5 percen belül bealudt a kocsiban és egész hazáig aludt is.

Gondoltam este még frissen áttöltöm a két nap képeit sőt még Áron márciusi szülinapi képeit is a számítógépre. Na, ezt nem sikerült. Valamiért nem sikerült. A fényképezőgépet sem ismerte fel a gépünk. Ilyen még nem volt. Hol lehet a hiba? Át tudom majd valaha is tölteni a számítógépre? Ráadásul jövő héten is olyan esemény lesz amit nagyon szeretnék saját géppel megörökíteni. Meg akartam mutatni a rólunk készült portrékat is, a kirándulás képeit is, olyan rég tettem már fel ide képeket rólunk.

És ha most visszanézünk a poszt elejére...mikor lesz már egy jó hónapunk?

 

Szerző: gneke  2014.05.03. 22:40 2 komment

Címkék: család kirándulás

1. Mamánál szombaton járt a nyuszi, mert akkor volt az a nap, mikor együtt voltak az unokái. De úgy adódott, hogy valami apróság vasárnapra is maradt. Mire Áron: tudtam, hogy ma is hoz ajándékot a nyuszi, azért viselkedtem jól!

2. Nekem is minek van mobilom, ha nem hallom meg a csörgését. Hétvégén, otthon sokszor a táskámban marad, vagy ha nem is marad ott, akkor lenn a földszinten és én az emeleten...szóval nem függök tőle. A munkahelyemen viszont előttem van, ott lehet elérni, kiteszem magam elé az asztalra. Ma reggel bemegyek, teszem ki, látom tegnap keresett kétszer is annak a kisfiúnak az anyukája, aki Adrikának tetszik (és azt hiszem ez kölcsönös is). Hívom az anyukát, elnézést kérek." Jaj, már nem érdekes...tegnap akartak a fiúk locsolni menni hozzátok. De Á. holnap a suliban meglocsolja Adrikát!" Nos, előszedtük a csokitojásokat, mindenféle színes papírba csomagoltat, 15 darabot, mivel ennyi fiú van az osztályban. Egy, csak egy van a tojások közt piros papíros. Ki kapja holnap a piros papíros csokitojást?

3. Említett fiatalemberre nagyon büszkék vagyunk. Több mint 8700 ötödikes induló közül országos elsőnek lenni egy matematikaversenyen nem kis dolog. Nem csak szép, okos is. Vagy fiúknál ezt fordítva mondják?

4. Facebook. lehet szidni. De mikor majdnem 20 év után megtalál rajta egy olyan osztálytárs, aki külföldre került, arab világba, férje révén persze és évekig aggódtunk, mert semmi hírt nem kaptunk róla és elindult a találgatás, hogy jaj vajon hány tevére cserélték el...és ma bejelölt és már cseteltünk is. Akkor mégiscsak jó a facebook. Nem csak engem jelölt be, hanem több régi osztálytársat is, és mással is csetelt már. Örültem, nagyon.

5. Áron varratszedésen túl van, szerencsésen megúszta, nem fájt neki és nincs is nyoma. Változatosság kedvéért estére belázasodott. Oviszünet újratöltve, ha csak valami csoda folytán ki nem alussza a lázt reggelre. Unalomról szó sem lehet.

 

Szerző: gneke  2014.04.22. 21:01 Szólj hozzá!

Címkék: húsvét betegség gyerekszáj barátság áron adrienn

Még a szünet előtti szerdán történt, hogy Áron csoportjában nyílt napot tartottak a szülőknek. Mivel várható volt, hogy elhúzódik akár 11 óráig is így a szabadság mellett döntöttem aznapra.

A foglalkozások elejét viszont rögtön kihagytuk, mivel tornával kezdtek és a pár nappal előtte ért baleset miatt ezt nem tartottuk jó ötletnek, egyébként óvónő sem. Így csak 9 óra utánra érkeztünk meg, mire a reggelivel végzett a csoport. vagyis így terveztük, de elhúzódhatott a torna mivel mire leértünk még tartott a reggelizés. míg átöltözött csodájára jártak a szülők és az ovistársak a szeme alatti sebnek és faggattak hogy mi is történt. Áron meg boldog volt, hogy ő rajta volt a neten, mert a tesója őt lefényképezte és megosztotta a képet. Bravó, ebből sem fog tanulni.

Na de a foglalkozásokról. Rögtön egy kis mozgásos játékkal kezdődött, ami szerintem arra volt jó, hogy ott a csoport szobában is feloldódtak a gyerekek, nem pedig rögtön feladatokat oldottak meg. A "tudásuk átadása" környezetismeret formájában kezdődött - mintha Adrika ötödikes természetismeret könyvét láttam volna magam előtt - honnan lehet tudni, hogy tavasz van, mik a jelei. Majd valahogy áttértek arra, hogy melyik állat kel fel ilyenkor azaz fejezi be téli álmát. eljutottak a csigáig, majd egy csigás verset mondtak el előbb együtt, majd "méhecske nyelven" ami azt jelentette, hogy minden szótag helyett a züm szavacska hangzott el. Utána ismét elmondták együtt a verset, de minden E hang elhangzásakor tapsolniuk kellett.

Aztán gurult a plüss dobókocka, és akihez gurult az kapott egy kérdést, pl a dobott számnak melyik a kisebbik páros szomszédja, nagyobbik szomszédja ilyesmiket. Végül dobókocka nélkül (nyilván) egészen 10-ig sőt felé is eljutottak, pl Árontól azt kérdezte óvó néni, hogy a 12-nekl melyik a kisebbik páros szomszédja.

A matematikával kombinálódott a következő feladat is. Nyelvtörőket tanultak mostanában. Óvó néni kezében lapokat tartott, rajta egy-egy "hívóábra", amiből ki kellett találni melyik nyelvtörőről van szó. Volt például a bögre, ami a sárga bögre görbe bögre mondatra utalt. Azt elmondta aki kitalálta, majd óvó néni az egyik szót kiválasztotta, mondjuk itt a bögrét amit el kellett tapsolni, szótagolva és megmondani hány szótagból áll. Majd a szekrényen volt egy kisvonat rajza 4 vagonnal és amennyit tapsolt- itt kettőt - abba a vagonba kellett a bögrés rajzot tenni. Volt vagy 12 ilyen kép, ami így bekerült a vagonokba. Utána jött  az a feladat, hogy relációs jeleket kellett elhelyezni aszerint, hogy hol van több, kevesebb, majd jött a variálás, hogy átpakolta a jeleket óvó néni és annak megfelelően kellett levenni, felrakni ábrákat. Ügyesen megoldották a gyerekek. Mivel matekos agyam van, nekem legjobban az tetszett, mikor az egyik vagonban volt 3 a mellette lévőben 5 ábra és egyenlőségjel került közéjük - tedd igazzá, és a kiválasztott kisfiú úgy oldotta meg, hogy az ötös kupacból egyet áttett a hármas kupacba. Szerintem szenzációs megoldás. Erről a kisfiúról egyébként igencsak megváltozott az ítéletem. Ő ugyanis borzasztó eleven, rosszaságával áronra elég rossz hatással van, egymásra néznek és már rosszak. na, most láttam az elevenség okát. Végig a leggyorsabb volt, ha mások nem tudták rögtön a választ már mondta volna, ő volt az egyik alkalommal aki súgott és beárulták.. Azt hiszem unatkozik már ő is. 7 éves...

Volt olyan feladat is, hogy dobókockát dobott valakinek az óvó néni és feltett egy kérdést amire válaszolnia kellett - mikor születtél vagy hol laksz vagy hogy hívják az anyukádat. Volt olyan feladat is, amit bekötött szemmel játszottak, de olyan is, hogy valakit kiküldtek a csoportból és mikor bejött ki kellett találni, hogy ki rejtette el a háta mögé a labdát.

