Hétfőn lezajló nagyjelenet után - miszerint kedden ZS. visszaadja a pénzt a vezetőóvónőnek (É) én pedig Tőle veszem át a következő történt.

Pénteken voltam legközelebb az oviban, bementem a É-hez, hogy mire jutottak.

Szóval, azóta nem is találkoztak.

É. Semmivel nem tud bíztatni, nyilván  - mondta - nem ismerhettem, hogy ilyen...Bár azt gondolom, ez még most É-t is meglepte, hogy neki sem adta oda a pénzt. Véletlen elszólás volt szerintem, de kiderült, hogy nem csak az "egyéb" kiadások beszerzése gond Vele kapcsolatban, hanem az ebédpénz befizetése is az...

Nem tudok az ő fejével gondolkodni. Becsületes ember ezt nem tudja elképzelni, hogy  ha Ő tartozna és nem adná meg, akkor hogyan nézne a másik szemébe.  Szóval maradok szegény, de becsületes és egy tanulsággal pedig gazdagabb.

 

Szerző: gneke  2009.01.17. 22:07 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr76884332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vorosbegy71 2009.01.18. 12:36:31

huh milyen érzés lehet bújkálva élni, mert biztos, hogy sok helyre tartozik...valahol meg nagyon sajnálnivaló is, mert biztosan mindent megadna, befizetne, ha lenne miből...csak kérdés, hogy miért nincs...
ez olyan ciki téma...
tanulságnak biztosan tanulság volt nekünk is :)

gneke 2009.01.18. 17:08:51

Igen...Nem is szívesen írtam erről, de ez is hozzátartozik az élethez, valamit talán formál rajtunk, a gyerekeinken. Ha Adrika nem lett volna részese, talán hamarabb felejtődik, így viszont még ő is tanulhat belőle.
Ezt az emlékeztető posztot csak amiatt írtam, amiért annyian reagáltatok az alapeseményre: szerintem mindannyian azt hittük megoldódik Éva néni közreműködésével.
Többé kölcsön nem adok félismerősnek, az biztos.
süti beállítások módosítása