A kétéves korhoz közeledve egyre jobban feltűnik, hogy nem annyira babák már ezek a gyerekek, kezdenek egyre kisfiúsabb-kislányosabb arcot, testalkatot felvenni. Áronunknál sincs ez másképp, csak nézem, hogy mennyire nagy már és kezdünk kinőni úgy tényleg a babakorból. Az áruházak polcain is 0-24 hónapos korig tart a babakor és reálisnak is tartom ezt, csak hát olyan furcsa még...3 kisgyerek a családban.
Bár nem tipikusan dackorszakos, de akarata egyre jobban érvényesül(ne), és mivel egyre jobban és többet beszél, szinte már csak többszavas mondatokban, így tudjuk is mikor mit akar. S hogy mennyire sokat beszél? Többet is mint kellene.:DDD Mármint ha ragozni kell. Hozzátesz egy-egy új ragot, egy-egy határozott névelőt. Kezdjük rögtön egy iszákos példával. Este, vacsora, apa egy deci bort fogyaszt a vacsi mellé. Áron ezt kommentálja apa borája s ha épp vizet iszik akkor lesz belőle apa vizeje. De nem verdás pólója van, hanem verdás A póló, Ájoné a pólója, cicás A noci (zokni). Általában teljes mondatot elmond egy adott tárgyról, ma apa nadrágzsebére mutatott, mondta, hogy zseb, majd elmondta hogy zsebkendő oda való. És nagy kedvenc amit újabban mond: én nem, én sem. Az én sem változatról már írtam,(tesók után vágja rá) de az én nem újabb. Rákérdek valamire, mondjuk Áron kérsz almát? Én nem vágja rá azonnal, de olyan hangsúllyal, hogy nevetni kell rajta
Nagyon szeret zenét hallgatni és táncolni. Múlt héten jutott eszembe, hogy előkeresem a Maszkabált, ami szinte évekig volt kedvence a két nagytesónak - Áronunk nemigazán szeret tv-t (bévét), dvd-t nézni, de gondoltam, a Maszkabállal hátha képernyő előtt tudom tartani (igen, ez van, néha nem bánnám, ha kicsit ott is ellenne). Viszont nevezett dvd..meg van nálunk hanganyagban is,. így hát cd-n hallgatjuk, lehet rá táncolni. A gyerekeknek van egy külön cd-s rádiójuk, eddig Andorka szobájában volt, de néha Adrikához átkerül ha ott játszanak és ott akarnak zenét hallgatni. Ma gondoltam egy merészet és átvittem Áron szobájába, míg játszottunk szólt a zene. Majd mikor vittem volna Andorkához vissza, át is vittem, bekapcsoltam ott, de Áronunk mutogatott a konnektorra, jelezvén, hogy húzzam onnan ki és vigyem vissza neki majd elégedetten vigyorogva mondta, hogy Ájoné a rádiója.. Közben figyelem, hogy kezdi elkapni a dalszövegeket is, ezt még néhány hete hiányoltam, hogy se mondókázás, se éneklés, úgy tűnik hogy nem kell sokat várni már erre sem, ha már szavakat elkap a dalokból.
Új kedvencünk a könyv.Áronosan: pöm. Esténként mesét kell olvasni, eljutottunk idáig is, bár a mese még sokszor félbe van szakítva mert minden képet ki kell beszélni. De már tudja, hogy ő is hozhat könyvet este, mert mind a hárman a saját kis könyveikből hoznak és olvasok belőlük mesét. Áronka kedvencei jelenleg B.Erika Százlábú versgyűjteménye, a Gergőkönyv - nagyon tetszenek neki a képek belőle, főleg a labdák:-) és még mindig a Hol vagy Kiskacsa?
És kezdi a számolást is, 1, 2, 3, 4, 6. Összevissza számolgatja a játékain a tárgyakat, majd a végén mindegyik után közölte, hogy
Ezzel párhuzamosan próbálkozunk a színekkel is. El sem hiszem, leghamarabb tanulta meg a lilát és a rózsaszínt, nem ám a pirosat, kéket, zöldet, sárgát. Ezeket még keveri.
Családi élet helyszíne leginkább a konyha, főleg a vacsora. Már szinte sohasem segítünk neki az evésnél, bár vannak alkalmak, mikor csak úgy eszik ha etetjük. Az etetőszék persze nem csak evésre való, jól ki lehet onnan pottyanni, próbálkoztam a bekötéssel, hosszú hónapok kihagyása után, de megsértődött inkább nem evett. De kitartóan megsértődve sírt.Olyan elképesztő mutatványok zajlanak a székben, mint a fenék a háttámla tetején, lábak nekitámasztva a szék tálcájának. Üljél le, mondjuk neki, néha ő magát is bíztatja: üljél le! Igen, szokott magával felszólító módban beszélgetni. Persze állandóan azt hangoztatjuk, hogy üljél le, sőt apa már azt is beígérte, hogy ha nem ül le, elveri a fenekét;) Áronunk ül szépen, majd egyszer csak feláll a székben, elkezdi paskolni a fenekét és mondja, hogy apa elveri fenekét.
Tesók közül naná hogy Andorral incselkedik. Adrika szent cicájával semmi gondja, Tittinek hívja és tudja, hogy az Adrika tulajdona. Andor alvósmacikáját már többször elvette csak úgy, nem tudom a reakcióra volt-e kíváncsi. Andor viszont jószívű, egyébként én magam adtam vissza jogos tulajdonosának az elkobzott alvókát és semmi hiszti nem kísérte.Áronunknak két alvókája van, a kutyus és egy Micimackó, amit keresztszüleitől kapott.
Andorkával incselkedés...kergetőztek, majd megijedt Andorkától, sírva jött hozzánk, hogy bánt. A fenekes paskoláson kívül, ami még meg sem történt ő aztán nemigazán hallhatta a szót, hogy bánt, így meg is lepődtem, hogy honnan hallotta, ugyanakkor azon is, hogy milyen huncut,. mert tudja hogy ezzel a szóval biztos őt védjük meg. De persze nem kellett, mert Andornak esze ágában sincs bántani Áront, imádja az öccsét.
Elkezdte az egyedül öltözködést. Nadrágot már sikerül, de próbálkozik cipzárral (ez sikerül), gombolással, kis segítséggel pólóval, pulóverrel boldogul és szeretné a zoknit is egyedül. Hálisten nincsenek hisztik ha nem megy...Lehúzni könnyebb, mint felvenni.
És még egy kis gyöngyszem, ami a sírásról jut eszembe. Játszik az egyik macijával, ölbeveszi, szeretgeti és mondogatja: sír a maci, szegény maci és közben sírásra görbülő szájat és szemet kell hozzá elképzelni. Nagy színész!
Imádjuk.
Utolsó kommentek