Nagyjából ügyesen szerepelt mindenki. Azért látszik egy röpke órás foglalkozáson is, hogy ki az akinek "vág az esze", vagy ki az aki kevésbé gyors. A gyerekek sem hazudtolják meg magukat, voltak árulkodások - az egyik válaszolt a kérdésekre jól, majd a kör másik végégből megszólalt valaki, hogy nem is ő mondta, hanem xy súgta neki. és végül a mostani kedvenc angry birds figurákhoz is kitaláltak egy játékot, amit muszáj volt eljátszani :-) Ez viszont nagyon tetszett, hogy ennyire tudják az óvónők kezelni ezt a legújabb mániát, hogy mindenki egy-egy ilyen figurával jár mostanában oviba és ha már játék kapcsolódik hozzá már legális is lett :-)

Foglakozás végén kaptunk egy kis húsvéti ajándékot - tojáshéjba fűmagot vetettek, ki is bújt és egy kis papír kosárkát is. Majd mentünk koradélután a tesókért a suliba és még aznap elutaztunk a mamához. A tavaszi szünet ott telt, tegnap jöttünk haza. Holnap én már dolgozok, apa viszi Áront varratszedésre. Gyakorlatilag nem látszik már szinte semmi a balesetből.

Szerző: gneke  2014.04.21. 19:39 Szólj hozzá!

Címkék: húsvét szünet óvoda áron

Családom tagjai méltó módon tudják emlékezetessé tenni a születésnapomat.

A mostaniról épp Áron gondoskodott.

A facebookról már többen értesülhettetek a tegnapi nap eseményeiről, ott annyira nem részleteztem, most pár szót írok róla mi is történt.

Délelőtt ahogy szombatonként szoktunk főzéshez készülődtem, tanultam a gyerekekkel és persze a mosás-szárítás is ilyenkor van. Még az étkezőből két lapozás közt a körikönyvben rá is szóltam Áronra, hogy ne ugráljon az ágyon. Vagy nézi a tévét normálisan, vagy ne nézze, de a heverőn ne ugráljon közben. Pár perc múlva befejeztük Andorral a környezet tanulását, mondom hozza le  a matekházit, leellenőrzöm, de addig lemegyek a pincébe (mosókonyha) mert lejárt a mosógép. Még ki sem szedtem az összes ruhát, mikor velőtrázó sikítást hallok, olyat amire azonnal fel kell menni, hogy mi van már megint?????? Andor már jött felém a lépcsőn, hogy Áronnak ömlik a szeméből a vér!!! Mikor megláttam én is folytattam az Adrika által megkezdett visítást, mindaddig míg a földre nem rogytam...Andor engem nyugtatgatott, Adrika tovább visított, Apa meg Áront mosdatta a fürdőszobában, és kérdezgette hogy lát-e...Aztán Andor azzal nyugtatgatott, hogy nyugi anya, Áronka tud járni és lát is. Irány a baleseti sebészet. Ja, hogy mi történt? ugrált az ágyon, "véletlenül" leesett, véletlenül épp az asztal sarkába ütötte be a szemét, ami egy lekerekített végű tölgyfaasztal. Szóval kemény. Iskolások itthon maradtak, mi pedig mentünk a bal.sebre. Rögtön behívtak minket, és a röntgennel és a sebkezeléssel is hamar végeztünk. Betegfelvételnél megkérdezték, hogy volt-e ájulás, na ott mondtam, hogy csak én...a röntgennél Áron meg akarta nézni a felvételt, ott megbeszélték a röntgenessel, hogy mi lesz ha nagy lesz - javasolták neki, hogy legyen röntgenes, de ő előadta, hogy építész szeretne lenni és pl kórházat is fog majd tervezni olyat, aminek kerekei vannak és akkor a betegeknek nem kell kilómétereket menni - nekem viszont  a felvételt látva az volt fontos, hogy csontot nem érintett az ütés. A sebkezelőbe egy ember kísérhette be, na ott apa ment be, egyrészt mert Áron is apát választotta másrészt mert én ehhez nem vagyok elég stramm. Két egymással párhuzamos repedés is volt a szemhéjon, az egyiket két öltéssel varrták össze, az alatta lévőt, ami a szemPILLAvonalában volt, azt eggyel. Apa kérdezte, szokott-e ennyire súlyos lenni, igen még súlyosabb is, de azt már szemész látja el. Áron szeme tehát el lett látva, mentünk haza. A gyerekek már nagyon vártak minket, persze míg itthon voltak telefonálással ütötték el az időt, így a nagyszülők is értesülhettek és időben idegeskedhettek velünk együtt. Andor alig hogy meglátta Áront mondja , hogy "apa, olyan furcsa a szemem, nem látok". A következő pillanatban mint egy zsák esett össze a szemünk előtt. Ati épp elkapta, de egy kicsit csak beverte a fejét.

A délután nyugodtan telt, Áron még aludt is, ilyenre azért itthon hétvégén nem szokott példa lenni. Viszont fájlalta a szemét, azt mondta ha becsukja akkor szúrja a cérna. ennek ellenére szépen aludt, éjszaka is. Reggelre aztán úgy láttuk, hogy elég csúnyán feldagadt a felső szemhéja is, alig látszott a szeme. Így aztán, hogy mára is legyen programunk visszamentünk a sebészetre megnyugtatni magunkat, hogy ez így normális. Annyit mondtak (másfél óra várakozás után), hogy jegelni kell.

Közben a facebookon közzétettem mint hírt, persze megígérve hogy nem teszek fel képet róla. Adrika megelőzött, az Áronról készült képpel köszöntött születésnapom alkalmából. Itt már kénytelen voltam magyarázkodni többek kérdésére, hogy mi is történt. és megmagyarázni a képet, miszerint ez inkább a közelgő Húsvétra készülhetne a szem alatti dudor ugyanis egy kisebbfajta tojáshoz hasonló és egyelőre lila, de lesz ez még zöld és sárga is az ünnepekig...

A sok rosszból azért mindig lejön egy kis pozitív is (mint a proton, ami mindig pozitív). Meglepő, hogy míg gyerekeink néha annyira ütlegelik egymást és annyit veszekszenek, hogy az ember szíve meghasad, most a bajban igazán aggódnak egymásért - Áront egy pillanatra sem hagyják egyedül, minden lépésénél figyelmeztetik, hogy óvatosan, ne szaladjon, vigyázzon a lépcsőn. Andorka tegnap este sírt az asztalnál, megijedtem, hogy mi történt valami baj van megint? Mire kiderült, semmi, csak sajnálja Áronkát.

A szülinapi program egyébként cukrászdázás volt, meglepően jó idő van e napon, pedig igen ritka, mert általában esős nap szokott lenni.

És végül egy apai "bók". Mondom, hogy két munkatársunknak (munkakapcsolat van velük, de nem közvetlenül azok) is ma van a szülinapja. Mire apa: de te vagy a legidősebb!

Azért szeretem :-)

 

 

Szerző: gneke  2014.04.13. 17:19 2 komment

Címkék: születésnap betegség kórház áron

Adrikának végül a másik matekversenyes eredménye is felkerült a netre. Megyei 27. helyezés.(országos 155.) Érdekes ez, nagyjából ugyanazok a nevek szerepelnek, ami érthető is, hol előkelőbb helyen, hol kevésbé azon. neki is van két osztálytársa vagy három, akikkel állandó versenyben van és ha azok a gyerekek jobbak, mint ő akkor az sem érdekli ha az ő eredménye mindenkiétől függetlenül egy nagyon jó eredmény, mint most a 27. vagy pár hete a 13. helyezés volt. És persze mindig van az a két osztálytárs aki ha matematika akkor a legjobbak és nem csak az osztályukban, hanem a megyében is, ami azért hihetetlen, hogy egy osztályból kerül ki két ekkora agy! És az egyikük szinte minden tárgyból ilyen jó, most pl helyesírási versenyen képviseli majd a sulit, Adrika a nyomában másfél ponttal lemaradva, ami elég ahhoz, hogy ne menjen az országosra. Szóval úgy indulnak el minden versenyen, hogy Á. után ha megszerzik a második helyezést az nagyon jó!

