Így jár az, aki nem blogol. Hónapok óta nem írtam, és alig tudtam belépni. Gyakrabban változik a rendszer, mint ahogy próbálkozok egy összefoglalással.

Most , ma itthon vagyok, Áron elkapott egy kis vírust, hétvégén hányt, tegnap a suliban is, a láza - hője pedig naok óta hol magasabb, hol alalcsonyabb, de valahogy a 37-38°C közt mozog.

Viszont elmondhatom, hogy ez a legelső nap a suliban, mikor betegség miatt hiányzik, egészen jól megúsztuk ezt a tanévet hiányzások nélkül. Andornak volt talán ugyanígy egy-két napos hiányzása, igen, egy nap, már emlékszek is, március 11-én - pénteken, amikor alig volt tanítási óra, mert a márc 15-i ünnepség miatt három ra volt megtartva, és ő ekkor hiányzott.

Hogy milyen tanévünk volt?

Iszonyú sok minden történt.

Áronka, akinél nagyon vártuk az iskolát, nagyon szerencsésen alakultak a dolgok. Két tündéri tanítónő, akik szinte már csak a mesében léteznek, akikért tényleg érdemes volt egy évet várni. (ha már így alakult, ugye). Porszem a gépezetben, hogy egyikük pár hete bejelentette, hogy kisbabát vár  - egy negyedikes és egy hatodikos gyermeke van, annyira nem számítottunk erre a bejelentésre, persze örülünk, jó helyre születik a kisbaba, csak egy évet várt volna ;).

Tesiből , matekból külön csoportos, a tehetségesek közt van, ami nagyon klassz dolog, ennek ellenére a sima félévijében nem volt semmiből kitűnő, csak simán jól megfelelt, ami egyelőre nem értek, de ezen már nem zavartatom magam.

Mellette maradt a hegedű, és február óta zongorázik is, ami azt jelenti, hogy borzasztó sok különórája van, annak ellenére, hogy elsős. Sokkal, sokkal leterheltebb, mint a testvérei voltak ennyi idősen.

Andor. Nos, Adrikához hasonlóan vele is végigcsináltuk a hatosztályos gimibe kerüléshez a felvételi előkészítést, a felvételit, két helyen szóbelit. Mint az életben eddig mindig, ez is Andornál elég bonyolultra sikerült. A második helyen megnevezett iskolába nagyon jó helyen került be, de múlt hét végén mégis úgy döntött, hogy marad az általánosban. Szerintem jól döntött, és remélem nem vélt egyikőnk kárára sem, hogy végigcsinálta, végigcsináltuk ezt a procedúrát, írásbelistől, rengeteg feladatsort kitöltve, délutánonként előkészítőre járva, és a végén azt a töprengést, hogy hogyan dönt: megy vagy marad? Mindezt úgy, hogy ofője borzasztóan hatosztályos ellenes, ami nem könnyítette a helyzetet, emiatt vagy nem, de az egyik szóbelijét szinte végigsírta.

És mellette mi sem érdekli, csak a foci. Szóval remélem, hogy az, hogy most visszadobtunk egy gimist felvételt két év múlva nem bánjuk és simán kerül be esetleg oda, ami most elsőre nem sikerült.

Adrika. Nos, igazi gimnazista nagylány, igazi, kamasz. Rengeteg átbeszélt óra van ebben a tanévben  köztünk, (közte és a barátai közt az internetes világban), borzasztóan érzékeny, és maximalista, aki nagyon jól teljesít, de már nem kitűnőre, és ami persze zavarja, pedig nem kellene. egyre többet vállal, nem könnyű manapság tizenévesnek lenni. Jónevű gimi, szupererős osztálya, énekkar, hegedű kiszenekar, magánének, külön angol, atlétika (jó, ez a plusz tesi), és még tervben van a zongorázás is szeptembertől. Első szerelmi csalódás átélve, nem mondom, hogy kipipálva, mert ez erre  rossz kifejezés. Rengeteg matekverseny az idén, több-kevesebb sikerrel, tovább nem jutás, de nagyon erős szereplések.

Mi meg túlélünk.