Talán ez a hét volt a hónap legzsúfoltabb hete, még úgy is, hogy a négynaposra tervezett munkahelyi inspekció elmaradt...

Hétfőn fogadóóra volt a suliban, meghirdetve 17-19-ig. Ide sem jártam, míg csak Adrika volt sulis. Az ő osztályába  elvileg nem is kellett volna most sem menni, minek, nincs gond. Nem dicsekvés, de csak azt kérdeztem meg, hogy a szombati versenyre hány órakor induljunk, együtt megyünk-e konvojban, vagy majd a helyszínen találkozunk...és még két hasonló kérdés a keddi diákkonferenciával kapcsolatban és a csütörtöki másik verseny eredményhirdetésével kapcsolatban...szintén szervezési kérdések.

Nem tudtam le ennyivel Andorék tanítónőit. Hatalmas sor előttem. Osztályfőnöküknél kb 2 perc alatt végeztem, viszont ott tudtuk meg ki az akit a magyartanár is szeretne látni. Sejtettem hogy közte vagyok, hisz  a jegyek nem túl szépek, viszont ezek a jegyek mégsem idegesítenek annyira mint az első két évben. Ugyanis a fiú nem rontott semmit, kerek négyes irodalomátlaggal és igaz hármas nyelvtanátlaggal bír jelenleg, de ahogy jelenleg a többiek is állnak az osztályukban nem olyan rossz eredmény ez. Oké, nem hasonlítom a gyereket, csak magához, én még így is fejlődést vélek felfedezni a rengeteg nyelvtani, helyesírási és figyelmetlenségből adódó hiba mellett is, szerencsére ezt meg tudtam nyugodtan beszélni a tanító nénivel is. Az új magyartanítónénivel egyébként elégedett vagyok, bár nagy volt az ijedelem, mert szigorú pedagógus hírében állt, kellően be voltunk ijesztve az előző két évben, hogy mi lesz majd ha harmadiktól xy lesz a tanító néni! Szigorú is, rontott is az osztály, de legalább következetes a pedagógus és nem arcra osztályos és szülői szorgalomra...Mellékesen még jó hírrel is tudtak szolgálni Andor mindhárom tanítónénije azt mondta, hogy sokat jelentkezik órán, jókat mond. Két évig ez volt a fő probléma, hogy nem jelentkezett, nem volt elég aktív. Szóval elégedett vagyok.

De nem is ez a lényeg, hanem mikor kijöttem a teremből és végeztem és hazaértünk már 1/2  9 volt. Így indult a hétfő.

Kedden Adrika ment a diákkonferenciára  - ez tulajdonképpen egy könyvismertetőt jelentett, 28 gyerek mindenki negyedikes tartott pár perces bemutatót, egy olvasmányélmény elmesélését. Nem ért véget délután 5-ig, egy kis csúszás és mire hazaértünk megint 7 órát közelítettük.

Szerda, csütörtök önmagában is hosszú nap a hegedülések miatt. Ráadásul csütörtökön Adrikának menni kellett a másik verseny eredményhirdetésére, ott derült ki megy-e még egy országos döntőre vagy sem. Nos, negyedikek lettek a megyében, ugyanannyi ponttal mint a harmadikok és az első kettő jutott tovább. Szóval nem.

Mentünk viszont tegnap döntőzni. Nagy izgalom előzte meg, első országos döntős szereplés. Kívánom, hogy minden szülő élje át ezt az érzést, minden jót ami ezzel együtt jár! Sajnos nem úgy sikerült, mint tervezték, de a 15. helyezés nagyon szép, 29 döntős csapat között, beleértve, hogy a megyeinél 49 csapatból lettek elsők és így kerültek be a tegnapi döntőbe.

A fővárosi utat összekötöttük egy rokonlátogatással, és egy IKEA körúttal is. Apa még sosem volt ott (Ikeában..), de szerintem máskor sem megy.

Frissen, üdén várjuk az új hetet, ami nem mellesleg Andorunk szülinapjával kezdődik:-)

Szerző: gneke  2012.11.25. 18:08 3 komment

Címkék: verseny tanulás iskola andor adrienn

A bejegyzés trackback címe:

https://gaaa.blog.hu/api/trackback/id/tr544924868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2012.11.27. 08:32:37

Gratulálok Adrinak a szép eredményhez,
Andornak a helytálláshoz! Én azt mondom, inkább egy szigorú, de következetes tanár, mint egy engedékeny arcraosztályozós. (Nekem a gimiben volt nagyon szigorú de egyben nagyon jófej matektanárom. Persze akkor nem tetszett a szigorúsága, de aztán az egyetemen évekig a nála szerzett tudásból éltem)
Apát megértem Ikea kapcsán, karácsony közeledtével és hétvégén gondolom taposták egymást az emberek :( Ilyenkor már az is fél siker, ha talál az ember parkolóhelyet.

gneke 2012.11.28. 23:22:23

@PBea: Adrika nevében köszönjük!
Tanár ügyben teljesen egyetértünk, nekem szimpatikus nagyon ez az új tanító néni, talán ezért is tudom elfogadni, hogy nem színötös - az a jegy amit kap, az annyit is ér amennyi a tudása!
IKEA: Kocsival soha többet nem megyünk oda! Igen, végre találtunk egy üres parkolóhelyet amire apa ránézett és közölte, hogy ide nem fér be az autó! (kombi). Ez a hely szerinte bevásárlókocsiknak való:-) Mondták unokatesómék, hogy menjünk gyalog, dehát vásárolni akartunk, nem cipekedni. És most én kérek elnézést tőled, mert (nagyon) a közeletekben voltunk, de annyira zsúfolt napunk volt, felutazás, verseny, végre 3 óra körül megérkeztünk keresztanyámékhoz, közben el vásárolni majd vissza, és este indulás Debrecenbe...Az összes barátunk, rokonunk Zuglóban lakik és az M3 mellett, sehová sem jutottunk el:-(

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2012.11.29. 19:30:55

No akkor 1-1:)
és akkor tiszta lappal indítjuk az új évet:)