Tegnap délután focit néztünk. Andorunk focizik a suliban, de csak szakkör szinten, heti egyszer nem is kétszer és persze majdnem minden hétvégén lehetne menni más sulikkal versenyezni, mérkőzni 8Bozsik program). Ezek a meccsek persze a lehető legrosszabb időpontban vannak - mondjuk vasárnap délelőtt, ami a miseidőponttal esik egybe. Most pénteken szólt az edző tornatanár, hogy szombat délután öttől van meccs, kb este hétig tart, megyünk-e, de Andor nagyon szeretne menni. ez egy olyan időpont ami teljesen megfelelt, nem a délutánt szakítja ketté, nem délelőtt van. Így aztán most először nem tiltakoztunk, hanem elvittük mérkőzni. 4 meccset néztünk végig 8azt hiszem, nekem teljes homály ez a sport, itt meg a szabályok is másak, mert csak 4 srác +kapus volt a csapat - ezt hívják kispályásnak?). Az egész napi jó idő után persze épp akkor állt esőre az idő, csepergett mire megérkeztünk és nagyon hideg volt, végigvacogtuk a játékukat. De épp sikerült az egyik meccsen Andornak is egy gólt lőni, ami teljes boldogságot okozott neki. Hú,  előtte délelőtt minden leckével elkészült, mert azt tudta, hogy csak akkor megyünk el vele és visszük el, ha addigra mindent megtanult. Így ma már laza napunk volt, csak Adrikával tanultunk egy keveset. neki elég nehéz napja lesz holnap.

nagylány a héten két napot hiányzott a suliból, elég erős hasfájás miatt. Már hétfő reggelre úgy kelt fel, hogy nagyon fáj a hasa. Hétfőn aztán a suliorvosnak is szólt, aki hívott minket, hogy azonnal menjünk gyerekorvoshoz, mert 1. vírusfertőzés 2. vakbél. Nos, a vírusfertőzésre nem sok minden utalt, se nem hányt se nem ment a hasa, vakbélre meg szerencsére szintén semmi sem, UH alapján és tapogatásra sem. Egy napig kellett diétáznia és rengeteg folyadékot innia, majd újra megjelennünk a klinikai orvosnál (ó, igen, ott voltunk ahol nemrég Andorral feküdtünk benn). Másnapi diagnózis megszületett: 1. van ilyen járvány, most a sulikban. 2. Hány éves is a lány?...Hát reméljük nem kell ezt a kört havonta végigcsinálni.

És ha már a mai napról is írhatok, akkor azt írom, hogy örülök, hogy Apa végre átjelentkezett pár éve állandó lakcímre oda ahol valóban lakunk, és nem az már ahol gyerekkorában lakott. Régebben ugyanis még képes volt ezeken a napokon az ország másik végébe utazni, hogy szavazhasson, választhasson. Négy éve kérte, hogy itt szavazhasson és emlékezetes marad  a többórás sorbanállás. Ma végre nem kellett sorban állni, csak megjelenni a szavazókörben és egy perc múlva már lehetett is az X-et tenni.

Szerző: gneke  2014.04.06. 19:02 Szólj hozzá!

Címkék: iskola andor adrienn

Volt egy évszakváltás, remélem szép tavaszunk lesz:-)

Áronkával voltunk hatéves státuszon, kötelező védőoltást beadatni. 114 cm és nagyjából 18 kg  a súlya (17,8). Minden rendben volt, szépen válaszolt minden kérdésre - mondta is a védőnő, hogy veled beszélem meg a dolgokat nem anyával. Persze szóba került, hogy megy-e iskolába, aztán miután kiderült, hogy nem és miért jött az aggodalom, hogy lesz-e olyan csoport az oviban, ahol nem fog unatkozni és a tanács, hogy különórákra járassuk mindenképpen.

Aznap délután matematikaverseny eredményhirdetésére mentünk. Adrika az ötödikesek közt a megyei egész előkelő 13. helyet szerezte meg, amire persze nagyon-nagyon büszkék vagyunk! Mindez volt kedden, azóta már volt egy töriverseny és egy másik matekverseny is.

Imádom ezeket a versenyeket, és ahogy nő, egyre nehezednek a feladatok és mivel én ezeken a logikai feladatokon élek egyre jobban élvezem, ha egy feladatsor minden feladatát meg tudom még oldani. Kíváncsi vagyok hanyadikig leszek még erre képes. Kikapcsolódok, örülök, ha megoldom, mert mindegyik feladat logikai. Ha magyarverseny van, azt azért szeretem, mert mégsem azzal keresem a kenyerem és olyan jó érzés megoldani hibátlanul akár a feladatsort, hát a természetismeret verseny érdekes, mert annak azért ismerősnek kellene lenni, főleg ami nem biológia, bár még főként az, de mégiscsak természettudós volnék vagy mi. A töriverseny? Arra semmit nem készült a lányka, nem is lett olyan jó, az állítása szerint, de az a tantárgy tőlem elég távoli és bár most elhatároztam, hogy velük együtt tanulom az érettségiig bepótolandó a hiányosságaimat mégsem tudnék most versenyen indulni belőle:-)

Szombaton óriási élményben volt részük, mondhatni szuperfenofrenetikomaxikapitális volt - Mary Poppins előadáson volt Adrika és Andor, iskolai szervezés, október óta vártuk ezt a szombatot! Sokáig úgy volt, hogy én megyek Adrikával - ötödikesek közül vittek két osztályt eredetileg, de sokan nem vállalták a költségeket, így a lefoglalt jegyek közül ami kimaradt lehetett jelentkezni és már akkor kértünk két jegyet, hogy vagy Andor vagy én megyek vele. Én Andort szerettem volna, Adrika meg engem, de mikor a többi osztálytárssal is a tesója ment akkor belátta, hogy Andor jobb választás, mint én. Én már csak azért sem tudtam volna menni, mert valami gyomorrontást vagy ki tudja milyen vírust szedtem össze, ami szerdán hőemelkedéssel, majdnem lázzal, hányással, később hasmenéssel kínzott és még szombaton sem voltam valami jól. Itthon még csak hagyján, el is voltam, de a háromórás buszos utazás oda, majd vissza, közben ugyanannyi előadás persze közösségben elég kockázatos vállalkozás lett volna.

Persze lehet hogy megint csak a mh-i dolgok miatt van a gyomrom görcsben. Három éve vagyok itt, gyes óta, most teljesen más munkakört tanulok be, ugyanebben a csoportban, miután a régi munkámat már nem fogom csinálni. Van rá kb egy hetem, hogy betanuljak, egyik kolegám tanít be, aki szintén mást fog csinálni, ugyanitt. Páran elmentek a csoportból, "kiváltak" a csoportból, az a munkakör, amit eddig csináltam, ők kerültek más helyre. Ez így bonyolult, de ennél többet meg nem szívesen kürtölök világgá.

Közben örülünk a tavasznak, hétvégén az egyetlen itthonmaradó gyermekemmel tudtam kettesben lenni, játszani, kimenni vele bicajozni, tegnap pedig ismét kisgyerekkoruk videóit nézte a család, ami annyira jó volt!!! 9 évvel ezelőttit, mikor Andorka még csak egy éves volt, majd hat évvel ezelőttit, mikor Áronka született! Amellett, hogy megható is persze szétröhögtük magunkat. És emlékszem, mikor felvettük és én rögtön nézegettem vissza és mondta Apa, hogy majd 5 év múlva milyen jó lesz visszanézni, nem akkor, mikor felvesszük. és tényleg, sokkal jobb több év után.

Ezek az élet igazi értékei.

 

Szerző: gneke  2014.03.24. 22:07 1 komment

Címkék: színház védőnő iskola fejlődés andor áron adrienn

Áronka születésével kezdtem ezt a blogot, most pedig kissé megkésve írom ezt a születésnapi bejegyzést. Kedden lett hat éves, amit nagyon várt és nagyon vártunk vele mi is. Az élet sajnos úgy hozta, hogy épp aznap nem tudtunk vele lenni (előző bejegyzésben írtak miatt), és ezt persze minden szempontból nagyon fájt, de egy kis hatévesnek még nagyon fontos tud lenni a szülinapja mellett az azzal járó ajándék is - így előre megkapta vasárnap az újabb távirányítós helikopterét :-)

Az idei szülinap egyébként éppúgy keddre esett, mint a születése napja és épp hat éve nemzetünk nagy ünnepén hoztuk haza  a kórházból azt a csöpp kis csomagot, akinek az akkori fényképére ha ránézek még most is szinte érzem az akkori finom bababőrt, a pihe-puha kis testét,  és mivel elég aluszékony volt a kórházban (besárgult rendesen) így az ottani napokról mindig alvóbabás emlékképek jutnak eszembe.

