Az idei nyár egyetlen tábora a Séfakadémia volt. Tavaly hallottam először róla, a munkahelyünkön, a hirdetőfalon volt egy plakát, de még valamikor kora tavasszal. Akkor érdeklődtem is, hogy ez a tábor hirdetve lesz? (munkahelyünkön is hirdetik, sőt hozzájárulnak elég sok táborhoz, amit a városban vagy azon kívül hirdetnek). Ez a tábor nem volt közte, és addig-addig nézegettem a honlapjukon, hogy beirassuk-e a gyerekeket, hogy egyszercsak azt láttam - áprilisban!, hogy mind az összes nyári turnusuk betelt.

Idén már februárban nézegettem és meg is voltak hirdetve a turnusok, ráadásul 7-14 év közötti gyerekeket vártak, amibe épp belefértek mind a hárman, és az idén egyre többször sürögtek-forogtak valamilyen szinten a konyhában, ezért itt volt az ideje, hogy jelentkezzünk a táborra. Áprilisban már be volt fizetve az augusztusi tábor, amit jobban-kevésbé vártak. Adrika egyik osztálytársa is jelentkezett, akkor még csak ennyi ismerősről tudtunk. Annyit tudtunk még, hogy három fős csapatokban fognak főzni, és lesznek nem csak ottani programok, hanem mennek majd sajtot készíteni egy kecskefarmra, illetve kiflit sütni egy pékségbe.

Végül kicsit más programok alakultak.

A tematika az volt, hogy minden nap más nemzet ételét készítették, tízóraira, ebédre, uzsonnára. igen, amit főztek, azt ették. Hétfőn olasz, kedden francia, szerdán görög, csütörtökön magyar, pénteken amerikai konyha volt.

Az elkészített étel receptjét étkezés után leírták.

Nem minden ételt teljesen egyedül készítettek, illetve az alapanyagok ki voltak mérve. Olasz uzsonna a pizza volt, amit maguk készítettek, gyúrták a tésztát, de pl a lisztet nem ők mérték ki hozzá. A reggelihez elő volt készítve a piritós kenyér, de a feltétet ők tették rá. Ebédre én azt gondoltam a Minestrone lesz, de nem, valami tejszínes csirkemell leves volt, amit viszont szerettek, és a csirkemellet tis ők kockázták hozzá. Két étkezés között az aznapi nemzettel kapcsolatos kérdések, tesztek , játékok voltak, pl olyan formában, hogy ha választhatnál milyen zöldség lennél vagy milyen íz? De volt olyan feladat is, hogy fejezd be az ételnevet. Pl Dobos, rámondták torta, vagy Jókai, folytatták bableves. Ha már játéknál tartunk, egyetlen hátránya a tábornak az volt, hogy két étkezés közt is a családi házban voltak, egyedül a csütörtök volt az a nap, amikor szinte egész nap kinn voltak egy szabadidőközpontban, a magyar nap, bográcsozás volt. Akkor viszont nem ők főztek, hanem a felnőttek, a gyerekek egész délután játszottak.

Egyik kedvenc napjuk volt a görög, de pl  francia reggeli, a töltött bagett is olyan sikeres volt, amit már akkor hétvégén meg kellett itthon ismételnünk, csakúgy mint a bolognai spagettit, amit jól megkívántak hétfőn ("anya, azért a te főztöd a legfinomabb"), a görög gyümölcsleves is elkészült már akkor hétvégén, és bár az nem nagy főzőtudás, de magyar napon főtt kukorica volt az uzsonna (nem az amerikain, akkor hamburger volt), és azt is főztem.

Kedden előkészültek a szerdai görög naphoz, a gyümölcsöket összevágták  és behűtötték, mert szerda délelőtt egy pékségben voltak és tényleg sor került a kiflikészítésre. ott viszont a tészta elő volt készítve, igazán csak a kifli hajtogatása volt a feladatuk. És szerdán volt persze a gyros is, Andor nagy kedvence.

A csütörtöki napot a piacon kezdték, bár nem vásároltak, csak ismerkedtek pár bolttal, ahol jó minőségű alapanyagot lehet beszerezni. Aznap délelőtt voltak egy különleges húsboltban is, és az egyik leghíresebb étteremben itt a városban, ahol a tízórait kapták, ez kiakasztott, két karika kifli volt megkenve libamájjal, szóval nem igazán laktak ott jól.

