Nagyjából ezekkel foglalkoztam mostanában.

Még szeptemberben egyeztettem a volt-leendő főnöknőmmel, hogy januártól el tudnám képzelni, hogy megyek vissza dolgozni. Az a két hónap Áronka szülinapjáig már se nem oszt-se nem szoroz. A munkába való visszatérést folyamatosan tudtam volna elképzelni, az évek alatt összegyűlt 41 nap szabit heti 1-2 napban törlesztettem volna, azaz nem heti 5 munkanapot képzeltem hónapokig dolgozni.

Az elmúlt évvégém arról szólt, hogy hová megyek vissza majd. Két teljesen eltérő munkakör látszott biztosnak, az egyik papíralapú és a régi osztályomon, a másik is erősen papíralapú, de mégiscsak laborban régenvágyott munkakörbe. Ez utóbbinak végül egy hátrányát láttam volna hosszútávon mégpedig az igen gyakori szombatozást. Ezt egyelőre rendszeresen elképzelhetetlennek tartom. (ennyit a heti 3-4 munkanapozásról)

Első munkakörre végülis igent mondtam a napokban, gyakorlatilag múlt hét csütörtök óta gondolkozom rajta és tegnap lett lefixálva - csütörtöki álláspont szerint akár már szabin is lehetnék, februártól pedig mehetnék dolgozni. Akkor a szabim fele elment volna januárra, a másik felét elvileg vehettem volna ki ahogy eredetileg gondoltam. De az élet itt is közbeszólt. Mégpedig újabb epegörcsök formájában. Amivel úgy döntöttem nem várok tovább, míg kő van, görcsök is lesznek, rászánom magam a műtétre. Végülis január elején azért kerestem fel a háziorvosomat, mert az elmúlt hónapokban többször előfordult a görcsölés, csak a hasi UH mutatta kép alapján lett sürgősebb a vesémmel foglalkozni. A héten aztán visszamenve az eddigi vizsgálatok eredményeivel elhangzott a kérdés, hogy rászánom-e magam az epekő eltávolításra - mivel előző éjjel nagyjából semmit nem aludtam, így akár azonnal bevonultam volna a műtőbe.

Most ez a munkával úgy függ össze, hogy így lehetetlen hogy februárban dolgozni menjek, ha minél hamarabb lezajlik a kórházasdi még akkor is leghamarabb márciusban reménykedek. Hogy fogynak a szabijaim? Most alkudozok, hogy ne januártól legyek szabin, mert akkor márciusra a plusszok elfogynak, sőt még az ideiből is menne, a gyerekek után járót átpasszoltam apának...Hát nem így terveztem január elején. Egyáltalán még a munkáról sem tudtam, hogy mégiscsak lesz hely ahová akár januártól is mehetnék.

Addig is intézem még az egyéb egészségügyi dolgokat, Áron sebészet, szemészet, Áront el kellene vinni igaz a szülinapja előtt 3éves státuszra, bárányhimlő elleni oltást is be szeretném adatni neki. Bár a (kis-nagy)dolgok jelenlegi állása szerint nem mehetne oviba...

Iskolásaim meg tegnap hazahozták félévi bizijüket. Érdekes és tanulságos. Adrikáé szokás szerint és várhatóan kitűnő, példás magatartás, szorgalom, minden tantárgy jól megfelelt. Egyelőre nem jegyet kaptak, pedig évközben már igen, hanem még mindig szöveges az értékelés, és nagyon jó. Ahol nem a legjobb van aláhúzva (ez nagyon ritka) azokkal sajnos egyet kell értenem, teljesen jól látják a tanítónénik a gyermek értékeit, és esetleges hibáit.

Andoré ennyire nem lett szép. Magatartása, szorgalma jó, viszont mindenből jól megfelelt. Itt ért a szöveges értékelésnél néhány meglepetés, magyarból például pozitív irányban is: míg jópár hete kiderült, hogy Andor írása olvashatatlan lesz, most úgy lett jellemezve, hogy jól olvasható, neki inkább a másolás, diktálás utáni írás jellemzése nem túl szép (sok hibája van). Talán két olyan aláhúzás szerepelt, amivel nem értek maradéktalanul egyet, de azért többségében igen. Néha szerencsére, néha sajnos.