A mostani hatéves Áronról  mit is lehetne írni...engem csodálattal tölt el minden szava, minden mozdulata és egyszerűen nem tudom, hogy amiket ő tud azt mégis honnan tudja...Itt van egy roppant gyakorlatias kisfiú rengeteg humorral, szerencsére még rengeteg önbizalommal, magabiztossággal, rengeteg huncutsággal.

A szülinapját az oviban is megünnepelték, hozzá illően Ferraris formatortát kapott (rendeltünk cukrászdában). Anyukámék, akiknél aznap volt szintén meglepték egy tortával, mégpedig gyümölcsössel, ami Áronnál szintén nagy kedvenc (gyümölcs=Áron). A szülinapi távirányítós helikoptert szombaton együtt választottuk ki, apa és Áron, hát telitalálat volt nem meglepetést okozni, hanem bevonni a választásba :D Azt hiszem ez volt az egyik ajándék, hogy ott állt a sok helikopter előtt és nézegette apával, hogy melyik miért jobb nem jobb mint a másik. (megjegyzem, hogy karácsonyra is egy távirányítós helikopter volt az egyik ajándéka, pár éve Andor is kapott már egyet. Így most mikor a közelgő Áron napra is választhatott ajándékot és szintén helikoptert akart apa átterelgette az autók felé).

Súly és magasságméretek hivatalosan kedden lesznek, a hatéveskori oltással együtt. Jelenleg két mozgó foga van,  a két felső 1-es, az alatta lévő kettő már rég cserélődött.

És még valami...végre úgy tűnik tényleg elfelejthetjük a pelenkát. Áronka azt mondta, hogy ami még megmaradt ne dobjam ki, mert ha még lesz egyszer baba a hasamban és megszületik annak még jó lesz. No, ezt már nem tervezem.

Szerző: gneke  2014.03.15. 22:15 4 komment

Címkék: születésnap áron

Nem is tudom mit írjak hogy kezdjek neki.

Pocsék volt a február, részleteztem, nem ismétlem. Nem írtam mindenről, pl arról sem, hogy múlt vasárnap kiderült, hogy Apa nagymamája, a "dédi" nagyon beteg. Nem írtam róla, mert nem tudta a dédi mennyire beteg, és nem akartam, hogy bármilyen formában is megtudja, hogy nem epeköve van, mint amit mondtunk neki, hanem attól sokkal, de sokkal rosszabb, műthetetlen...De azt én sem gondoltam, hogy nem kell sokáig titkolóznunk.

Egy órával ezelőtt még élt...

Nincsenek szavak, csak az emlékezés.

Nyugodjon Békében!

Szerző: gneke  2014.03.04. 20:33 1 komment

Remélem a pechsorozatnak is.

A közepébe csapok: Nem vették fel Áront iskolába.

Reggel az oviban szóltak, hogy a nap folyamán derítsem ki, hogy mi van, mert nekik legkésőbb holnap be kell adni az önkormányzat felé ,hogy ki hová jelentkezett és ki nem és miért. Hívjam fel az iskolát. Azért hogy én még nem kaptam értesítést az egyetem hivatalosan ki kell értesítse a sulit, tehát kell, hogy tudjanak róla.

Nem a sulit hívtam, hanem az egyetemről azt, akihez eredetileg be kellett adni a fellebbezést. Persze ő már akkor mondta, mikor kivittem a papírt, hogy két nappal azelőtt tudta meg, hogy nem ő dönt. Így megadta annak a mobiltelefonszámát 8rektorhelyettes), akit hívhatok az ügyben. ő is nagyon kedves volt, harmadik nekifutásra tudta megmondani, mert autóban volt mikor hívtam, de kedvesen még azt is felajánlotta, hogy visszahív amint tud. De mindegy, mindez rajtunk  nem segített. fellebbezésre úgymond rektori helyre azokat veszik fel, akiknek a szülei az egyetemen dolgoznak, és bár előny hogy testvérgyerek, de ezek az elsők. Állítólag az idén olyan sokan jelentkeztek és olyan sokan fellebbeztek, hogy még azok gyerekeit sem tudták mindet felvenni akik az egyetemen dolgoznak.

Köszönöm azért mindenkinek , aki gondolt ránk, drukkolt nekünk! Azt hiszem ígértem, hogy elmondom mik vigasztalnak. Az egyik, hogy ennyi év tapasztalat után mi is rájöttünk, hogy tanárt kell választani. Jövőre csupa jó tanítónő lesz elsős, a mostani forgások alapján az egyik matekos osztályfőnök az lehet, aki Adrikának is ofője volt. a két szuperből az egyik szuper. A másik ami eszembe jutott, hogy mikor annak idején kétévesen Áront oviba irattuk - kétévesen kellett, áprilisban, mert az a szabály, hogy akik  a következő évben a három évet töltik - akkor mondta a vezető óvónő, hogy nem tudja mi volt 2007 táján, elromlott a tv, de rengeteg gyerek született abban az évben. Elsőre onnan is olyan papírt kaptunk, hogy elutasítva. Most is mondják, hogy ennyire sokan nem jelentkeztek. Amivel így nyugtatom magam, hogy legalább nem kell szembenéznünk azzal, hogy sokan vannak, amikor majd gimnáziumba jelentkezik, egyetemre felvételizik, hátha a következő évfolyamban tényleg kevesebben lesznek. Valamivel muszáj magamat, magunkat vigasztalni. De fáj, nagyon-nagyon fáj.

És ha már iskola. Adrika pénteki matekversenyes szereplése olyan jól sikerült, hogy behívták az eredményhirdetésre. Ez a megyéből többszáz ötödikes jelentkezőből jelent 20 gyereket, akik köztmost Adrika is ott van. És hogy az iskolát és az osztályukat minősítsem...a sulijukból 9 ötödikest hívtak be ( a húszból...), és ebből a kilencből hatan az Adrika osztályába járnak. A másik három gyerek eredményét nem tudjuk, az osztályból ő holtversenyben a harmadik. Nagyon büszkék vagyunk rá!

 

Szerző: gneke  2014.02.27. 23:10 4 komment

Címkék: verseny iskola áron adrienn

Azt terveztem, hogy írok Áron iskolai felvételéről-nem felvételéről, minden nap várjuk az értesítést, levelet, hogy a fellebbezésünk eredményes volt-e. Ezidáig nem kaptunk semmit se, ugyanakkor akit felvesznek-felvettek azoknak jövő héten már beiratkozás.

Hogy mi történt eddig?

Beadtuk a jelentkezési lapot abba az iskolába, ahová a tesók is járnak. Ez a suli az egyetemhez tartozik, ezért kell ennyire korán beadni a lapot, gyakorlatilag az oviban még nem töltöttünk ki semmit sem arról, hogy megy-e suliba, vagy nem megy. Teljesen természetesen kezeljük gyakorlatilag születése óta hogy hat és félévesen iskolás lesz. Valami nagyon nagy dolognak, gondnak és értelmes magyarázatnak kellene amögött állnia, ha nem akartuk volna most iskolába íratni, járatni, így meg, hogy ráadásul tényleg nincs olyan oka, hogy visszatartsuk, csak azért hogy játsszon egy évig....a veríték kiver ettől  a mondattól, ha halljuk - megy suliba. Még azt figyelembevéve is most akartuk-akarjuk suliba adni, hogy a következő tanévben csupa jó tanítónők vannak, nemcsak az első két évben   hanem harmadik-negyedikben is, szemben azzal, hogy most gyakorlatilag egy osztályhoz ragaszkodtunk. A pedagógus személye miatt, de ezt aki olvas rendszeresen minket, az tudja. Természetesen nem körzetes iskoláról van szó, van még pár ilyen a városban  -  a jobbaknál ugyanez a helyzet, nem mendemonda: 7éveseket előnyben részesítenek a felvételnél, protekció és protekció és protekció kell. Az én szívfájdalmam, hogy én erre itt rákérdeztem, hogy ugye nem gond, hogy a gyerek márciusi, és sem az igazgatóhelyettes, sem pedig az igazgatónő nem mondta hogy gond lenne ezzel. Ig.helyettes kihangsúlyozta mikor megkérdeztem, hogy ugye testvérgyerekként biztos felveszik - hogy igen, bezzeg más jónevű helyi iskoláknál ez nem alapdolog, csak itt ( a mundér becsülete, ugye). Később kiderült hogy mindenhol, csak itt nem.

