Karácsony óta nem jelentkeztem, feltöltődtem azóta.

A szenteste a lehető legjobban telt. Mindig túlizgulom előtte a dolgot, persze feleslegesen: a gyerekek 2/3-a azt kapta mait kért, de az egyharmad Andor sem panaszkodott.

Adrika megkapta hőnáhított mobilját, élete első telefonja ez, mondanom sem kell (ha már mondtam, bocs az ismétlésért), hogy H.K-s...Kb 2 hónapja ha nem több, hogy a hülyeazértnemvagyokban kinézte, onnantól kezdve könnyű dolgunk volt...Kivéve mikor több hét után elfogyott és vártuk, hogy új szállítmány érkezzen. Megint megállapítottam, hogy a jövő generáció technikai dolgokban, ismeretben jóval felülmúl minket, olyan dolgokat fedez fel a telcsin, amit még mi sem a sajátunkon. Mindenesetre mondtam, hogy csak úgy állítson át valamit rajta, hogy jól nézze meg mit és hogyan, mert miránk ebben nem számíthat, hogy vissza tudjuk állítani.

Áronunk fő ajándéka a vonat volt. Megmondta hogy mit kér: ha megnyomunk egy gombot, akkor menjen. Ezt szerencsére jóval olcsóbban sikerült megoldanunk, mit elsőre gondoltam. A kívánság hallatán ugyanis először szétnéztünk egy hétvégi bevásárlás során néhány hiperszupermarketben és megállapítottuk, hogy mindenütt csak Thomas van. Gyorsnak nem mondható itthoni kutatómunka után kiderült vigyázzak hogy milyet veszek, mert nem biztos hogy az egyik készlet a másikkal kompatibilis, azon kívül méregdrága. Legovonat szintén. És közben csak olyan kis hagyományosra gondoltunk, ami megy körbe-körbe,olyan békebeli kisvonat, mint a mi gyerekkorunkban volt. Mint ami a fa alatt fut, kering minden karácsonykor, de mégse az legyen, mert az  a karácsonyhoz tartozik, ezt pedig Áron kéri az ő szobájába. Összejött.

Andorunk kívánsága sajnos nem úgy sikerült, mint gondolta. Kért legot. De azt most épp tőlünk nem kapott, de kapott pár hete a névnapjára tőlünk is, mamájától is, keresztszüleitől is. Ott jót csocsózott, így alig két héttel karácsony előtt azt kezdte el emlegetni, hogy csocsót szeretne. Nos, ezen többször is gondolkodtunk, mert tavaly és idén is szerettem volna már nekik, de hogy milyen legyen, mekkora, hol legyen  a helye - az mindig újabb kérdéseket hozott, szóval az sem. Azért a travel chess szerintem mégiscsak jó húzás volt tőlünk.

Még mindig karácsony. Aznap már írtam, hogy sikerült a főzést minimálisra és elfogyasztható mennyiségűre redukálnom. Másnap anyukáméknál ünnepeltünk, másodnap pedig anyósomhoz utaztunk, ahol szilveszter napjáig dőzsöltünk és pihentünk. Az év fáradalmait pihentük ki, nem túlzok.

Mert volt mit kipihenni. Én azt hiszem ez egy nagyon nehéz év volt, lelkileg, egészségileg, munkailag.

Az egészséget most önző módon magammal kapcsolatban értem. Három kisebb-nagyobb műtét rögtön az év első felében. Írtam róluk, nem ismétlem. Három haláleset. Egy fiatal anyuka, egy fiatal családtag és a kutyusunk karácsony előtti napokban...Áron oviba ment. Nem túl nehéz kezdés, de mégsem egyszerű beszokás, egy kis áprilisi egy hetes hiányzás nehezítette a dolgot majd a nyári szünet, amit nagyrészt anyukámékkal töltött. A legkisebbként a csoportban azért értelmileg jól helytáll, szerencsére jó kis társaságban van, és már tényleg beszokottnak tekinthető.

Nekem a munkakezdés. Megint új munkakör, új kollegák, mégha némelyiket régről ismertem is. Nem mondhatnám, hogy megkönnyítette a kezdésemet egy-két dolog, a márciustól májusig tart két hónap maga volt a pokol, érzelmileg nagyon labilis hanglatban telt. Nyárra én is "beszoktam", munkahelyen  már rendben volt minden, gyerekeknek megoldódott a nyári szünet minden hete, kezdődött itthon a perpatvar. Vagyis házfelújítás, fürdőszoba jobban mondva, le sem írom, még nem használjuk...Szeptember óta megint iskola, zsúfolt hétköznapok különórákkal tarkítva. Állandó idegeskedés Andor tanulmányai miatt, kész-e a házi, mit nem tanult(unk) meg, miért kap feketepontot, egyest, miért nem figyelt, be lesz-e írva hogy mi  a házi, stb. Mégis kikapcsolódás a felújítás-munkahely pörgésében. Apa munkahelyi dolgai sem egyszerűek. tele hétvégézéssel, kifizetetlen túlórákkal, éjszakába nyúló műszakokkal, és ilyen lesz az idei év is. Ezt már tudjuk.

A jóról is. Szerencsére évek óta nincsenek hiteleink. Talán itt is írtam már, hogy csak annyira vagyunk gazdagok, hogy nem kell hitelt fizetnünk. Egyelőre az így összegyűlő pénzecskéből jut felújításokra, igen, folytatódik még jónéhány évig. Terveink vannak, csak egészség legyen!

A szilveszterünk, mint év utolsó napja? Utazással telt a nap első fele, jöttünk haza G.mamától. Itthon anyukámék vártak. Velük töltöttünk pár órát, majd ők hazamentek, mi maradtunk. Én valamikor 10 óra körül Áronnal elvonultam aludni, Adrika ébresztett éjfél előtt 2 perccel...Rövid ébrenlét után folytattam az alvást. Ma reggel tudtam meg, hogy majdnem éjjel kettőig volt ébren a két iskolásunk és az apjuk:-) A mai nap a szokásos, de istenmentsentőle, hogy ilyen legyen az egész évünk...

Egy év múlva kiderül.

Addig is minden kedves olvasómnak nagyon boldog 2012-es évet kívánok!

 

 

Szerző: gneke  2012.01.01. 18:10 4 komment

Címkék: család ünnep ajándék

A bejegyzés trackback címe:

https://gaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr783511654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kikocs 2012.01.01. 20:11:14

Békés és boldog új esztendőt nektek, kevés küzdelemmel, sok örömmel, és mindenféle jóval, amit kívántok magatoknak!

redcomet 2012.01.01. 20:29:56

Boldog új évet az egész családnak!

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2012.01.07. 09:30:18

Nagyon boldog új évet kívánok az egész családnak, Nektek kicsit kevesebb munkát, kevesebb stresszt, a gyerekeknek sok jó jegyet az iskolában, Áronnak gondtalan óvodáskort, és persze vidámságot, és örömet az év minden napjára!
süti beállítások módosítása