Igazából nincs bajom a szeptember elsejével, általában várjuk is. Találkozunk az új vagy régi osztálytársakkal, ismét egy kis rendszer kerül az életünkbe.

Amit nem szeretek, az a zeneiskolai délután...Az idén a következő órákat kellett összehangolni, több gyereknek több tanárnál.

Áron jár szolfézsra, ami neki még az iskolában van, hálisten, bár még ott szerintem lesz egy kis kavar, mert másodikos szolfézsból, vagyis az általános iskolai negyedikesekkel jár együtt, akiknek akkor lehet nincs órájuk, mikor neki egy kis délutáni ének/hittan/tesi be van rakva, mivel iskolaotthonos 8egésznapos suliba ) jár. Sebaj, majd a szolfézs bánja, bár még nem számoltam ki, hogy mikor fog pontosan járni, ütközik-e valamivel, remélem nem. Ez tehát adva volt, egy pipa. (ja, nem lenne fontos a suliba járni szolfézsra, de hát az helyben van, mehetne a zeneiskolába is, de ott már így is szinte mindennap leszünk, olvasd csak tovább).

Adott szintén Áronnak a hegedű. Mire odaértünk a hegedűtanárnőhöz, már be is osztotta hétfőre, csütörtökre fél hatra. ez így rendben. Mentünk zongorára, ott szerdára van időpont, mert a zongoratanárnőnek épp a hétfő és a csütörtök a szabadnapja. Sebaj, vissza a hegedűhöz, hogy nemár mindennap itt legyünk, lehetne-e csütörtökről szerdára áttenni. Lehet. Így aztán szerdán egymásután lesz neki zongora, majd hegedű.

És a nagyok. Andornak egyszerű, ő csak hegedűre jár és a hozzátartozó kiszenekarra Szolfézs ugye szóba se jöhet, a kiszenekart le akarta cserélni zenetörténetre, ez tavaly úgy hallottuk nagyon laza volt, havi egyszeri konzultáció, nem kell bejárni, most bekeményítettek, heti másfél óra és ott kell ülni. Maradt tehát a kiszenekar. Péntekente. És hogy csak egy nap kelljen hegedűt vinnie, ugyanaznap koradélután hegedűóra.

És hát Adrika. Neki is a kiszenekar adott. A heti egy hegedűórát áttette csütörtök este hatra (mikor fog hazaérni időben? sose), ami reményeink szerint Andor focijával lesz majd egyidőben. Ha nem, hát nem tudom mit csinálok magammal...És ugye neki is magánének. Hálistennek akkor, amikor Áronnak lesz zongora. Áron zongoraórája, Adrika magánének órája előtt pedig na mi lesz, mi sikerült, amire nem is gondoltunk???? Adrikának is zongora!!!!

Sikerült tehát két hegedűtanárral, egy zongoratanárral, egy magánénektanárral és egy szofézstanárral, és bár nem láttuk, de a kiszeneakari tanárral is, három gyereknek, kb 7-8 foglalkozást megszervezni.Még hátravan a suliban  a foci Andornak, az atlétika vagy akármi Adrikának, Áronnak a tehetségmatek,   a tehetségtesi, és egy kis angol különóra a nagyoknak. És énekkar Adrikának a középsuliban. Más most nem jut eszembe.

Hipp-hopp fog elszaladni a tanév.

Az idei nyár egyetlen tábora a Séfakadémia volt. Tavaly hallottam először róla, a munkahelyünkön, a hirdetőfalon volt egy plakát, de még valamikor kora tavasszal. Akkor érdeklődtem is, hogy ez a tábor hirdetve lesz? (munkahelyünkön is hirdetik, sőt hozzájárulnak elég sok táborhoz, amit a városban vagy azon kívül hirdetnek). Ez a tábor nem volt közte, és addig-addig nézegettem a honlapjukon, hogy beirassuk-e a gyerekeket, hogy egyszercsak azt láttam - áprilisban!, hogy mind az összes nyári turnusuk betelt.

Idén már februárban nézegettem és meg is voltak hirdetve a turnusok, ráadásul 7-14 év közötti gyerekeket vártak, amibe épp belefértek mind a hárman, és az idén egyre többször sürögtek-forogtak valamilyen szinten a konyhában, ezért itt volt az ideje, hogy jelentkezzünk a táborra. Áprilisban már be volt fizetve az augusztusi tábor, amit jobban-kevésbé vártak. Adrika egyik osztálytársa is jelentkezett, akkor még csak ennyi ismerősről tudtunk. Annyit tudtunk még, hogy három fős csapatokban fognak főzni, és lesznek nem csak ottani programok, hanem mennek majd sajtot készíteni egy kecskefarmra, illetve kiflit sütni egy pékségbe.

Végül kicsit más programok alakultak.

A tematika az volt, hogy minden nap más nemzet ételét készítették, tízóraira, ebédre, uzsonnára. igen, amit főztek, azt ették. Hétfőn olasz, kedden francia, szerdán görög, csütörtökön magyar, pénteken amerikai konyha volt.

Az elkészített étel receptjét étkezés után leírták.

Nem minden ételt teljesen egyedül készítettek, illetve az alapanyagok ki voltak mérve. Olasz uzsonna a pizza volt, amit maguk készítettek, gyúrták a tésztát, de pl a lisztet nem ők mérték ki hozzá. A reggelihez elő volt készítve a piritós kenyér, de a feltétet ők tették rá. Ebédre én azt gondoltam a Minestrone lesz, de nem, valami tejszínes csirkemell leves volt, amit viszont szerettek, és a csirkemellet tis ők kockázták hozzá. Két étkezés között az aznapi nemzettel kapcsolatos kérdések, tesztek , játékok voltak, pl olyan formában, hogy ha választhatnál milyen zöldség lennél vagy milyen íz? De volt olyan feladat is, hogy fejezd be az ételnevet. Pl Dobos, rámondták torta, vagy Jókai, folytatták bableves. Ha már játéknál tartunk, egyetlen hátránya a tábornak az volt, hogy két étkezés közt is a családi házban voltak, egyedül a csütörtök volt az a nap, amikor szinte egész nap kinn voltak egy szabadidőközpontban, a magyar nap, bográcsozás volt. Akkor viszont nem ők főztek, hanem a felnőttek, a gyerekek egész délután játszottak.

Egyik kedvenc napjuk volt a görög, de pl  francia reggeli, a töltött bagett is olyan sikeres volt, amit már akkor hétvégén meg kellett itthon ismételnünk, csakúgy mint a bolognai spagettit, amit jól megkívántak hétfőn ("anya, azért a te főztöd a legfinomabb"), a görög gyümölcsleves is elkészült már akkor hétvégén, és bár az nem nagy főzőtudás, de magyar napon főtt kukorica volt az uzsonna (nem az amerikain, akkor hamburger volt), és azt is főztem.

Kedden előkészültek a szerdai görög naphoz, a gyümölcsöket összevágták  és behűtötték, mert szerda délelőtt egy pékségben voltak és tényleg sor került a kiflikészítésre. ott viszont a tészta elő volt készítve, igazán csak a kifli hajtogatása volt a feladatuk. És szerdán volt persze a gyros is, Andor nagy kedvence.

A csütörtöki napot a piacon kezdték, bár nem vásároltak, csak ismerkedtek pár bolttal, ahol jó minőségű alapanyagot lehet beszerezni. Aznap délelőtt voltak egy különleges húsboltban is, és az egyik leghíresebb étteremben itt a városban, ahol a tízórait kapták, ez kiakasztott, két karika kifli volt megkenve libamájjal, szóval nem igazán laktak ott jól.

Ismerősök rögtön az első nap lettek, Andor osztálytársa a hugával, és mások is abból a suliból, ahová a fiúk járnak általánosba. Adrikáék voltak a legnagyobbak, volt pár 14 éves, és volt pár 8 éves, mint Áronka.

Ami  nem tetszett nekik a táborban, az volt, hogy leírták a recepteket  és túl gyorsnak találták a diktálást. Ezen el is gondolkoztam, hogy egy elsősnek biztos gyors is volt, amin meg azért lepődtem meg, mert aki az egyik felügyelő volt, az tanítónő - első nap mondta, hogy azért imádja ezeket a kicsiket, mert épp most volt elsős osztálya. Hmm. Akkor tudhatná, milyen tempóban kell diktálni. No de megoldódott e is, a nagyok, pl Adrika három példányban írta végül, mert segített két másik 8 év körüli fiúcskának. Adrika első nap megjegyezte, hogy egész nap főztek, befejezték az egyiket, már készültek a másikhoz. Mondtam, üdv a klubban, a háziasszonyokéban. Neki ez talán azért volt furcsa, mert nem volt még éhes, ahhoz nem vagyunk hozzászokva, hogy tíz órakor tízórai, majd mindjárt ebéd, és négyig tartott a tábor, tehát előtte még uzsonna is. Igen, ez így lenne szép és kerek, és egészséges, de sajnos ezt nem tudjuk betartani a hétköznapokban, amikor 4 órakor még a munkahelyen vagyunk. Viszont tetszhetett nekik a tábor, amit ha nem is feltétlen vallottak be, de reggelente és esténként is sokat emlegettük mi történt ott, meséltek rengeteget és nem beszélve arról, amit írtam fentebb, hogy el is kellett készíteni nekünk is otthon a kedvenc ételeket.

Ami nekem nem annyira tetszett, az volt, hogy nagyon keveset készítettek, és igaz, hogy a gyerekeim eléggé válogatósak, de néha olyan mennyiségeket mondtak alapanyagnak,hogy azért ez megbotránkoztatóan kevés. Főzőtáborból éhesen hazajönni? Végül nem háromfős csapatokban voltak, hanem ahogy alakult, Androrék (Áron, Andor osztálytársa és annak huga) és Adrikáék (a barátnője és még két kisebb lányka) is végül négyfős csapatban, de volt pl két kisfiú ketten együtt. És pl a krumplipüréhez négy embernek 3 darab krumpliból indultak ki.