A gond az, hogy ha itt nem sikerül, akkor mindenről lemaradtunk. Mivel anyukámék és a mostani iskola közelsége szempont, szét kellett nézni a környéken lévő nem körzetes iskolában...ami persze a miénknek helyi szinten a fő vetélytársa...február 10-e körül érdeklődni elég késő volt, mert bár a jelentkezéseket oda majd rendesen április körül kell beadni (vagy mikor) amikor a többi suliba is, de a szülőket, gyerekeket az első félévben fogadták. Erről a listáról így lemaradtunk. Ugyanígy jártunk egy másik sulival is, ahová képesek lettünk volna bevinni a város közepébe is, ez a római katolikus iskola, de oda is már gyakorlatilag utólag adtuk volna be a jelentkezési lapot. És persze egyik iskolánál sem tudtunk arról, hogy milyen tagozatok vannak, melyik tanítónénit lehet választani, érdemes választani, mert annyira biztosak voltunk abban, hogy testvérgyerekként bekerül ide hogy sehol máshol nem érdeklődtünk.

Maradnak a körzetesek tehát. Szerencsés helyzet, a tuti mondat, miszerint a körzetes sulikat az jellemzi mindegy hol laksz és melyik körzetben: hogy az nem jó. nekünk négy iskola közül lehetne választani akár kettő jót is. Ahol mi lakunk a nagyváros falusi városrésze, ami szintén két részre osztható, mindkettő egy-egy általános iskolával, illetve a nagyvárosban kettő. A hozzánk legközelebbi falusi iskola majdnem két km-re van. Ahhoz hogy ide járjon, és a tesókat bevigyük a városba, majd beérjünk a munkahelyre Áronnak a suliban kellene lennie reggel 3/4 7-kor. Délután a jóégsetudja ki hozná haza. vagy mi miután összeszedtük a gyerekeket és utána jönnénk ki - délután 5 után - majd mehetnénk vissza a zenedébe, vagy akárhová...vagy nem is tudom. A két városi körzetesből az egyik útbaesik a nagyok sulija felé, háperszehogy az a legnépszerűbb. Esélytelen, hogy felvegyék - főleg hogy ott is, mint mindenhol már lezajlottak az ismerkedések a leendő tanítónénikkel, az iskolával, a nyílt napokon jelenlévők listája már megírva. Maradna tehát a négyből az az iskola, ahová meg nem akarjuk járatni. Ha beírjuk hogy megy suliba akkor valamelyik körzetesbe muszáj lesz felvenni, de akkor nincs visszakozás, menni kell neki suliba. Marad a verzió, hogy marad az oviban.

Maradjon akkor oviban. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a csoport amelybe így kerülne épp a mostani csoportja mellett van. Pont vannak ismerős gyerekek, illetve ha reggel korán érkezünk abban a csoportban kezdenek, tehát az ovi 8 csoportja közül épp őket ismeri legjobban. Közösek a dajkanénik is, ugyanaz a mosdó tartozik a két csoporthoz, tehát csak ki kellene bírnia egy évet még...Nos hát ehhez semmi kedve senkinek. Áron unja az ovit, mindent kitalál, hogy ne keljen mennie. Kinőtte. Szeret játszani, de iskolába szeretne járni. Arról nem is beszélve, hogy biztos mi rontottuk el, de mivel eszünkbe sem jutott az elutasítás, így mindenki arra készült, hogy iskolás lesz most szeptembertől. Iskolatáska, teljesen felszerelve megkapta karácsonyra, mondja hogy ő  melyik iskolába fog járni, hogy ő hatésfélévesen megy suliba.

Megírtam hát a fellebbezést. A döntés előzményeiről annyit tudunk, hogy csak a korával volt a gond. 78 gyereket vettek fel, több mint 150 jelentkezőből, 50 testvérgyerek. 5 testvérgyerek lett elutasítva, ezt nem tudom hogy 50+5 jelentkezett akkor vagy 45+5, de nem is érdekel, mi közte vagyunk. A gond, hogy fiatal. És kicsi, ezért fáradékony lesz. Nos, Adrika osztályában a legfiatalabb gyerek a legjobb tanuló, május 20-i. Nem, nem mondom, hogy zseni a gyerekem, de az a kisfiú például már szinte az, és valóban voltak vele magatartásproblémák elsőben, de mint kiderült épp a zsenisége az oka. Szegényke magában matematikai problémákon törte a fejét...Nos, Áron nem tart itt, de Andor viccesen így fogalmazott: akkor Áront jövőre rögtön másodikosnak veszik fel? (nem, tanárnak).

A fellebbezésben is természetesen ezeket hangsúlyoztam ki, hogy ne döntsenek a kora alapján, hogy a nagyszülők is napi áldozatot hoznak a gyerekekért, hogy nem akarjuk a három gyereket többfelé vinni reggelente és összeszedni délutánonként, és hogy a suli pedagógiai programja és a családjogi törvény is kitér arra, hogy a testvérgyerekek előnyt élveznek a felvételnél. A suliba jelentkezésnél nem tértem ki rá, hogy ír-olvas-visszafelé is olvas - visszafelé számol és inkább a kivonást szereti mint az összeadást, de a fellebbezésnél, ha lúd legyen kövér hát kihangsúlyoztam. és akkor még be sem tudtam számolni arról,amit pénteken megtett (több napi nekifutásra az igaz), de kiolvasta a Bóbitát. (Áron, melyik a kedvenc versed? - érdeklődöm, hogy érti-e amit olvasott, vagy csak a szeme jár. "nincs kedvencem, de azok a mondatok tetszettek, hogy "nyelve csípős, mint a lúg" és "tornyot visz az orrán").

És hogy kiket vesznek akkor fel? Van, lesz aki novemberben már nyolcéves lesz. Andoréknál van egy ilyen kisfiú, semmi előnye nincs, hogy idősebb. Adrikáéknál is van egy kisfiú, aki 2001 decemberi - sportban erős. Jó focista...Testmagasság? Adrikáéknál a 2. legidősebb kisfiú a második legkisebb...Mi sem vagyunk túl nagyok, nehogy már amiatt fáradjon, mert nem nagynövésű...

Lesz ami lesz, várjuk a papírt.

És ami még ebben a hónapban történt, egészen pontosan ma. Nem lett még elegünk a kórházból. Délben telefon az oviból, Áron elcsúszott a mosdónál, padlóba beverte az állát, felhasadt...baleseti sebészet. Áron felismerte hogy ott már jártunk, két éve a kezével tört be egy üveget akkor. A kétésfélórás várakozás eredménye egy öltéses érzéstelenítés nélküli varrás. Varratszedés 10 nap múlva. A munkahelyemen már szinte vigyorogva mondtam, hogy így jártunk. Annyira ránk jár a rúd mostanában.

Vannak azért sikerek is. Pénteki országos matekverseny egyelőre megyei fordulójában nagyon szépen helytálltak mindketten. Nem jutnak be az országosra, de nagyon szép pontszámuk lett! Adrika egyébként versenyről versenyre jár. Múlt héten volt a szolfézs, ami nem sikerült, szerdán lesz egy hegedűfellépése, csak úgy jelentkezett rá, csütörtökön helyesírási verseny, jövő héten kétféle természetismereti verseny, kedden és pénteken. Mindezek mellett szinte ötösön kívül nem látok más jegyet az ellenőrzőjében, legfeljebb 5*-osakat. Andor is meggyógyult, pár napja jár iskolába, felvette az ütemet, mégiscsak sok a kétheti kimaradás. És készülünk a farsangra, ami az oviban szerdán, a suliban pénteken lesz.