Ismerősök rögtön az első nap lettek, Andor osztálytársa a hugával, és mások is abból a suliból, ahová a fiúk járnak általánosba. Adrikáék voltak a legnagyobbak, volt pár 14 éves, és volt pár 8 éves, mint Áronka.

Ami  nem tetszett nekik a táborban, az volt, hogy leírták a recepteket  és túl gyorsnak találták a diktálást. Ezen el is gondolkoztam, hogy egy elsősnek biztos gyors is volt, amin meg azért lepődtem meg, mert aki az egyik felügyelő volt, az tanítónő - első nap mondta, hogy azért imádja ezeket a kicsiket, mert épp most volt elsős osztálya. Hmm. Akkor tudhatná, milyen tempóban kell diktálni. No de megoldódott e is, a nagyok, pl Adrika három példányban írta végül, mert segített két másik 8 év körüli fiúcskának. Adrika első nap megjegyezte, hogy egész nap főztek, befejezték az egyiket, már készültek a másikhoz. Mondtam, üdv a klubban, a háziasszonyokéban. Neki ez talán azért volt furcsa, mert nem volt még éhes, ahhoz nem vagyunk hozzászokva, hogy tíz órakor tízórai, majd mindjárt ebéd, és négyig tartott a tábor, tehát előtte még uzsonna is. Igen, ez így lenne szép és kerek, és egészséges, de sajnos ezt nem tudjuk betartani a hétköznapokban, amikor 4 órakor még a munkahelyen vagyunk. Viszont tetszhetett nekik a tábor, amit ha nem is feltétlen vallottak be, de reggelente és esténként is sokat emlegettük mi történt ott, meséltek rengeteget és nem beszélve arról, amit írtam fentebb, hogy el is kellett készíteni nekünk is otthon a kedvenc ételeket.

Ami nekem nem annyira tetszett, az volt, hogy nagyon keveset készítettek, és igaz, hogy a gyerekeim eléggé válogatósak, de néha olyan mennyiségeket mondtak alapanyagnak,hogy azért ez megbotránkoztatóan kevés. Főzőtáborból éhesen hazajönni? Végül nem háromfős csapatokban voltak, hanem ahogy alakult, Androrék (Áron, Andor osztálytársa és annak huga) és Adrikáék (a barátnője és még két kisebb lányka) is végül négyfős csapatban, de volt pl két kisfiú ketten együtt. És pl a krumplipüréhez négy embernek 3 darab krumpliból indultak ki.

Ami tetszett, hogy végülis közelebb kerültek a konyhához, a főzéshez,  ami  cél volt. Én mielőtt jelentkeztünk úgy képzeltem, hogy majd a főzésalapjait tanulják meg, mit jelent egy rántás, vagy panírozás, vagy általában egy főzelék sűrítése - nos végül nem ez volt a tematika, de mégis rengeteg dolgot tanultak meg az elkészített ételeken keresztül: kelt tészta készítése, gyümölcsök összevágása, krumpli hámozása, hús kockázása, gyros esetén a hús sütése, forgatása, saláta készítés, de pl szalvétát is hajtogattak, és egy kis kultúra is volt, hisz nemetek konyhája kielemezve. És ami hátrány, hogy nem mentek ki a szabadba napközben, az annak a "rovására2 ment, hogy a tábor viszont maximálsan arról szólt, aminek hirdették, Főzőtábor volt. Főztek, nem a nevében volt csak séfakadémia, hanem valóban az volt. Nem gyerekmegőrző, nem az a fajta tábor, amit elneveznek lovastábornak és egy nap kétszer öt percre ülnek lovon, vagy úszótábornak, amikor egy nap állatkertezés van, illetve napi egy óra a medencében úszás gyanánt. Tetszett tehát a tábor tematikája,  a táborban lévő felnőttek kedvessége, a gyerekekhez való viszonyuk. De jövőre szerintem már nem fognak menni, é viszont lehet beiratkozok majd egyszer-egyszer egy kurzusra.