Ami tetszett, hogy végülis közelebb kerültek a konyhához, a főzéshez,  ami  cél volt. Én mielőtt jelentkeztünk úgy képzeltem, hogy majd a főzésalapjait tanulják meg, mit jelent egy rántás, vagy panírozás, vagy általában egy főzelék sűrítése - nos végül nem ez volt a tematika, de mégis rengeteg dolgot tanultak meg az elkészített ételeken keresztül: kelt tészta készítése, gyümölcsök összevágása, krumpli hámozása, hús kockázása, gyros esetén a hús sütése, forgatása, saláta készítés, de pl szalvétát is hajtogattak, és egy kis kultúra is volt, hisz nemetek konyhája kielemezve. És ami hátrány, hogy nem mentek ki a szabadba napközben, az annak a "rovására2 ment, hogy a tábor viszont maximálsan arról szólt, aminek hirdették, Főzőtábor volt. Főztek, nem a nevében volt csak séfakadémia, hanem valóban az volt. Nem gyerekmegőrző, nem az a fajta tábor, amit elneveznek lovastábornak és egy nap kétszer öt percre ülnek lovon, vagy úszótábornak, amikor egy nap állatkertezés van, illetve napi egy óra a medencében úszás gyanánt. Tetszett tehát a tábor tematikája,  a táborban lévő felnőttek kedvessége, a gyerekekhez való viszonyuk. De jövőre szerintem már nem fognak menni, é viszont lehet beiratkozok majd egyszer-egyszer egy kurzusra.

Igen, mindenféle, mert mire idejutok írni, már annyi minden összejön. Olvasásra használom a blogot.

Nézegetem, hogyan lehetne a külsején is újítani, de évekkel ezelőtt sem tudtam, most meg pláne nem tudom már mi mit is jelent.

Változtatnék pl az őket olvasom oldalhasáb tartalmán is - nagyrészüket már nem olvasom, mivel nem írnak. Ahogy én is kb félévente ha visszatérek ide, nos, a nagyrészük már vagy évek óta nem ír, vagy nem is olvasható, megszűnt a blog. Amelyik olvasható, azt olvasom is. Mindennap nézem, várom az új bejegyzéseket.

Nosztalgizáok, jó volt, mikor még itthon voltam Áronnal, olyan kis blogközösség, barátság volt itt! Persze a barátság, virtuális, de megmaradt, de már mindenkinek más a fontos, másra van ideje.

De mi történik velünk? Rég befejeződött a tanév,  lassan a következő jön. Vegyes érzéseim voltak a bizosztások után. Áron nagyon ügyes volt, több dicsérettel végezte az első osztályt, Andor a szorgalmának megfelelő jó négyessel zárt, Adrika pedig jelenleg a kitűnő közelében sem volt a 4.57-tel. Ami persze szép átlag, csak nem ezt szokta meg, nem ezt szoktuk. Végülis egy jegyet kell jövőre javítania,  a szorgalom négyesét ötösre és akkor rendben is lesz minden. Ezen most persze lehetne hosszabb elmélyülni, hogy ha maradt volna általánosban, tuti kitűnő lenne, és a magatartása is ötös lenne..., de legalább egy nagyon jó gimiben van, jó helyen, jól érzi magát és felőle nyugodtak lehetünk már. 

Osztálykirándulásán ismét összejött azzal a kisfiúval, akivel ősszel együtt járt. Remélem a következő tanévet azért nem ez fogja meghatározni.  A múlt tanévben elég sok mindent befolyásolt ez az elsőszerelem dolog.

A nyár meg telik, lassan vége. Már voltak nagyszülőknél nyaralni, voltunk együtt nyaralni, holnap mennek táborba, mindhárman ugyanabba. ide . No, ezt mindenki nagyon várja már, főleg én. Dolog egyetlen szépséghibája, hogy 8-16-ig tart, ami munka mellett nem túl jó megoldás, és persze nem a munkahely mellett van, de hát megoldjuk valahogy.

Hogy telt a nyár? a gyerekek már rendszeresen lejárnak a Balatonra anyósommal, és rengeteg barátjuk van a nyaralóból. Ami ugye egy apartmanház, régi  hotek, medencével, pingpongasztallal, csocsózási lehetőséggel, rengeteg sportpályával, a hallban társasjátékozással. És persze vannak lenn, akikkel már tavaly is találkoztak, így ismerősként üdvözölhették egymást. Mi is voltunk, családostól ugyanitt, és nagyon érdekes látni, mennyire jó haverságok vannak, mert azért barátságnak nem nevezném ezeket a nyári kalandokat. De valami visszajött a mi gyerekkorunkból, mikor együtt játszottunk a ház előtt, egy lépcsőház, egy emeletes ház egy banda volt. Itt ugyanez. Andor még este 11-kor ment le a közös térbe pingpongozni, a medence melletti alkalmi focipályán persze focizni, fiúk-lányok csapat, még felnőttek is voltak benne. Szuper volt! Az idei nyaralásunk egyébként sem a régihez hasonló volt már. Valamikor ha mentünk olyan bakancslistám volt a környék össze látnivalójáról, hogy véletlen se hagyjunk ki semmit, ha már ott járunk, mert ki tudja mikor megyünk legközelebb megint arra! na, az idén...A Mátrában voltunk 4 éjszakát. Mátraházán. Merre jártunk? Gyöngyösön  a Mátra Múzeumban (és csak ott, semmi mást Gyöngyösön nem néztünk meg), másnap a Kékestetőre mentünk fel, és csak ott, harmadnap pedig bobozni indultunk, így a kalandparkban eltöltöttünk a bobozáson kívül még pár órahosszát, falramászással (Áron), és egyebekkel. A hotelban mondjuk fürödtünk (én a fiúkkal, apa, Adrika nem), bowlingoztunk, kétszer is családilag, illetve Adrika az egyiket kihagyta, a fiúk ott is csocsóztak, ott is felfedezték a fittnesztermet, ahol pingpongoztak. A nyaralás tehát pihenés volt. Balatonon nem igazán volt strandidő, így egyik nap átmentünk Balatonfüredre, egy kis séta a Tagore-n, szívkórházat megnéztük, inni szrettünk volna az előtte lévő forrásból, persze átmenetileg nem üzemelt, mikor ott voltunk, majd megkerestük és megnéztük a Jókai-villát, majd vissza Földvárra komppal mentünk, mert még egyszer nem volt kedvünk újra megkerülni a fél Balatont. (Bala..vagy ton?).

Nyaralás előtt Campusoztunk. Négyesben, vagyis két nagyobbik gyermekünk is jött velünk. Andor végülis hamar osztálytársakra talált, így ők együtt buliztak, azzal a feltétellel, hogy óránként egy megbeszélt helyen találkoztunk, jelentkeznie kellett. Adrika október után nem sokkal, júliusban, ismét elhagyott egy telefont,ott a Campuson, ami talán meglett, telefonos egyeztetés után úgy tűnik igen, de még nem mentünk érte.

Most meg készülünk az új tanévre. Kötelező olvasmányok, Adrikának még egy kis házi fogalmazása is van ezzel kapcsolatban. Így ő már olvasott két könyvet, még hátravan a Légy jó mindhalálig - most nyáron vettem meg, ez valahogy egyik nagyszülőnél sem volt meg, megvettem, belekezdtem és egy nap alatt ki is olvastam. Jobban tetszett, mint 13 évesen,  az biztos. Persze, debreceni:-)

Áronnak ma összeszedtük a másodikos tanévhez valókat. Bevásároltunk már július közepén, szabadság első napján. Kevés dolog hiányzik már, olyan mint fekete A/4-es lap, 5 db, hagyományos jégkocka készítő (igen, nem hagyományossal tele vannak a boltok, kétezer forint feletti áron, de nem az kell rajzórára), és persze a tisztasági cuccok beszerzése marad a végére, és a tornacipő ami még hiányzik. Nagyoknak főleg füzetek kellenek, és toll, sokkal egyszerűbb már nekik a tanévkezdés. Az alsó tagozat húzós, sok apróság kellett még most is, bár az elsőn nem tesz túl semmi.

Így most várjuk a holnapi táborkezdést, és nem annyira várjuk a szeptemberi tanévkezdést. De eljön az, ha várjuk, ha nem.

Kifejezetten szeretem Áron hegedűs osztályának félév végi hangversenyeit. Nagyon tehetséges csapat, nagyon erősen tanító, igazán elszánt tanárnője van, akinek egyre több tanítványa választja  a zenei pályát. Jó az Adrika-Andor féle csoport is, de ott jobban izgulunk mindig, hogy nehogy tévesszenek, kevesebb, talán egy "B" tagozatos lányka van, a többiek kicsik is, és épp csak hegedülnek. A mi két gyerekünk már a régiek, az idősebbek közt van, Adrika jövőre "kijárja" a zenei általánost.

De ma Áronén voltunk, ami mindig nagyon izgalmas, rengeteg "B"-s növendék, és a kicsik is általában olyan igazán kicsike korban kezdtek zenélni, mint Áronka is, aminek szerintem látszik az eredménye -  hogy mit ne mondjak, ma volt a szolfézs felvételi a zenesuliban, és most jelentkeznek Áronka osztálytársai, míg ő már öt éve ismerkedik a hangszerrel. A műsor úgy van felépítve, hogy az elején a legkisebbek, majd az egyre nagyobbak és ügyesebbek játszanak. Ha egyáltalán lehet különbséget tenni a vége közt, mert egyik tehetségesebb, mint a másik. A mai műsor utolsó fellépői duettet adtak elő, azt a duettet, amivel valamilyen országos versenyt nyertek meg - mellesleg búcsúznak ettől a csapattól, mert zenei pályára mennek, egyikük pl Budapestre.