És végre vége lesz a februárnak! Jobb márciusban reménykedünk.

 

 

Szerző: gneke  2014.02.24. 23:07 8 komment

Címkék: verseny betegség iskola óvoda andor áron adrienn

Mint írtam még fel sem ocsúdtam a múlt hétfői nyomoromból, miszerint szar munkahelyi híreket hallottunk majd délután Áronról tudtam meg, hogy nem vették fel a suliba, és épp ez hétfőről keddre éjszakát alig 4 óra alvással éltem túl, hamarosan eljött a szerda. Ami egy átlagos hétköznapnak indult, reggel munka, sőt még délutánra a fiúknak fodrászhoz is volt időpontjuk. Andor pár hete velem együtt volt beteg, akkor az arcán jelentek meg, szája körül akkor még vírusfertőzésre jellemző tünetekkel ezek a sebek, amik mostanáig nem múltak el, hanem egyre rondábbak lettek, orrnyílásokban is feltűntek. Az igazi gond múlt szerdára jelentkezett áll alatti nyirokcsomók iszonyú megnagyobbodásával, gyulladásával - tapintásra meleg, kemény és a bőr színe vörös, a gyulladás minden tünetét mutatva. elmentünk  hát szerdán délután a gyermekorvosunkhoz, hogy hiába  mindenféle kezelés, nem múlnak a sebek, és ez a duzzanat, amitől nyelni alig bírt is megjelent. Én Adrikával a kocsiban vártam a fiúkat, apa ment be vele a doktornénihez és jött ki egy beutalóval és azzal a mondattal, hogy megyünk vissza a klinikára és valószínűleg ott is maradunk. Valóban ez történt, útban a klinika felé apa elmagyarázta, hogy ótvarral állunk szemben, amit Streptococcus baci okoz. A klinika ügyeletén ezt megerősítették, egy másik klinikára átküldték egy nyaki Uh-ra, minek eredméányével mire visszaértünk már le volt rendezve az ágy ahol még napokat töltöttünk. Andort ott is hagytuk, majd rohantunk haza egy kis kórházi cuccot összeszedni mindkettőnknek, ugyanis én maradtam vele. megosztoztunk a kb 70-80 cm széles keskeny ágyon, és vártuk a gyógyulást...először egyfajta antibiotikumot kapott injekcióként, másnap küldték mellkasi és orrmelléküregi UH-ra, majd két nap bennfekvés múlva sebészetre és újabb nyaki Uh-ra, mert az álla alatti duzzanat nem túl látványos csökkenést mutatott, félő volt, hogy tályog alakul ki és emiatt sebészeti beavatkozásra is szükség lesz. Szombaton újabb antibiotikumot kapott infúzióban, és mellette injekcióként az előző antibiotikumot is kapta, és ekkor kezdett el látványosan jobb lenni az állapota. Közben naponta kétszer kezelték a sebeket is (ótvar), így az arca is egyre szebb lett, fokozatosan szűntek meg a sebek. Hétfőn jöhettünk haza, de még kórházi állományban maradt két napig, ezalatt reggel és este mentünk vissza az infúzióért. Ma volt az első nap, hogy már nincs kórházban, az infúzióban kapott gyógyszert most tablettaként szedi további 5 napig. Doktornő szerint leghamarabb szerdán mehet iskolába, így két hétig marad ki a suliból.

A kórházról, ellátásról A gyermekosztályon mindenki nagyon kedves, nagyon mosolygós, lelkiismeretes, segítőkész és barátságos volt, tényleg semmi negatívat nem tudnék említeni. ha nagyon bele akarnék kötni valakibe, az talán az Uh-os orvos lenne, de nem volt itt sem gond, csak a többiek kedvesebbek voltak. Aki a felvételkor csinálta  a másik klinikán az Uh-ot, hát ott mindenki tündér volt, este majdnem 8 órakor épp felmosáskor odaállít egy öttagú család három gyerekkel és papírt és ceruzát kerestek, hogy a gyerekek ne unatkozzanak inkább rajzoljanak valamit (összvissz 5 percet ha ott töltöttünk, senki nem volt előttünk...). A kórtermekben tisztaság volt, rendszeres volt a takarítás, az ágyneműcsere, szóval tényleg erre panaszunk nem lehet.

A szoba épp a kezelő mellett volt,  na ez reggelente érdekes volt, minden áthallatszott, reggelente pl mikor műszakváltáskor minden betegről átadták egymásnak az infőt az ápolók abból mindent hallani lehetett. Ráadásul akét helyiség közt ajtó volt, gondolom ahol voltunk egykoron nem kórterem lehetett. A fény jött egész éjjel. ez akkor lett érdekes, mikor szobatársként kaptunk egy kétéves kisgyerekes családot, és az esti altatásnál teljes sötétséghez szokott gyerekecske kénytelen volt fényáradatban elaludni nem a megszokott helyén..

A szobatársakról akkor pár szó. Mikor megérkeztünk egy négyéves kislánnyal voltunk együtt, aki kötőhártyagyulladással volt benn és herpeszvírussal. Ez egy nagyon csendes verzió volt, tényleg olyan jó kislány volt, és olan ügyes, csak néztem, ahogy a tablettákat is egészben simán bevette. az anyukájával jókat beszélgettünk, Andorral nagyokat játszottunk hármasban - országvárosoztunk, sőt négyesben puzzle-t raktunk ki, szóláncot játszottunk. Két nap múlva helyükre jött egy kétéves kislányos anyuka, itt a,kislány szintén herpeszszerű kiütésekkel került be, ami bakteriálisan felülfertőződött, szegénykét annyira sajnáltam, a kicsi keze mint egy szeder úgy nézett ki, lábfejei szintúgy, a bőr nem látszott ki a kiütések alól. januárban kezdte a bölcsit...Egy nap múlva egy másik kéátáves szobatársunk lett, a két kisgyerek közt egy hét különbséggel. Hát, akinek volt már kétéves gyereke, annak nem kell őket bemutatni :D Tündériek, de fárasztók. A szoba négy fala közé bezárva lenni nem egy álom velük. A két kétéves elég sokszor veszekedett, ugyanaz a kisszék kellett, a másik játéka kellett, azt visszaadni nem akaródzott, esti altatás nagyjelenettel, délutáni altatás szintén sírással. Hát amilyen fáradtan ÉN kijöttem 5 nap múlva a kórházból...!Alvás minimális volt, főleg hogy Andor az infúziót az estit 10 órakor kapta meg, mire az lement... ő aludt, én ültem addig az ágyon...

Szerencsére meggyógyult, bár még kicsi duzzanat van az álla alatt, de reméljük az antibiotikumtól az is elmúlik. ha belegondolok, hogy másfél hónap alatt a negyedik antibigyót kapja, akkor rosszul vagyok...De. kedden szülőin voltam az Andor osztályában (hétfőn meg Adrikánál, zajlik az élet) és egyik osztálytársa szintén kórházban van, hetek óta. Ofő mondta, hogy az a kisfiú ebben a félévben magántanuló lesz, azt nem mondta el, hogy hol van kórházban, milyen osztályon és tolmácsolta a kisfiú szüleinek kérését, hogy ne érdeklődjön senki sem az állapota felől. Így persze gondolom velem együtt mindenki rosszra gondol, döbbent csend volt az osztályteremben. Inkább akkor így legyen egy hét kórház, mint...Azt gondolom egyébként, hogy szerencsések vagyunk, hogy eddig megúsztuk a kórházasdit, most egy tízéves gyerekkel voltam benn, vele azért nem olyan nehéz már, nem kicsi, megérti mi miért van, nem kellett a fél házat és ezer alvókát mellérakni, és bár most se tudtuk volna meg milyen kórházban lenni, de nem is volt elviselhetetlen. Tanulunk  a történtekből, Andor talán azt, hogy végre megérti, hogy nem kell közhelyeken mindent megfogdosni, (komolyan mondom, csoda hogy eddig megúsztuk hogy nem kapott el semmilyen fertőzést).

