Amikor nyűgösek és kevesebbet alszanak, akkor biztos újabb fejlődési ugrás van.

És tényleg.

E héten történt: egyedül hajtja a hintalovat. Szépen melléáll, és elkezdi hintáztatni, közben a fejecskéjét mozgatja (a sajátját..).  Felültetem a (magas) lóra (ami egyébként kölyökoroszlán) és hintázik. Egyedül. Sokáig.

Egyik ilyen alkalommal a hintázást élénk vavavavava (végtelenszer) kísérte. És közben nézem, hogy valamit nagyon néz a polcon. Igen, egy kis plüsskutyát! Többszörösen tesztelve: a kutya, az vavavava. Megjegyzés: a kutyát nem vau-vaunak hívjuk, mert ettől a hideg kiver, hanem kutyának, de mindig hozzátesszük, hogy azt mondja: vau-vau. Ugyanígy cselekszünk minden állattal, de pl az óra sem tik-tak, hanem óra, de azt mondja, hogy tk-tak.

Egyre jobban rámolgat, pakolgat és próbálkozik az egyedül állással. van mikor mind a két kézzel megfogja álló helyzetében a játékait és annak esés a vége, de már nem annyira hamar, értem ezalatt pár pillanatig.

Tegnap szépen tologatva maga előtt a széket, mendegélt. Közel a járás, asszem.

És ma először tapsolt is! Gyakoroljuk már régóta, mint ahogy a pápá intést is, ma a tapsolás sikerült. Ügyesebb, napról-napra.

 

Szerző: gneke  2008.12.20. 15:32 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr27833654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.