Ez volt a műsor klassz része. Épp mikor az igazi nagy előadók kezdtek volna fellépni, nem odaillő zene szólt. Mégpedig a tűzjelző sziréna hangja. Hallgattuk a hegedű és a zongora hangja mellett a sziréna hangját, majd néhányan mégiscsak elkezdtünk mozgolódni, mert mégiscsak  a tűzjelző szólt és az épület legfelső emeletén vagyunk - ok, mi pl a munkahelyen megszoktuk, hogy minden hónapban próbaszirénázást hallunk, de itt senki nem mondta, hogy arról lenne szó. Így aztán abbamaradt a műsor, és elindultunk, bár nem mindenki, lefelé a lépcsőn. Szerencsére hamar kiderült, hogy nincs tűz, szerencsére, így vissza is mentünk. A műsor folytatódott, majd megint megszólalt a sziréna. Akkor a zongorán kísérő hölgy ment érdeklődni. Vártunk, majd immáron vagy harmadjára elkezdte játszani darabját az épp a színpadon lévő kisfiú. A hegedűtanárnő ült végül le a zongora elé és kezdte rajta kísérni, majd közben visszaérkezett a zongoraművész is, és onnantól ő játszott. Úgy döntöttek akár szól a sziréna, akár nem, folytatódik a műsor. Meg is szólalt még jónéhányszor, végülis tönkrevágva a műsor végét ezzel. El lehet képzelni milyen az, mikor valaki hangol és közben szól a tűzjelző hangja...Végül a zongoratanárnő mondta, hogy legközelebb megzenésítjük a szirénát is...Nagyon sajnáltuk a gyerekeket, félév kemény munkájának eredményét jó lett volna végig élvezettel végighallgatni,

És mellesleg, ha már biztonságtechnika. Áronnak is feltűnt, hogy a teremből kilépve többen a lifthez mentek. Holott tűz esetén nem szabad használni. Ez egy negativ észrevétel volt. Ami pozitív, hogy bár senki sem kiabált, hogy tűz van (nem volt, biztos más lett volna ha van), viszont nem volt pánikhangulat. Meglepő viszont, hogy a tűzjelző hangja sokakat hidegen hagyott. Jó, bárcsak mindig téves riasztás lenne, de ha egyszer nem...nem szabad mindig arra gondolni, hogy velünk ilyen nem történhet meg. Azt kell cselekedni, amit már az elsős iskolás is tud. És lehetőleg ne liftben meneküljünk.

Így jár az, aki nem blogol. Hónapok óta nem írtam, és alig tudtam belépni. Gyakrabban változik a rendszer, mint ahogy próbálkozok egy összefoglalással.

Most , ma itthon vagyok, Áron elkapott egy kis vírust, hétvégén hányt, tegnap a suliban is, a láza - hője pedig naok óta hol magasabb, hol alalcsonyabb, de valahogy a 37-38°C közt mozog.

Viszont elmondhatom, hogy ez a legelső nap a suliban, mikor betegség miatt hiányzik, egészen jól megúsztuk ezt a tanévet hiányzások nélkül. Andornak volt talán ugyanígy egy-két napos hiányzása, igen, egy nap, már emlékszek is, március 11-én - pénteken, amikor alig volt tanítási óra, mert a márc 15-i ünnepség miatt három ra volt megtartva, és ő ekkor hiányzott.

Hogy milyen tanévünk volt?

Iszonyú sok minden történt.

Áronka, akinél nagyon vártuk az iskolát, nagyon szerencsésen alakultak a dolgok. Két tündéri tanítónő, akik szinte már csak a mesében léteznek, akikért tényleg érdemes volt egy évet várni. (ha már így alakult, ugye). Porszem a gépezetben, hogy egyikük pár hete bejelentette, hogy kisbabát vár  - egy negyedikes és egy hatodikos gyermeke van, annyira nem számítottunk erre a bejelentésre, persze örülünk, jó helyre születik a kisbaba, csak egy évet várt volna ;).

Tesiből , matekból külön csoportos, a tehetségesek közt van, ami nagyon klassz dolog, ennek ellenére a sima félévijében nem volt semmiből kitűnő, csak simán jól megfelelt, ami egyelőre nem értek, de ezen már nem zavartatom magam.

Mellette maradt a hegedű, és február óta zongorázik is, ami azt jelenti, hogy borzasztó sok különórája van, annak ellenére, hogy elsős. Sokkal, sokkal leterheltebb, mint a testvérei voltak ennyi idősen.

Andor. Nos, Adrikához hasonlóan vele is végigcsináltuk a hatosztályos gimibe kerüléshez a felvételi előkészítést, a felvételit, két helyen szóbelit. Mint az életben eddig mindig, ez is Andornál elég bonyolultra sikerült. A második helyen megnevezett iskolába nagyon jó helyen került be, de múlt hét végén mégis úgy döntött, hogy marad az általánosban. Szerintem jól döntött, és remélem nem vélt egyikőnk kárára sem, hogy végigcsinálta, végigcsináltuk ezt a procedúrát, írásbelistől, rengeteg feladatsort kitöltve, délutánonként előkészítőre járva, és a végén azt a töprengést, hogy hogyan dönt: megy vagy marad? Mindezt úgy, hogy ofője borzasztóan hatosztályos ellenes, ami nem könnyítette a helyzetet, emiatt vagy nem, de az egyik szóbelijét szinte végigsírta.

És mellette mi sem érdekli, csak a foci. Szóval remélem, hogy az, hogy most visszadobtunk egy gimist felvételt két év múlva nem bánjuk és simán kerül be esetleg oda, ami most elsőre nem sikerült.

Adrika. Nos, igazi gimnazista nagylány, igazi, kamasz. Rengeteg átbeszélt óra van ebben a tanévben  köztünk, (közte és a barátai közt az internetes világban), borzasztóan érzékeny, és maximalista, aki nagyon jól teljesít, de már nem kitűnőre, és ami persze zavarja, pedig nem kellene. egyre többet vállal, nem könnyű manapság tizenévesnek lenni. Jónevű gimi, szupererős osztálya, énekkar, hegedű kiszenekar, magánének, külön angol, atlétika (jó, ez a plusz tesi), és még tervben van a zongorázás is szeptembertől. Első szerelmi csalódás átélve, nem mondom, hogy kipipálva, mert ez erre  rossz kifejezés. Rengeteg matekverseny az idén, több-kevesebb sikerrel, tovább nem jutás, de nagyon erős szereplések.

Mi meg túlélünk.

Áronéknál a tájékoztató füzet be van szedve. Ma először kapták ki, benne a szeptemberi magatartás, szorgalom értékeléssel, a tegnapi első magyardolgozat eredményével - szótagolás, hangokra bontás és  még pár értesítéssel.

Megosztom veletek:

Magatartás: piros pont

Szorgalom: piros csillag

Matematika: 100 %

Magyar: 100 %

Környezetismeret - órai munka: piros csillag

Ének - órai munka: piros csillag

technika - gyurmázás: piros csillag

A piros csillag a legjobb "érdemjegy" elsőben, utána következik a piros pont. Hát hmm. A magatartás...nem hiába estek hetente a napocska jelek le.

Még szerencse, hogy van ez a tájékoztató dolog, mert Áron bizony nem sok mindenről számol be nekünk. Ezen kívül is büszkék vagyunk rá, mert eddig két tehetségprogramba is beválasztották, testnevelésből és matematikából. Tesiből kölyökatlétikázni fog heti egy alkalommal, matematikából logikázni,  a program neve "észbontó". Tesiből négyen lettek kiválasztva az osztályukból, matekból tizen.

És hogy mennyire tündériek a tanítónénik?

Legjobban egy magyarfüzetes bejegyzéssel tudnám jellemezni mennyire jó helyen is van Áron. Ha van valami amivel nem vagyok megelégedve, bár ez túlzás, az Áronka írása, külalakja. Tudom, hogy a fiúknál ez a mumus, és hogy a finommotorika később alakul ki, fejlődik, meg egyébként is két nagytesó mellett láttam már egy s mást...mégis az egyik oldalon ledöbbentem mennyire nem szépen ír. Gondoltam én. Minden második O betű átjavítva szépre a tanító nénije által. Elgondolkoztam, hogy rákérdek, normális ez így? Ilyenre nem emlékszek, csak arra, hogy Andornál néztük fogadóórán a füzetét, másodikban talán és a tanító néni annyit mondott: nézzem meg, csak nézzem meg! Ebből lesz az olvashatatlan írás.

Hát gondoltam, ha az olvashatatlan volt (dehogy volt!), mi lesz most? De még jó, hogy nem gondolkoztam tovább, hanem szétnéztem jobban és megláttam oldalt a láttam jel mellett egy szép piros pontot.Ja, hogy erre piros pont jár? Hát ezt hiányoltam én Andornál! Nem Andornál, hanem a tanítónőinél. Teljesen más azt olvasni, hogy ronda írás, olvashatatlan, mint azt látni, hogy bizony ezek a betűk nem szépek, de mellette mégis piros pont díszeleg.

És azt hiszem ez volt az, ami egy éve bíztatott, hogy ha már egy évet maradtunk oviban, legalább most csupa jó tanító nénihez kerül. Így is lett.

Adrika ellenőrzőjét is aláírtam, középiskolai, havi egyszer kell. csak ötös volt benne.

Büszke vagyok!

Ez is eljött. Ma reggel még szó nem volt róla. Tegnap az ismerkedős délutánon beszélték a gyerekek, hogy hétvégén kellene mozi-meki, ahová "csajokat is hívjunk".

Ma reggel említette Adrika, hogy Á. létrehozott egy mozimeki csoportot az osztály jófej tagjait belevéve. 36 főből 10, ebből kettő lány.

Mondtam, tudok róla, tegnap hallottam.

Pár óra múlva kiderül, meg is hívták moziba. De nem ez a csoport. Csak az egyik tagja a csoportnak. M (nem a mozi és nem a meki rövidítése)

Első randi kipipálva.

(apát felkészítettük, hogy szidolozhatja a puskát, ehelyett bevitte Adrikát a helyszínre kocsival. Én meg értementem, így pár szót tudtam is váltani M-mel. Szimpatikus, nagyon. Ja, apával majdnem összevesztünk azon, hogy ki fog érte menni kocsival.)

Vége lett a nyaralásnak, rá pár napra megünnepeltük Adrika 13. születésnapját. Jött mama, és a sógorom, majd együtt a gyerekekkel mentek Dvárra. Több mint két hétig nyaraltak ott, illetve a Balatonon.