Szerző: gneke  2014.02.13. 23:28 3 komment

Címkék: betegség kórház andor

az e hét hétfő, mikor Áronka miatt és a  munkahelyem miatt aggódtam. (ja igen, mert reggel ott is ért kellemetlen hír, amit túltett a délutáni hír Áronról).

Szóval van rosszabb. Andor kórházban van, én meg vele, most épp annyi időre jöttem haza, hogy lefürödjek, vacsorázzak, beindítsak egy mosást és belenézzek a leveleimbe. A kórházi dolgokról majd valamikor írok, lehet szorítani, hogy sebészi  beavatkozásra ne legyen szükség.
Streptococcus fertőzés, ótvar, nyirokcsomó megnagyobbodás. Majd részletesen legközelebb.

Szerző: gneke  2014.02.07. 21:58 3 komment

Címkék: betegség kórház andor

...mert az nem indok, hogy kicsi még, mert még nincs hat éves és lehet hogy délután fáradt lesz és maradjon még oviban ahol meg egyértelműen azt mondják, hogy mennie kell iskolába, meg egyébként is két tesója is ide jár hát hány helyre szakadjon már a család, és hány bőrt nyúzzunk még le a nagyszülőkről és és és...nem akarom más iskolába vinni, pedig...néha gyomorforgató...

direkt erre rákérdeztem, mikor benn voltam...hogy most tölti a hat évet, ugye nem gond, de nem szabad őt visszatartani...azt mondták felveszik...

na, erre nem számítottam.

szar nap volt a mai, úgy ahogy volt. kitörölném.

Szerző: gneke  2014.02.03. 18:06 3 komment

Címkék: iskola áron

Semmi változás. Még mindig köhögök, több mint három hete már. Elég sok gyógyszert, gyógymódot kipróbáltam, valahogy egyszer csak elmúlik. Családunk férfitagjai rendben vannak, Adrika is köhög. Az iskolások hétfő óta suliban, múlt héten csak hétfőn voltak, aznap délután doktor nénijük úgy látta szünet, Áronnal két nappal később mentünk, ő a héten kedden kezdett közösségbe menni. Aznap pedig délután korábban lett elhozva, mert szerdán fellépése volt, tegnap meg amiatt lett korábban elhozva, ugyanis a fellépés 4-kor kezdődött, és fél 4-re kellett ott lennie.

De előtte annyi minden történt.

Míg én a táppénzes hetem után is ugyanúgy köhögtem és szabadságot is vettem ki, miután belázasodtam - ami nálam ritka - de csak annyira, hogy a munkahelyen történt, a láz minden tünetét éreztem magamon, a munkahelyről egyenesen a háziorvoshoz mentem, ahol aztán mértünk is egy jóóóó magas...36°C-os lázat...

Köhögve bár, de megtörve is múlt hét csütörtökön iskolai körünk volt Áronnal. Játszóházat, iskolaismertető délutánt tartottak a leendő elsősöknek. Ez is jó volt. előtte héten megemlítettem neki, hogy megyünk majd a suliba, ő  majd megy a tanítónénikkel/gyerekekkel, én addig várom majd az aulában. Mire ő: de hát anya, én még csak 5 és 3/4éves vagyok, te meg azt mondtad, hogy 6 és fél évesen megyek iskolába! Aztán persze megbeszéltük, hogy igen, valóban akkor válik ez főprogrammá, de most is megyünk, egy kicsi időre és játszani, kézműveskedni. Mivel ez  a két nagytesónak még nem volt, az Andor utániaknak volt ilyen először így nem volt tapasztalatunk milyen lesz, csak amit hallottunk a kisebbgyerekes ismerősöktől. Itt úgy volt, hogy bementünk az aulába, ahol mint egy recepciónál fel kellett iratkozni és választani kellett egy nyakbaakasztós képet - ha jól emlékszem 4féléből lehetett, Áronka azt választotta amelyiken Micimackó és társai vannak. Szerintem Márta néni miatt, aki imádott tanítónénije volt Adrikának ( 4 tanítónő volt és nála volt ez a figura). Miután ezt kiválasztotta és a nyakába tette, mentünk a tornaterembe, a kezdésig ott várakoztak a gyerekek, vagyis nem csak várakoztak tétován, hanem tornáztatta őket zenére a  elsős-másodikos osztályok tornatanárnője. Oda érkeztek aztán a tanítónénik, bácsik akik felvezették a gyerekeket a leendő elsős termekbe. Itt volt jelentősége hogy melyik "figurát" választotta, mert a tanítónénik/bácsi nyakában is volt egy ezek közül és odakerült akinél ugyanez volt. Kb 10-15 gyerek tartozott egy csoportba. Forgószínpadszerűen mentek egyik teremből a másikba, mind a három leendő elsős terembe, ott a felvezető pedagóguson kívül a leendő elsős tanítónénik várták őket és kézműveskedtek együtt. Az egyik teremben könyvjelzőt díszítettek - ki volt vágva a könyvjelző színes kartonból és matricákat lehetett rá ragasztani, egy másik teremben sólisztgyurma autó forma volt, így előre autóformának "kiszaggatva", azt kellett magokkal díszíteni. Áronka pl. a keréknek a küllőit rakta ki, az ablakokat, ajtókat,  az ajtót, lámpát - szóval igazi autóformájú autócska lett belőle:-). Ez épp abban a teremben volt ahová szeretnénk járatni, azt mondta Áronnak a tanítónéni, hogy majd ad neki pirospontot ha ide fog járni iskolába. Szóval kedvesek voltak velük. A harmadik teremben mese volt, egy törpés mese, ehhez kapcsolódóan egy papírtörpének a sapkáját kellett megrajzolni, vagy csak kiszínezni  - ezt most pontosan nem is tudom, mert ezt nem hozták haza, hanem az aulában lévő paravánra kellett mindenkinek kitűzni a művét. a többi dolgot hazahozhatták egy erre készített kis tasakban. A program végén Áronunk azt hitte, hogy ő már többször nem is megy oviba, ez akkor derült ki, mikor a suliból kifeléjövet aggódni kezdett, hogy Levi (egyik csoporttársa) címét nem tudja. Én meg mondtam, hogy majd ha mész oviba (épp ekkor hiányzott betegség miatt) majd megkérded tőle. Mire Áron: még megyek oviba????

A sulivárás tehát nem gond. Épp tegnap írtam alá az egyéni fejlődési lapjának azt az oldalát ami most januárban készült. Csupa pozitív dolog, nagyon örültem.

Továbbá tegnap írtam alá az iskolások félévi értesítőjét is. Nagyon büszke vagyok rájuk! Adrika maradt kitűnő (évvégén 14 kitűnő volt az osztályukban, most 7, a maradék 7ből van akinek két hármasa is lett, bizony mondom Néktek, nem hittem volna, hogy ennyit jelent a felső tagozat) egy nyelvtan dicsérettel - ez azért is nagy szó, mert alsóban egyedül nyelvtanból nem volt soha 5d-es, de minden más főtárgyból igen. Andornak  is maradt szinte a tavaly évvégi bizije, csak egy négyes cserélődött, akkor környezetből, most matekból, egy irodalomnégyes, amiből sokáig színötösre állt idén, és a nyelvtan hármas ugyanaz, mint évvégén volt. Ez van. És a magatartás, szorgalom is négyes. Szorgalmat értem, magatartást kevésbé, de nem idegesítem vele sem magam, sem őt.

Csupa ötösöket írtam alá a zeneiskolai értesítőjükben is.

És ötösökkel kezdtük a második félévet is, mindkettőjüknél. Külön öröm volt a mai törijegy (Adrika), amitől nagyon féltünk, nem konkrétan ettől a dolgozattól, hanem a tárgytól, a tanártól - 5* lett, kettőjüknek az osztályból, de lett a 22 dolgozatból 9 egyes, 3 kettes, 2-2 db 3-as és 4-es. Még a végén töriversenyre is mehetünk...

