Még szeptemberben Adrika egyik csoporttársának az anyukája kölcsönkért tőlem 2000 forintot. Valahogy beindult az agyam, éreztem hogy ez amolyan soha viszont nem látott pénz lesz, de aztán mégsem mondtam nemet, kölcsönadtam. Sőt még én adtam lovat alá, hogy majd rakja be Adrika zsákjába, (az oviszsák a szülők közt amolyan postaládaszerű dolog, levelek jönnek-mennek, óvónéninek begyűjtött pénzek, stb) mivel én elég ritkán megyek az oviba, kb hetente egyszer, akkor sem biztos, hogy összefutunk említett anyukával ezért ez jó megoldásnak tűnt és egyébként is ki gyanakszik.

Mertem remélni, így hamarabb jutok a jogos jusshoz. És még időpontot sem beszéltünk meg, hogy mikorra adja meg. Szóval totál hülye voltam de legalábbis a magam ellenfele. Apának mondtam, sőt Adrikának is, hogy másnap mi várható  a zsákban, de már akkor hozzátettem, hogy nem biztos, úgy érzem nem adja vissza.

Még szeptemberben összefutottunk egyszer, szinte egymásba botlottunk a nem átlátszó ajtó egyik oldalán ő  a másikon pedig én. Megdöbbent. Mondtam, hogy a pénz...  - Ó, ő beletette a zsákba.  - De ott nem volt.  - Na mindegy, vagyis neki nem mindegy, de akkor majd beleteszi mégegyszer.

Szóval búcsút mondtam a pénznek, de azért okulásképp elmondtam egy-két csoportbeli anyukának  (mondták, hogy nem kellett volna és kiderült, van még egy ilyen anyuka a csoportban, aki nem adott meg kölcsönt ) és az egyik óvó néninek is. ( ő is mondta, hogy ettől az anyukától alig tudják beszedni a pénzt azokra a dolgokra ami kötelező, vagyis nem kötelező, de azért azt mindenki tudja, hogy vannak kiadások az oviban, pl bábszínház és társai, nem nagy összegek, 300-400 forint, de akkor is fizetni kell a szülőnek és nem az óvónéninek helyette).

Tegnap délután megint elkerülhetetlen volt a találkozás. Anyukám is mellettem volt, mondtam, hogy na megvárom míg az óvó nénivel befejezi a beszélgetést, innen el nem megy, míg velem nem beszélt. Anyukám már figyelmeztetett is, hogy csak ne veszekedjek (temperamentumos természetű vagyok, hát igen Kos tulajdonság).

Kezdődött ott, hogy visszakértem. Dehát ő már a zsákba belerakta. Mondtam, hogy ezt mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy nem. Szóval legalább erről nem kellett meggyőznöm. (jaj majdelfelejtettem, Adrika is rákérdett Tőle még szeptemberben, hogy mikor adja vissza az anyukája pénzét:DDD szegény kislánynak magyaráztuk, hogy ez mennyi pénz - nem sok- de lehet rajta venni egy HKcicát).

Tehát kérdés: mikor adja vissza, válasz holnap. Nem, mondtam, most. De most nincs, higgyem el, nem hiszem, táskanézés,  pénztárcanézés, közben érvelek, hogy szeptember óta nem akkor pont holnap igen, megegyébként is ezt a példát tanítja a gyermekének, áődehogy, megmegadja, majd a zsákba, stb. itt anyukám is közbeszólt, hogy ne a zsákba, hanem adja az óvó néninek. Igen, mondtam menjünk be a csoportba és szóljunk óvó néninek, hogy mi a helyzet, bár mondtam, hogy tud róla. Most nincs pénze, mikor lesz, majd fizetés után, az mikor majd 12-e után, az ma van.

Ekkor viszont olyan történt, amire nem számítottam. Megérkezett a vezető óvónő, aki épp említett anyukára várt.

Gondoltam, itt a vége, ki lesz mentve, megúszta. De az óvónő látta, hogy itt valami esemény történt (folyamatok folynak)és rákérdett, hogy mi  a baj. Elmondtam.

Ciki volt. Vezető óvónő annyit mondott, hogy Zs.,szeptember azért elég rég volt...Mondtam, hogy épp az óvónőkhöz készültünk bemenni. Erre a válasza: nem kell itt beavatmi más embert, ő már így tud róla, Zs holnap neki viszi be a pénzt, én pedig Tőle veszem át.

Erre kíváncsi vagyok.

Ez az egész cirkusz mindössze 2ezer forintért zajlott le. Nem az értéke a lényeg, ennél több is elmegy néha felesleges dolgokra, de ha adakozni akarok vagy máson segíteni akkor más módját választom, de ha valaki kölcsönkér az adja is meg.

Tanulságnak jó volt. Remélem nem csak nekem.