Mi eközben dolgoztunk, munka után tankönyvekért rohangáltunk. Elsős gyereknek ugyanis ingyen jár a tankönyv, csak abba írni nem lehet, így aztán az osztály úgy döntött, hogy megveszi mindenki a saját gyerekének, Adrika viszont középiskolás lett, vagyis olyan tárgyakat tanul, és azt, ami az érettségihez elengedhetetlen, vagyis úgy döntöttem megveszem neki a tankönyveit( az ének kivételével, valamint a földrajzról gondoltam még, hogy talán nem annyira érdekli és érettségihez sem fogja választani). Hát szép kör volt, de szeptember elejére meglettek a könyvek, füzetek, indulhatott a tanév. Közben persze értük mentünk Dvárra, és még pár napot ott is töltöttünk, de utána már tényleg csak egy hét volt a sulikezdésig. ott ért minket a hír, hogy Adrikának, mint leendő elsősnek kötelező a városi évnyitón is résztvenni, vagyis a 31-re tervezett iskolával ismerkedős délutánra ünneplőbe kellett menniük, majd az osztály együtt ment a városi évnyitóra.

Ha lúd legyen kövér! - Eddig nem voltunk évnyitón, most az idén rögtön kettőn (hármon). Egy órával később Áronék évnyitója kezdődött. Az általánosban eddig nem volt, most hogy összevontak három egyetemi intézményt, így most először keleltt mennünk évnyitóra. Illetve voltunk mi már eddig is, de csak az elsőön, mert elsősöknek szeptember elsején a sulijuk kedveskedik egy kis műsorral, amire ünneplőben kell menni. És mivel nekünk most lett elsősünk, így szeptember elsején vittem műsorra- szerencsére már nem  kellett ünneplőbe mennie. nem úgy, mint Adrikának, aki a gimiben is volt évnyitón, szeptember elsején, mint minden rendes gimnazista, nekik az előző napi ráadás volt, mint gimit kezdőknek a város főterén, extra kánikulában...

Mindezek előtt vasárnap Áronka elsős osztálya találkozott a város egyik játszóterén, legyen egy ismerkedős délelőtti program. Amire sajnos épp a két tanítónéni nem tudott eljönni. de a délelőtt jól sikerült.

És megkezdődött szeptember elsején az iskola, ami nekem hagyományosan egy szabadság kivételét jelenti évek óta. Szokatlan volt, hogy nem mint málhás szamár érkezünk, Áronkának mondjuk volt csomagja, de viszonylag hamar megüresedett minden. A délelőtt jól és gyorsan eltelt, kezdődött imádott délutáni program: zeneiskolai időpontegyeztetés. Nos, a szolfézs eddig az általánosban volt tartva, de most már csak a kicsiknek van ott, vagyis Áronkának szerencséje volt még, neki ott van. Adrika ötödikes lett szolfézsból, amikor az már nem kötelező és mi éltünk is ezzel a lehetőséggel. Már csak Andor maradt, akinek a szolfézs alóli felmentését egész egyszerűen kiharcoltuk. Cserébe a nagyok kiszenekarban játszanak, és a hegedűórájuk pedig koradélután van, amire már nem kell őket kísérni. csak Áronnak van délután, őt még pár évig vinni fogjuk.

Kb két hét alatt össze is állt az időbeosztás, ami persze azóta még módosult. Van ugye  a plusztesi, amit nem árt kiváltani. Adrikának szerencsésen sikerült a suliban atlétikát választani, Andornak a héten indul a foci. Nagyon rossz, nagyon késői időpontban, de megalkudtunk. Áront is kiválasztották kölyökatlétikára valami tehetségprogramban, de neki még a suliidőben van a foglalkozás, őt csak a hegedűre kell külön vinni. Sakkot választott még, ami szintén októberben fog indulni. Adrikát beválasztották énekkarba. A nagyoknak elég zsúfolt lett a napjuk, Adrikának a keddje olyan, hogy este fél hatig egyik helyről a másikra rohan.

Volt már szokásos családi főzős délután Andor osztályának. És tegnap Adrika osztályának is volt ismerkedős délutánja, ami szuperül sikerült. Osztályfőnöke találta ki, a szülőin vetette fel, hogy legyen-e ilyen és persze hogy szerettünk volna. Családostul bezsúfolódtunk egy nagy terembe, mindenki hozott sütit, innivalót, az volt középen, gyerekek álltak a táblánál, mi szülők, kistesók két sorban körben székeken ültünk és egyenként be lett mutatva mindenki - nálunk persze én mutattam be a családot. Aztán szabadon beszélgettünk, ami jó is volt, mert pl nekem is egy volt osztálytársam ott van az apukák közt, és kiderült, hogy Attilának egy volt évfolyamtársa is ott volt az anyukák közt - nyilván a gyerekek nevéből nem derül ki, hogy az anyukájuk ki, de ő sejtette, hogy G. vezetéknévvel még nem találkozott, tehát ő sejtette, hogy Adrika apukája az ő volt évfolyamtársa. Kicsi a világ. Másik érdekesség volt, hogy kb 8 vegyész volt az osztályban, egy idő után az volt feltűnő, hogy mindenki az. És az egyik osztálytárs nagypapája is, aki épp ott volt és aki annyira szórta a hallgatókat az egyetemen. Rossz emlék.

Adrikával kapcsolatban muszáj megemlítenem, hogy nagyon jó az osztálya, már van nagyon klassz közösség, neki  eddig csak ötösei vannak és amelyik tárgyból tudás alapján vannak kettéosztva, csoportbontásban, ott ő  az erősebbik csoportban van. Pl angolból , illetve infóból lettek a felvételi eredményeik lapján szétosztva.

És Áronka. Ahogy vártuk. Nagyon ügyes órákon, de a magatartása nem makulátlan. Napocska jel eddig minden héten lehullott, hol olyan miatt, mert csúnya szót mondott órán, hol olyan kevésbé fontos dolog miatt (számomra ez nem bűn), hogy ebéd közben beszélgetett. Náluk egyelőre csak tesiből tudom, hogy kiválasztás volt tehetség alapján, majd meglátjuk matekból is sikerült-e neki. Azt októberben fogjuk megtudni talán.

Tegnap egyébként ők is jól érezték magukat Adrika osztályával a gimiben, és Andor is a héten kedzte a felvételi előkészítőt ugyanott, mint Adrika. Meglátjuk, hogy ő jövőre hol kezdi a tanévet, a felvételit viszont azt hiszem mindenképp megpróbáljuk, de nem ebben a suliban.neki ezt erősnek tartom.

És most nem a vénasszonyok nyarára gondolok, hanem ami legutóbb volt, és alig írtam róla.

A fiúk táboros hete után egy sakkhét jött volna, ha ki nem derül előtte két héttel, hogy nincs elég jelentkező, így elmarad. Andor már háromszor volt, Áronka egyszer, tavaly, sajnáltuk, hogy elmarad, de végül így is megoldódott az a hét. Készültünk gőzerővel a nyaralásra.Ami most először volt külföldi út nekünk, nem olyan, mint eddig - négycsillagos hotel, mindent magyarul, ungot-berket bejárva a környéken...A gyerekek már régóta vágytak a tengerhez, illetve nem fogom rájuk, mert én is vágytam és szerencsésen jött ez idén össze,mert egy igazi kánikulai héten sikerült víz mellett lennünk.

Munkahelyünk révén jutottunk el olyan jutányos áron, amit kár lett volna kihagyni - bár rengeteg jelentkező volt rá, de  mi már olyan régen ott dolgozunk, ráadásul mindketten, hogy igazán nem is jutott eszembe, hogy nem kaphatnánk meg a beutalót. Egy pár nappal csúsztattak csak ahhoz képest, amit mi kértünk, de végül jól jártunk, mert szerdától-szerdáig voltunk, nem szombattól szombatig.

És hogy hol? Horvátországban,  a dalmáciai Zadarban, illetve mellette egy kis faluban, Kosinóban,.Egy gyönyörűen és jól felszerelt apartmanban, két utcányira a tengertől. Hogy miért volt szerencsés a szerdán kezdődő turnus? gyakorlatilag a Balatonról 5 óra alatt tettük meg az 500 km-t, míg a szombaton indulók akkora dugóban mentek, hogy Debrecenből 12 óra alatt értek le, mások Pestről indultak és úgy volt 13 óra.

Mi régóta úgy terveztük, ha majd megyünk a tengerhez, vagy anyósomtól indulunk, szintén a Dunántúlról, vagy a Balatonról. Ez utóbbit tettük, két nappal korábban lementünk a Balcsira, és már ott megkezdtük a strandolást. Régi vágyam is teljesült egy finom éttermi vacsorával, a bszemesi Kistücsökbe régen vágytam már elmenni.

És akkor Horvátország. Nem vette el a kedvünket a külföldi nyaralástól, ezt kijelenthetem. Szerencsés utunk volt, klassz szállásunk, és amitől féltünk - "nagyon drága ország" annyira nem tapasztaltuk. Lehet azért is, mert eléggé felszerelve érkeztünk, talán azért is, mert Zadarban ugyanúgy megtaláltuk az Interspart, mint ithon is szoktuk, vagy azért, mert kivételesen most nem járkáltunk olyan sokfelé? Mert most valóban nem. Míg máskor, itt Magyarországon csak épp a szállodában nem tartózkodunk,  de a környéket bejárjuk, most csak Zadarban voltunk, igaz ott háromszor is, illetve egy másik közeli kisvárosban, Ninben. 

Zadar óvárosát mindjárt másnap meg is néztük, be is jártuk, még egy hajóút is volt, egy kis sétahajókázás a sziget körül, e-guide-dal, magyarul hallgattuk a város nevezetességeit. Pokoli hőség volt, egyébként végig, míg kinn voltunk.