Szerző: gneke  2014.01.23. 23:51 Szólj hozzá!

Címkék: betegség iskola óvoda hegedű bizonyítvány andor áron adrienn

Szombaton majdnem éjfélkor állok (ülök) posztot írni, minthogy inkább feküdnék. Hátha egyszer vége lesz már ennek a betegségnek. Semmi extra, "csak" köhögök. És a velejáró torokfájás, náthaféleség. Még a két ünnep közt kezdődött és hiába voltunk egy hetet szabadságon még itthon nem múlt el. A héten aztán mentem dolgozni hétfőn, majd kedden amikor a főnököm nagyon megunta  a folytonos köhögést és orvoshoz küldött. Szóval jelenleg táppénzen vagyok, egy halom  gyógyszert bevettem (és egy másik halom természetes gyógymódot bevetettem) és mégsem jobb. Fel lett ajánlva pénteken, hogy amennyiben nem érzem magam jól, akkor maradhatok még táppénzen, szervi fizikális oka nincs a betegségnek (by háziorvos).

Mindeközben vagy még előtte persze a család minden tagja beteg volt-van. Ez is idegesít (talán lelki oka van hogy nem gyógyulok? én ebben hiszek), Áron a téli szünet előtti hetet töltötte itthon, a sulisokkal épp megúsztuk, hogy dec 23-án mentünk doktornénihez, bár Andor a héten többször volt hőemelkedéses, Adrika meg mintha kezdene ugyanúgy köhögni, mint én...

Tegnap betegség ide betegség oda, 4 éve "várt" programon voltam. Áronnak iskolai jelentkezési lapot adtam le, mivel városi beiskolázású suli, ún. "nem  önkormányzati" itt a jelentkezési lapot jan. 22-ig kell leadni, majd egy héten belül értesítenek  is hogy melyik osztályba vették fel. Tegnap volt a suliban az érdeklődő leendő elsős szülők részére tájékoztató tartva, annak rendje s módja szerint sikerült is jól felhúznom magam, mert okos szülők ugye mindenhol vannak.

Az általános tájékoztatóra is érdemes volt elmenni, sőt talán csak arra kellett volna, mert bár jól ismerem az iskolát, az osztályok jellegét, tudom melyik terem hol van (ide jártam egykor) de mindig változik a tanítás terén valami, hiába Andor még csak negyedikes már máshogy vannak a dolgok, lesznek, mint amikor ő elsős volt - mert mint tudja mindenki aki olvas Áronnal minden máshogy van mint a két nagytesóval.

Például nála most mint azt is mindenki tudja pedagógust választunk. Nagyjából mindenki azt akit mi, el sem tudom képzelni hányszoros túljelentkezés lesz ebbe az osztályba...Az általános tájékoztatás után a leendő elsős  tanítónő párosok a leendő elsős tantermekben fogadták a szülőket, ahol kérdéseket lehetett feltenni. Felmentem a terembe több szülővel együtt és olyan kis nyílt kör alakult ki, nem feltétlen négyszemközti elbeszélgetés volt, hanem sokan olyan kérdéseket tettek fel, ami másokat is érinthet, mint példásul a régi klasszikust, hogy ugye nem baj ha a gyerek nem tud olvasni, mielőtt elsős lenne...Ezeknél a  kérdéseknél még nyugodt is voltam, ideges addigra kezdtem lenni, mikor a gyerekek életkora került szóba. S bár számítottam rá - mára lenyugodva meg teljesen meg is tisztultam - a jelentkezők zöme idősebb sőt jóval idősebb lesz mint Áron. Pl novemberben már nyolcéves lesz. Elfogadom én, hogy vannak esetek, amikor a gyerek még nem iskolaérett, de ezt nem hiszem el, hogy majdnem 8 évesen kell iskolát kezdeni. Vagy naív vagyok? Én magunkból indulok ki, apa május 26-án  született, alig hat évesen elindulhatott suliba (bár majdnem nem engedték mert csak 17 kg volt, akkoriban a húsz volt az alsó határ, de az ovis feladatlapot legjobban oldotta meg), és biztos uncsi, de 18 évesen érettségizett, 23 évesen lett diplomás (5 éves képzésen) és azóta ugyanott dolgozik. Jómagam április 13-án lettem hatéves és pár hónap múlva iskolás, szintén 20 kg alatt, legjobb ovis feladatmegoldós papírral. 18 évesen érettségi, 23 évesen diploma.

Na, most lehet azt mondani, hogy de a mostani követelmények...lehet, de azt is, hogy a mostani gyerekek!!! Jóval  értelmesebbek, sokkal több inger éri őket, szerintem felkészültek a sulibamenéshez. Oké, vannak kivételek, olyan esetek, amikor biztos megalapozott, hogy maradjon még oviban. Áron is fáradékonyabb mint a többi gyerek a csoportjukban, de kisebb is, fiatalabb is. ellenben a legjobban számol mind közül, csak azért nem írom le miket tud, hogy ne dicsekvésnek tűnjön - meg már írtam is. Én az ő esetében egyértelműen úgy látom, hogy mennie kell suliba, unja is az ovit már, legalábbis ebben az évben már többször hallottam tőle, hogy várja a sulit, bár szereti az ovit is.

Pár bejegyzéssel ezelőtt beszámoltam a tornaversenyről, amin indult, indították. Annyira nagy jelentőséget nem tulajdonítottunk neki, bár jólesett, hogy a nagycsoportosok közül épp ő az egyik kisfiú az ötből, aki versenyezhetett. Ő, aki ennyire fiatal. A négy feladat mindegyikénél maximálisan 10 pontot kaphattak a versenyen, majd a 10 gyerek eredménye alapján jött össze az ovi pontszáma - harmadikok lettek, de Áronnak nagyon jó egyéni pontjai lettek. Sajnos azóta sem láttuk leírva, csak ott hallottuk mikor a feladatot végezte, hogy hány pontot kapott, majd az eredményhirdetésnél a csapat összpontszámát. Óvó néni aki felkészítette őket úgy indította el a gyerekeket, hogy megmondta, hogy mindig az xy ovi szokta nyerni (elitovi), cél hogy utánuk mi legyünk az elsők. Miért írom? Tegnap a tanteremben volt egy rettentő okos anyuka, akinél később kiderült, hogy novemberben már 7 éves volt a gyereke. Naszóval egyszercsak elkezdi mesélni a tanítónéninek, hogy volt ez az ovis tornaverseny amire az ő gyerekét is benevezték és milyen szorgalmasan gyakorolt rá, szeptemberben még egy spárgát sem tudott megcsinálni, a verseny napján nov vége pedig a csapatuk első lett!! Azt leszámítva, hogy kinemszarja le, befogtam a szám, és nem mondtam a két tanítónő előtt és egy halom szülő előtt, hogy az én fiam bezzeg nem volt még a verseny napján 7 éves csak 5és fél és bár harmadikak lettek, de lehet  az egyéni eredménye jobb volt, de lehet hogy nem volt jobb, de az ovi ahonnan jött annak nyerni kellett mert hogy néz ki, hogy nem ők az elsők, mikor nekik kell. (orvosi egyetem ovija).

Navégreleírtam.

Még az óvónőnek elmondom...Fog neki tetszeni:D

Három hétig kéretik szorítani nekünk, hogy a megfelelő és általunk megjelölt osztályba vegyék fel Áront. Még hátravan egy játszóházas délután számára, ahol az iskolával ismerkedhetnek a leendő elsősök - Áronnak ez sem újdonság, mert napi szinten jár be a suliba a tesókért, és a decemberi alapítványi esten a termekben is kézműveskedett, sőt most is azt fognak. A tanítónők egy részét is ismeri, ők is Áront. Csak sok a ha...főleg sok a jelentkező.

Sikerülni fog és kész.

Szerző: gneke  2014.01.12. 00:37 2 komment

Címkék: betegség iskola áron

süti beállítások módosítása