Két különleges dolog van Zadarban, az egyik a tengeri orgona, a másik a Nap üzenete. A tengeri orgona végülis 35 lépcsőt jelent a tengerparton, ami alatt lyukak vannak fúrva, és a víz és szél hatására különböző hangmagasságokat ad ki, tehát kellemes zene szól. (olyasmi , mint a harang kongása). És ott néztük este a Naplementét, többször is, mert tényleg gyönyörű, van akik szerint a világon a legszebb ott a Naplemente. A Nap üzenete épp a lépcsők mellett található, napkollektorok vannak,melyek összegyűjtik a nap fényét, és naplemente után bekapcsolva különböző színekben adják ki. ezek elég modern dolgok, és mindezek a város óvárosában vannak, melynek római kori jellege van. Bár még nem voltunk Velencében sem, de állítólag ott érezhettünk magunkat:-)

Nin városa is hasonló, csak sokkal kisebb, olyan picike a városközpontja, hogy egy óra alatt bőven be lehetett járni. Nin mellett viszont homokos a tengerpart, a világ 10 legszebb strandja közt tartják számon. Érdekes módon a gyerekeknek akartunk kedvezni az igazi homokos tengerparttal, de érdekes módon nekik a Kosino parti sziklás, kavicsos tengerpart jött be. Rengeteget fürödtünk, szép barnán jöttünk haza. Egy esősebb reggel volt, vasárnap arra keltünk, hogy esik az eső. De délelőtt már fürödtünk, a hajnali esőnek nyoma nem volt. Rengeteg élmény mellett számos kaviccsal, kagylóval, jöttünk haza valamint hoztunk tengeri sünt, tengeri rákot, tengervizet és tengeri homokot is.

A héten focistáborban voltak a fiúk.

Andor számára ez igazi ajándék volt, Áronnak...nos, belőle lesz a szurkoló.

Andor, ha tehetné reggel amint kinyitja a szemét máris labdát rúgna, Áron épp elfocizgat Andorral, de ő teljesen más. Ő inkább technikai jellegű sportok iránt érdeklődik, és hogy ne hazudtoljam meg magunkat a hajlékonysága miatt talán mégiscsak elvisszük majd a híres tornászedzőhöz.

No, de a táborról. Teljesen meg voltunk elégedve, a gyerekek is, mi felnőttek is. Rengeteget mozogtak, volt felmérés az első nap és az utolsó nap is, aminek az eredményét még nem láttuk, de idővel talán azt is fogjuk. Volt rengeteg meccs, játék, szabadtéren, benti pályán (sportcsarnokban). Odafigyeltek rájuk, amire a hét eleji kánikulában kifejezetten szükség is volt. Napi háromszori étkezés volt, sok folyadékkal és sportszeletekkel.

Az utolsó nap készült róluk egy kis videóösszeállítás is, amit természetesen megosztok itt:

Több táborba nem mennek a nyáron, holnap kezdődött volna eredetileg a sakktábor, amin Andor negyedjére, Áronka másodjára vett volna részt, sajnos ez a turnus viszont jelentkezők hiányában elmaradt.

Ahhoz képest, hogy május végén mondtam egyik barátnőmnek, hogy írok már, mert két hónapja nem írtam, nos, azóta eltelt megint egy bő hónap.

Elővettem most a naptárat, hogy visszanézzem mi is volt tavaszkezdet óta.

Rögtön március legvégén, április legelején volt a Húsvét, amit szokás szerint mamáéknál, majd újabb szokás szerint félig itthon is töltöttünk. A legrövidebb szünet a tavaszi, bár ahogy visszaemlékszem szerencsére nem volt tanulnivaló, így elég volt rá az utazás. Hanem ami a szünet után jött! Minden napra volt bejegyzés. Ilyenek mint fogadóóra - amire bár nem annyira terveztem elmenni, hisz nincs gond, azért mégiscsak elmentem és sikerült is vagy 5-6 tanárral beszélnem. Hol van már az z áprilisi hétfő4 Épp a születésnapom volt aznap, amire egyébként pár nap múlva igazi ajándékot kaptam, mégpedig egy biciklit! Most kicsit előrerohanok és elmondom, hogy utoljára hét éves koromban volt biciklim, még a kicsi, aztán panellakó révén nem is volt többé sajátom, udvarosházban lakó osztálytársam és unokatesóm biciklijén tanultam meg úgy-ahogy kerékpározni, és most is campngjellegű bicajt kaptam, olyan kis aranyos - de legalább újabb programja lett a családnak, amihez én is tudok csatlakozni. Minden gyerekünk és főleg apa nagy bicajosok ám! Azóta többször mentünk vele pl a suli-ovi-munkahelyre vagy csak úgy a Nagyerdőre, ami közel 20 km-nek felel meg.

De még áprilisnál tartva, a fogadóórás hét minden napján volt valami programjuk a gyerekeknek, egyiknek Atomki látogatás,  a másiknak Agóra Élményközpont, a harmadiknak  a Plazaban egy Planetáriumos előadás, majd végül szombaton Áronkának az ovis mesekuckó csoporttal egy előadás az ovis tavaszi fesztiválon. Ő volt Az ezüsthegedűben (Fésüs Éva)a tücsök, mert ő legalább a hegedűt is jól tartja a kezében:-)

Ha már hegedű, rákövetkező héten Adrikának és Andornak volt a fellépésük belőle, az évvégi koncert, majd pénteken Adrika három napra elutazott az iskolai énekkarral Egerbe, Dalosünnepre. Ez volt az első idegenben alvása, ami nem rokonnál van, nekik nem volt többnapos osztálykirándulásuk sem. Nagyon zsúfolt és fárasztó programjuk volt, pénteken este fél nyolcas kezdettel volt a fellépésük, ami 11 óra körül ért véget, utána értek a koliba, majd vacsora , fürdés, másnap fél hétkor ébredés, próba, majd délután hívogató a Dobó téren, majd  fél hattól fellépés. A szombati napjukon mi is ott voltunk, elutazott a család kikapcsolódni egerbe, délelőtt jártuk a jól ismert és m,ár általunk ezerszer látott várost, bazilikát, de Áronka először volt ott, átutazóban már volt egyszer, és elmentünk a várba, ami nagyon tetszett, mert idegenvezetéssel talán általános iskolás koromban voltam ott utoljára vagy még tán sose. Adrikáéknak még vasárnap is volt egy közös fellépésük a bazilika előtti téren, mint ahogy a szombati is az összes fellépő kórus - 19 az országból, több mint hatszáz résztvevő gyerek egyidejű éneklését jelentette. Csodálatos volt! És hogy milyen kicsi a világ, a szemközti szomszédunk (volt, most költözött) lánya (Egerben tanult, tanul ,dolgozik) volt az operatőr, és az egész fellépésüket megkaptuk tőle CD-re kiírva.

Ez a hétvége Adrika erejét annyira kivette, hogy olyat csináltam, amit hat év alatt egyszer sem: hétfőn nem engedtem iskolába. Beteg is volt, köhögött, és fáradt is volt. Nagyon jól tettem, napközben az én minimálalvó lányom öt órán át aludt, akkor is arra ébredt, hogy megérkeztek a tesói. Ébresztve lett. itt egyébként már április végén tartunk, közben izgalomban tartott minket a hír, hogy mi lesz az iskolájukkal, felmerült, hogy gyakorlóiskolából átkerül a Klikkhez...Közel két hónapnyi izgalom után derült ki, oldódott meg a helyzet, hogy átalakulnak, de maradnak gyakorlóiskola.

Majd jött egy május elseje...és előtte egy nekem nagyon fontos dolog. Cégen belül egy sikeres pályázat, munkakörváltás, igazgatóságváltás. Bár a régi helyemtől alig 10 méterre ülök, de minden teljesen más, jobb, nyugodtabb vagyok, olyan emberekkel, akik szeretnek, akiknek hasonló a mentalitásuk, akiknek gyerekük van (többnyire olyanok, de a többiekkel sincs gond). Szóval az elmúlt négy év összes bánata, idegeskedése után történt valami nagyon  jó velem. Május 11-én váltottam, és előtte május elsején majálisoztunk egy jót, amit most igazán nagyon élveztem, sokan akkor tudták meg, hogy váltok, hisz pár nappal előtte derült ki, hogy sikeres volt a pályázatom:-)

Majd következett egy ovis anyák napi műsor, amit végigzokogtam. A nagycsoportban szokásos módon, szemtől szembe köszöntéssel ment, nem együtt az összes anyuka, hanem csak Áronka és én. Majd a nagyokkal beindult az évvégi hajrá, volt, hogy éjfélkor még földrajzot tanultunk vagy törit...

Május 11-én én kezdtem az új munkakörben, a gyerekeknek a sulival Madarak-Fák napja volt, amikor a közeli erdőbe kirándulnak, vetélkednek és nagyon élvezik. Még ezen a héten Áronkának volt egy ballagási előfényképezés, majd rá pár napra az első szülői értekezlete, mármint a sulis. Május 22-én pedig ballagott. Ehhez kivettem egy szabadnapot. Hogy a helyzet még szebb legyen, aznap volt a sulis osztálykirándulások napja, így a tesók nem voltak ott a ballagáson.

A napunk a kö9vetkezőképpen telt. Reggel 6.158-re vittük Andort a sulihoz, ő busszal ment kirándulni Miskolc-Diósgyőri Vár-Aggtelek, Jósvafő (egy éve sincs hogy ott járt, kétszer is)  majd 6.30-ra az állomásra mentünk Adrikával, aki Esztergomba ment három osztállyal, vonattal Pestig, majd onnan bérelt busszal Esztergomig. Bp-en valamelyik múzeumban eltöltöttek vagy fél órát is tán, hogy a vonat ingyen legyen...Közben én fodrászat, Áronkának délelőtt ovi, délben anyósom elé az állomásra mentünk, délután ballagás, majd irány haza. Aztán vissza, mert Andor 8 óra körlre volt várható, Adrika vonata 40 percet késett, így este 10 óra helyett majdnem  3/4 11-kor ért be, és 23.01-kor estek haza a házhoz.

Rákövetkező hétre kompetenciafelmérés, Áronkának angol bemutató van beírva, majd Andornak szülinapi meghívás.

Hogy ki ne hagyjam, közben egyik szombaton, 23-án igen, a kiránsulás utánin Medve Szabadtári Matekversenyen vettünk részt, Andor a saját kategóriájában indult, Adrika velem a felnőttben, és még egy barátnőm jött velem. Az eredeti időpontban (mert ez esőnap miatt el lett tolva, egy még esőseb időre egyébként) egy másik baártnőm jött volna, aki többek között ezért is utazott fel Pestről hozzám, jaj, igen, vele is találkoztam pár héttel azelőtt egy szombati nap, de jó is volt!!!!!

És június. Áronkának hegedűfellépés, mindhárom gyereknek hegedűvizsga, majd utolsó héten Adrikának újabb kompetenciafelmérő. Legutolsó tanítási nap pedig Apa munkahelyi osztályának volt szalonnasütés, így az utolsó ovinapot, az utolsó általános iskolai napját Adrikának egy szalonnasütős buli zárta.

És ha már buli. Másnap egyik osztálytársa aki az új suliban is az marad tartott egy olyan szülinapi és búcsúbulit, majd az évzárójuk előtt Adrika hívta meg a legkedvesebb barátait, barátnőit egy kis cukrászdás összejövetelre. Az osztálytársak, osztályfőnök is búcsúztatta őket, akik elmennek gimnáziumba, versbe foglalták az elmúlt éveket, a búcsúzó gyerekekről írtak pár sort, és felolvasták. Nagyon kedves volt, sírás ON.

Az évzáró, a bizonyítvány Adrikának szokás szerint kitűnő lett, ezúttal matematikából és énekből lett dicséretes, Andornak hat négyese lett (irodalom, nyelvtan, matematika, természetismeret, technika, honismeret) a többi mind ötös.

És múlt héten beiratkoztunk a gimibe, ahol 7 lány mellett 29 fiú lesz. megkapta a legjobb matektanárt, akit kaphatott osztályfőnöknek, így hát megint bíztató előjeleink vannak, mázlista lányunk jó kezekbe kerül szerintem.

Aznap óta szabadságon is vagyunk, kezdtük a cseresznye és a meggy szüretelésével, most pedig Áronka bútorait vettük meg, hoztuk haza, illetve egy még rendelés alatt van, mert utolsó darabot elvből nem hozunk el az üzletből.

Jövő héten a fiúknak tábor, az azt követő hétre is elvileg, de a héten telefonáltak, hogy kevés a jelentkező rá, így az lehet elmarad. Adrika már semmilyen tábort nem választott az idén nyáron, eddig azokon a napokon Andorral kettesben voltak itthon, amikor nem az évzárókra mentünk be 8jaj, volt természetesen nem csak általános iskolai, hanem zenesikolai évzáró is). Tehát eljutottunk odáig, hogy a gyerekek kettesben itthon maradhatnak, míg mi dolgozunk, természetesen Áronka még ehhez kicsike, ő addig anyukáméknál volt.

Így telt az elmúlt három és fél hónapunk. Leírva is hosszú volt, pedig csak címszavasban említettem, nem részletesen az olyan fontosabb dolgokat is, mint például Áronka ballagása, amivel tíz év  (10!!! éve volt az első ovis szülőink Adrikával)  oviséletünk zárul.

Ugye, hogy nem unatkozunk?

Egyre többször tervezem, hogy befejezem ezt a blogot és nem írok több bejegyzést, mert már annyira sablonos az egész és szinte semmi újat nem írok, csak ismétlem magam. nem jelentkezek rendszeresen, nincsenek is olyan újdonságok, mint amikor itthon voltam Áronkával és egy kisgyerek mindennapjait írtam le, dokumentáltam sokszor fényképekkel is.

Azért jutott ez épp most eszembe, mert ma 7 éve kezdtem a blogot írni, az alig 10 napos Áronka mellett és ahogy az évek teltek úgy lett egyre kevesebb újdonság vele és mindannyiónkkal kapcsolatban.

Azért a 7 éves Áronról annyit tudni kell, hogy 117-118 cm és 20-21 kg körüli magasságú és súlyú kisfiú. Még mindig lenyűgöz, hogy mennyire okos, gyakorlatias, mennyire harmadik gyerek Ő. Aki mindig kicsi marad nekünk, és ráadásul tényleg alacsony is - az új ovis csoportban, ahol korban a második legidősebb, magasságban épp fordítva van, majdnem a legkisebbnek számít.

A héten íratjuk be az általános iskolába, és már nagyon várom, hogy ott legyen. A napokban nézegettünk a szobájába új bútorokat, íróasztalt, ágyat, kettesben, és olyan jó, hogy dönthet melyiket szeretné, csak sajnos a szobája méreteivel van gond, olyan kicsike szobája van. Nem tudom hová fogjuk a sok játékát tenni, a rengeteg könyvét, és a kedvenc távirányítós autóinak is kellene hely. Hiába lesz iskolás, játszania még kell. Bár már neki is a mobiltelefon a kedvence, és nem telefonálásra, hanem kifejezetten játékra használja, el sem hiszem...Mint ahogy az is hihetetlen még mindig, hogy folyékonyan olvas...múlt héten a mesekuckós foglalkozásra tanult új mesét olvasta fel családi körben, háromszor. A feladat az volt, hogy hétvégén háromszor el kell olvasni, na de nem neki kellett volna, hisz ovis még. Sebaj, helyettünk felolvasta ő. Családi kör - mivel akkor ünnepeltük a születésnapját, a kék hetes számgyertyával, újabb távirányítós járgánnyal és egyéb ajándékokkal.

Szóval.

Két gyerekért izgultunk most, hogy szeptembertől matektagozatos legyen. Először is Áronért, akiről mint tudjuk kiderült, hogy felvették iskolába és épp abba az osztályba is ahová szerettük volna.

És Adrikáért. Aki kb. két éve elhatározta, hogy meg kellene majd próbálni azt a hatosztályos gimit, ami most a legnépszerűbb a városban, annak is  a legnehezebb tagozatát. Naná. Ebben van kihívás, mondta.

Szépen végig is csináltuk ezt a félévet. Szeptembertől talán már indultak a felvételi előkészítők, amikre rendszeresen járt anyanyelvből is és matematikából is. Jött az a januári nap, amikor írt egy ragyogó írásbeli felvételit, ami után én Gauss-görbéket elemeztem napokig, hogy vajon ezzel mekkora esélye is van. Jött tegnapelőtt egy szóbeli felvételi, amiről persze sírva jött ki, még szerencse, hogy benn voltam és tudtam, hogy nincs oka sírásra, csak már megint a maximalizmus - érezte, hogy nem a legtöbbként adható 20 pontot fogja kapni. (és tényleg nem).

Ma aztán épp a hegedűórája zajlott, mikor kaptuk az infót, hogy van ideiglenes felvételi lista. Diákigazolvány a kocsiban, de sebaj, a hegedűtanárnál is mindenki OM azonosítója fel van írva. És hát mire jó az okostelefon? Honlapra fel. Örömmel jelentem be, hogy van egy gimnazista lányunk, aki 87 indulóból a 30 helyért sikeresen végzett a reméljük szerencsés 13.-on.. Persze ettől még előkelőbb helyet is elérhet, de hátrább már nem kerülhet. Mindegy egyébként, azt sem bántuk volna, ha a 30. helyen van. Csak legyen benn. Azért így kevésbé izgalmas.

Csak tudnám mikor lett nekem gimnazista lányom???

Mint a záporeső, úgy jöttek a könnyeim. Nem lehet ehhez hozzászokni.

Utolsó óvodai, utolsó általános iskolai Adrikának.

Óvodaiból már biztos, hogy ez volt az utolsó. Múlt hét csütörtökön majdnem 10 évvel (tényleg, mikor ezt kiszámoltam azt hittem elsőre, hogy rosszul számolok)legelső  szülői értekezlet után és épp egy teremmel arrébb jött el az utolsó ovis szülőinek a napja. Annyira izgalmas azért nem volt, mint az első, főleg a sulis jelentkezési lapok kitöltéséről volt szó és az iskolaválasztásról, mit hogy érdemes, taktikai tanácsok. Nekünk -akiket már most felvettek - nem volt ez érdekes, ráadásul nekünk nem is így kell majd ezt  a lapot kitölteni. Annyi érdekesség azért mégiscsak van, hogy örülünk, hogy nem kell ezen az izgalmon végigmenni, hogy vajon hová sikerül, egyáltalán abba az iskolába is felveszik-e nemhogy abba az osztályba ahová szeretnénk ha menne. Persze mi is megéltük ezt, de már túl vagyunk az izgalmakon. Áronnak a csoportból egyébként két osztálytársa is lesz, milyen kicsi a világ, az egyik a szerelme Petra, a másik pedig egyetemen volt évfolyamtársam-barátnőm kisfia, szintén harmadik szülött gyerek. Jó csapat lesz!

A másik szülői értekezlet ma volt Adrikáék osztályában. Nagy meghatottságban itt sem volt részem. Talán csak annyiban, hogy sokan sajnálják, hogy elmegy az osztályból és sokan azt is, hogy az ő gyerekük meg sem próbált felvételizni. Nagy a valószínűsége, hogy sikerül és felveszik, bár a szóbeli még hátravan, de ilyen írásbeli pontok után nem tartunk attól sem. Ami még érdekes, hogy a két osztálytársán kívül (akik szerintem mindketten zsenik) még senkitől sem hallottuk, hogy jobb pontja lenne mint Adrikának. Ráadésul a hozzá közeli pontosok közül is többen elgondolkodtak, hogy biztos, hogy menni akarnak-e abba az osztályba? Az a megtévesztő, hogy sok a matek, nyilván, specmatekos osztályról van szó és bár ez igaz, de azért mégiscsak gimi, innen is lehet még ezekből a gyerekekből akár jogász vagy gyógyszerész is, nem csak matematikus.Dde benn lenni egy nagyon erős gimi nagyon erős osztályában, gyakorlatilag a városunkban a legerősebb hatévfolyamos osztályról van szó - nagy öröm és büszkeség! Igaz én még egy hónappal ezelőtt is azt mondtam, hogy mindegy hanyadikként kerül be, ötödik vagy huszonötödik lesz a listán, ,ert tényleg mindegy, de ahogy most látom a helyzetét, elég elől lehet.

Szülőin viszont nem erről volt szó. csak részben a könyvrendelés kapcsán.

Szó volt kamaszokról és viberről és okostelefonról és csúnyán beszélő gyerekekről és hangüzenetről és holnapi telefonbemutatásról, avagy mit is írnak a viberen, Pár bejegyzéssel ezelőtti posztomhoz annyit fűznék hozzá, hogy ma megérkezvén a házba nem hallottam pittyegést. Sokan fogják ma törölni az üzeneteiket, hogy holnap egy teljesen letisztult levelezést lehessen megmutatni az osztályfőnöknek.

És ehhez egy kis vicc a végére, ami ma hangzott el egyik szülő szájából, miután a napokban tudta meg, hogy milyen üzenetek jönnek-mennek az osztály viber csoportján:

"Mikor megláttam, hogy milyen obszcén szavakat használnak ezek a gyerekek, lebasztam a telefont"

Elnézést a szóért.

Adrikáról van szó - aki a zeneiskolája által szervezett Népdal - és Daléneklési Fesztiválon nyújtott teljesítményéért ma kiemelt arany minősítésű oklevéllel jött haza.

Büszke vagyok Rá!

Egy év eltelt. Egy év azóta, hogy elkeseredetten írtam le, hogy Áront nem vették fel iskolába.

 Nagyon hosszú és nagyon nehéz egy év telt el, mire ma végre kezemben tarthattam  és olvashattam a hivatalos levelet arról, hogy Áront felvették iskolába, mégpedig ő is matematika-angol tagozatos osztályba kerül, mint a testvérei. Két tündéri kedves tanító néni lesz vele két éven keresztül.

Lehet, hogy mégis így kellett ennek lennie. Nagyon boldogok vagyunk.

Megy az elsőbébe. Mint Vackor:-)

Nem tudom más szóval jellemezni azt a  hangot, amit a mobiltelefon ad ki magából, ha sms- vagy bármiféle üzenet érkezik rá.

Egyre mulatságosabb, mikor hazaérünk, épp belépünk a házba és a pittyegő hang gyakoribb, mint a másodpercek sűrűsége. Természetesen nem az én telefonomra jön ennyi sms és nem is Apáéra. Kamaszlányunknak sikerül száznál is többet begyűjtenie a délutáni - koraesti órákban. Még tavaly létrehozott az osztálya számára egy viber csoportot, ami  - mint a fentiekből is kiderül - elég aktívan működik. Így hazaérvén épp elég ha csak valaki beköszön az osztályból vagy elköszön a többiektől már jön is az üzenet, a pittyegés. Természetesen ahogy hazaérünk és szabad wifi zónába kerül:-). Nem mondom, hogy zene füleimnek, de roppant mulatságos.

Ennek a háromnak a bűvöletében éljük jelenleg napjaink.

Igaz Áronnal hétfőn-kedden itthon voltam, mert egy kis betegséget elkapott, hétvégén fájt a feje, gyomra, hányt is, Még júniusig ovis, nem rossz, de várjuk a végét.

Adrika életében nagy dolog történt szombaton. Középiskolai felvételit írt, hatosztályos gimnáziumba jelentkezett/fogunk jelentkezni. Szombaton írta a felvételit. Hazajöttünk és addigra már a neten lehetett látni a részletes javítási útmutatót, pontokkal együtt. Akkor számolgatni kezdtünk. Magyarból a fogalmazás 10 pontját figyelmen kívül hagyva (ezt nem tudtuk hogyan értékelik) mindössze 4 pontot veszített. A matek volt nehezebb, mint mindig, akkor szombaton mi úgy számoltuk, hogy kb 37-38 pontja lett. Kedden mentünk a suliba az eredményért, megnézhettük, lefényképezhettük a dolgozatot, átvettük az értékelőlapot, amit majd a jelentkezéshez csatolnunk kell. Végül magyarból 44, matematikából 39 pontot ért el az 50-ből - az átlagok (87 felvételiző alapján ebben az iskolában) magyarból 34,7, matematikából 26,9. azt hiszem messze az átlag fölötti eredményével jó eséllyel fog bekerülni az emelt szintű matekos osztályba, amire pályázik:-). A héten esténként Gauss-görbéket bújtam, miután az átlagpontszám kiderült és az ő egyéni pontszáma is. Még hátra van a szóbeli, ami már sokat nem változtat, 20 pontért megy. De azt hiszem a jó írásbeli alapján ilyenkor tudja már a suli kit szeretne felvenni..Bizakodóak vagyunk, hogy köztük lesz. Csak tudnám mikor lett nekem egy majdnem gimnazista lányom???

Félévi bizik kiosztva, az előző posztban írtam, hogy milyen lesz. Annyi pozitív változás van, hogy Adrika matekból kapott egy d betűt is az 5-ös mellé.

Következő izgulásunk Áronért megy, akiről másfél hét múlva kiderül felvették-e oda ahová tavaly is jelentkeztünk, szintén a matekos osztály a cél. Áronka is túl lett a hegedűs fellépésén, kezdhetjük a második félévet teljes lendülettel - illetve meg is kezdtük, már jegyek is vannak...

Addig még meg kellene maradnom, megint nagyon náthás vagyok.

A tavalyi évhez nagyon hasonlóan most is elmentem a leendő elsős szülőknek a sulibemutatón - azén az iskoláén amit elég jól ismerek, régen mint diák, most mint szülő. Ma pedig Áronkával voltam ott, ma volt a játszóház, ami teljesen a tavalyihoz hasonlóan zajlott. aranyos volt, várta, most az volt a napokban a kérdése, hogy viheti-e az iskolatáskáját:-)

Tegnap mind a hárman levizsgáztak hegedűből, és állítólag mind a háromnak nagyon jól is sikerült. Áronka vizsgáján volt egy jópofa dolog. Áronkának a Jézuska többek között okostelefont hozott. Természetesen nem mint telefont használja hanem mint a mi időnkben voltak a videojátékok, kvarcjátékok, ő is játékokat tölt le rá és azzal játszik. Mindegy, nem megyek bele a részletekbe, ahogy ők mondják "kockul". Tegnap a vizsgája közben az egyik vizsgáztató is a telefonját nézegette, vagy sms-t küldözgethetett a tanítványainak, hogy ki mikorra jöjjön vizsgázni, ki tudja, mindenesetre Áronunk megszólította, hogy "nem kockulunk!". Hatalmas röhögés fogadta állítólag.

Következő kör a jövő hét szerdai bizonyítványosztás lesz, aminek már azért lehet tudni az eredményét. átlagra nézve lesz egy 5,0 és egy 4,5. az 5,0-ás átlagú gyermekünk holnapután várja a drukkokat a sikeres középiskolai felvételijéhez. alig várom, hogy két nappal előrébb járjunk, és várom a jövő hét keddet, mikor bele is nézhetünk a műveibe.

Ha már mű. Leánykám is blogokat ír. Nevezi is őket ide-oda. Legeredetibb történet első helyezés, legjobb prológus harmadik helyezés - eddigi eredményei közül említve párat. A napokban novellaíró versenyre hívták, annyi  a szépséghiba, hogy nincs kész novellája a határidő pedig holnapután lesz, mindezt talán szombat vagy vasárnap tudtuk meg. Egy hét alatt nem írt egy novellát meg.

Ma énekversenyre jelentkezett, két hét múlva túl is lesz rajta. Aztán lassan készülhet a szóbeli felvételihez.

Így telnek gyorsan a napjaink.

Decemberben, mikuláskor szokás a suliban, hogy valakit kihúznak az osztálytársak közül akinek ajándékot adnak és persze mellé verset kell írni. A verset kmm..hát sokszor én írom. ennyit az előzményekről.

Ezek után ma Adrika mindenkinek-mindenkiről írt egy verset, íme:

"Koszorús költőnk, na vajon ki lehet?

Megtudjátok, csak hallgassátok versemet!

Ő az, ki Andorral mindennap tanul,

Sokszor olyan sokat, hogy nagyon kiborul.

De szomorúsága hamar elszáll: még ma,

Hiszen valaki mindig felvidítja.

Mikor sírni látom, én is kétségbe esek,

Nem szoktam vigasztalni, ilyenkor mit tegyek?

Na, de térjünk vissza az első sorra,

A válaszom egyszerű, csak annyi, hogy Anya."

Apához előzetes: Ő viccesen magáról mondja, hogy szép embőr, továbbá Adrika és a meggy...talán írtam, hogy nyáron szinte az egész termést ő magvazta ki egyedül? Jöjjön a vers, Apához:

"Családunkba tartozik egy "szép ember" apa,

Ki, ha bármi elromlott rögtön megjavítja.

A fiúkat már nehezebben tartja kordában,

Hisz mindig csak dübögnek otthonában.

Persze azért én sem vagyok könnyű eset,

De én kárpótlásul magvazok sok meggyet.

Most pedig írtam egy rövidke kis verset,

Nem másnak szántam, mint Édesapám Neked."

Áronka verse előtt annyit kell tudni, hogy tényleg tudja mitől kék a csiga vére - a benne lévő rézvegyület adja. A tornaversenyes részt érteni fogjátok, és hát a sok szerelem közt most Petra a befutó.

"Nem tudod, hogy mitől kékvérű a csiga?

Biztos lehetsz abban, hogy Ő elmagyarázza.

Ha van pár perced, ne nagyon hívd Őt,

Mert lehet, hogy lecsökkenti szabadidőd!

Szerelmei váltakoznak, most éppen Petra,

Ki szintén a tornacsapat tagja.

Meg akarod venni? Nem adom semmi áron!

Számomra annál többet ér ez a bizonyos Áron."

Andort szerintem nem kell majd magyarázni. Foci és nemtanulás...

" Ha van valami jó kis focis téma,

Az biztos, hogy Ő már tud róla.

Ha rajta múlna, hogy most mit csinálhat,

Az udvart átalakítaná egy focipályának.

Sajnos a tanulással nincsen túl jóban,

Sok embert akaszt ki ezzel szépen sorban.

Bocsi, hogy tőlem e verssorokat kapod,

de csak így tudtalak jellemezni Andor."

Büszke vagyok a következő koszorús költőre a családban, aki TŐLEM örökli ezt a tehetségét :-)

Múlt bejegyzésben említett események kipipálva: kezdődött Adrika és Andor hegedűs fellépésével. Ezen is túl vagyunk...Adrika sajnos belesült, ami nem lett volna baj, senkinek sem tűnt fel, ő viszont ott a színpadon befejezte, helyreült. Nem volt könnyű darab, de jól tudta. Azt hiszem most kezdődik ez a korszak, amikor leblokkolnak, stresszhelyzetet kellene megoldani, ott helyben dönteni, magabiztosan azt mondani, hogy kezdhetném előlről? Andor lejátszotta, de ellőtte mikor elgyakorolták mondta nekem, hogy akkor most ez így jó is lenne, csak közönség ne lenne.

Aztán folytatódott Áronka szereplésével, mesekuckós műsor az ovis adventi műsorban, Lucázós szerepet játszottak. Viszont a műsort Áron kezdte hegedüléssel. Másnap szombaton ismét fellépések voltak, Áronnak kiválasztós tornaverseny - tavaly is volt már, 5 kisfiú és 5 kislány egy oviból. Hat ovi szerepelt, másodikok lettek., Viszont az ő ovijukból két gyereket választottak ki, hogy érdemes lenne tornával foglalkozniuk és ő az egyik. Azt hiszem el kell elzen gondolkoznunk, egyeztetni, szervezni, családi összefogni, hogy azzal foglalkozzon mindegyikük amiben tehetséges. Csak időnk lenne több...Adrikáék közben a sulis alapítványi esten léptek fel, Adrika az iskolai énekkarral a Muzsika hangjaiból adta elő az ismert részletet, illetve volt egy német-angol vegyes énekkar, amiben Adrika is és Andor is szerepelt. Így aztán a szünet előtti utolsó hét elég zsúfolt és eseménygazdag volt, maradt egy vasárnap az utolsó heti dolgozatokra készülni..Nem is tudom, hogy szerencsére vagy kevésbé szerencsére hogy voltak dolgozatok, nagydogák, témazárók. Azért jó, mert most nem kell a szünetben olyan sokat tanulni, épp csak egy-egy leckényit a "tanulós" tárgyakból - történelem, természetismeret.

Utolsó hét...50 éves az Illés együttes koncertre mentünk Apával. Akinek igaza volt, hogy mi bizony a legfiatalabbak közt leszünk, előre szólt mégis meglepett a helyszínen, hogy ennyire idősek vannak ott. Kb 70 év volt az átlagéletkor.

Tegnap óta itthon vagyunk, készülünk az ünnepre. Ennyire későn sosem készült nálunk mézes - tegnap gyúrtam be a tésztáját és most délután sütöttük ki. Adrika segített. Még kellene díszíteni. Hamarosan díszítjük a fát is, éveken át 23-án este csináltuk, igaz akkor még a meglepetés miatt, így tudtuk elhitetni a kicsikkel, hogy angyalkák díszítik. Most már tavaly óta együtt csináljuk, mind az öten, Áronka számára tavaly derült ki, hogy bizony a mi kezünk is benne van...

Minden kedves ismerősömnek, olvasómnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk: G. család

Az őszi szünet óta azért történt egy s más és már lassan itt a következő szünet és persze megint nem jelentkeztem. Kis mentség, hogy gépünk sem volt több mint egy hétig.

Őszi szünet utáni hétfő. megkezdtük a következő tanévre készülést - Áronnal. Ha esetleg mégsem sikerülne megint az az iskola ahová a tesók járnak, úgy gondoltuk szétnézünk máshol is. Van másik ismert iskola a környéken, ahová Áront várták és a szülőket, mert itt nem tartanak kifejezett nyílt napot hanem a leendő elsőst várják a szülőkkel egy előre lefixált időpontban. Ez az ami bár egy hónappal legalább előre meg volt beszélve, de készülni rá nem lehet. Próbáltam én Áronkával megbeszélni, hoyg miért is megyünk oda és hogy ez nem azt jelenti, hogy oda fog járni, persze hogy előre ki nem számítható dolgok mindig vannak. Először is áron számára egy iskola létezik: ahová a tesók járnak. és ahová ő is jár szolfézsra és ahová persze majd pő is járni fog. A másik dolog, hogy egy kevesebb mint 7 évessel akármilyen értelmes is nem lehet minden szituációra felkészülni. a történet harmadik része, a megértés szempontjából írom, hogy a két iskola, ahová mentünk és ahová a tesók járnak a város gyakorlatilag legjobb 5 iskolájának számítanak, mindkettő olyan ahová már a szülészetről kihozva kellene menni beiraítkozni és persze ennek megfelelően elit és nehéz bejutni. Egyik sem körzetes.

Mentünk tehát az intézménybe és Áron kb 10 mp alatt buktatott le minket azzal, hogy a kérdésre miszerint jár-e iskolába gyorsan rávágta, hogy ő már félig iskolás és itt elmondta annak az iskolának a nevét, ahová a tesók járnak - mindezt két másik család füle hallatára akik már épp befejezték az iskolában szétnézést, mi akkor kezdtük. Mindezt megelőzve az igazgatónőnek bemutatkozott teljes nevén, G.Á. E, és megengedte neki, hogy röviden csak áronnak szólítsa. Az iskola, tanterem egyáltalán nem érdekelte, látott ő már olyat, hisz ő félig iskolás, Ezt később többször is megemlítette, hogy ő szolfézsra jár iskolába és ő tud hegedülni és zongorázni. Előző héten voltunk G.mamánál ahol zongorázott, a felvételt megosztottam a fb-on, így gyorsan rá is kérdett az igazgató helyettesnél, hogy hát nem látta a fb-on a felvételt???? Aztán részletesen elmesélte, hogy milyen ruhában játszott, gondolom, hogy egyértelművé tegye hogy melyik felvételről is van szó. No, a másik suli kapcsán így elég hamar el kellett magyarázni, hogy mit is keresünk mi ott és hogy igen, megpróbáljuk újra majd azt a sulit ahová a tesók járnak, de nézelődünk máshol is, pont itt a vetélytárs intézményben...Egyébként az egész beszélgetést videóra kellett volna venni, irigylem azt  a határozottságot amivel a fiunk rendelkezik. Semmi meglepődés amiatt, hogy egy felnőttel beszél, egy számára akkor először látott idegennel, egy tanítónővel egy igazgatónővel. A teljesség igénye nélkül a következő mondatokat hallhattuk. Az igazgatóhelyettesi irodánban vagyunk, ülünk négyen, igazgatónő kérdezi áront. Áron meésl, mesél. Majd a végén: majd gondolkozom rajta, hogy ha holnap is jövök akkor miről beszélgessünk. Vagy későb, mikor már végre nem tudott mit mondani magáról, akkor a következő mondat hagyta el száját: akkor most már én kérdek, jó? Amikor pedig az igazgatóhelyettes mondta, hogy akkor most már tőlünk kérdezne valamit akkor helyet akart velünk cserélni *- addig ugyanis ő ült épp szemben a tanítónővel nem pedig mi. nem akarok bizakodó lenni, de azt hiszem ide, ahová születni kell azt hiszem sikerült magát eladnia...De mi ugye máshová hajtunk, mert a tesók máshová járnak. Az iskola egyébként nagyon szimpatikus volt, ig.helyettes pláne, kedves, türelmes.

Időközben a miiskolánk is feltette honlapjára a leendő tanítónők nevét, mármint hogy melyikük melyik osztályt viszi majd. Most persze már mindegy ki tanítja, de ráadásul ha abba az osztályba kerülne, a matekosba, ahová a tesók, akkor különösen örülnénk. Bizony, egy hónap múlva már ismét adjuk be a papírt és két hónap múlva már tudjuk hová fog járni.

Addig még lesz két zsúfolt hetünk, de különösen a mostani lesz fellépésekben gazdag. szerdán a nagyok féléves osztályhangversenye, hegedűből, pénteken Áronka az oviban lép fel az adventi műsorban, mesekuckósokkal Lucázós műsoruk lesz, és hegedülni is fog. Szombaton tornaverseny, a nagyoknak a suliban alapítványi est. Énekelni fognak magyarul is, angolul is. Szombaton így osztódik a család, apa megy a tornaversenyre Áronnal, én a suliba. A jövő hét már majdnem eseménymentes. Kihagyjuk a munkahelyi karácsonyi bulit, de megyünk 50éves a beat Magyarországon koncertre.

És a közelmúlt. Mikulás járt mindenfelé szinte. Áronék Hortobágyon vonatoztak a "zöld" mikulás elé, ott néztek műsort, mi a munkahelyen húztuk egymást és Andorék is az osztályban. Adrikáék is húztak, de ők majd utolsó héten ajándékoznak, inkább lesz karácsonyi, mint mikulásos. És ha már közösségépítés: Adrikáék is voltak az osztállyal kijutós játékon. sikerült is nekik  a megadott 60 perc helyett 48 perc alatt kijönniük - mondjuk heten voltak talán a csapatban. Adrikának az nem tetszett, hogy sok volt a lakat, de nem ő nyitogatott, ő a rejtvényeket oldotta szépen sorban. És ha már logika...Készülünk a hatosztályosra keményen. Ma is épp egy magyar és egy matek feladatsort oldogatott. Kicsit nehézkesebben ment, mert olyan kérdések voltak benne amit még nem tanult. Sebaj, van még több mint egy hónap január közepéig, biztos még ezután tanulják. Magyarból az elérhető 50 pontból így kicsi segítséggel 47 pontot ért el.  A mateknál is volt olyan rész amit még nem tanultak. Pl százalékszámítás. De mivel most tanulták a tizedestörteket, így azért kilogikázta. Ellenőrzésnél vette észre: a nyolcadikos felvételi feladatsort sikerült megoldania. Voltunk egyébként a kiválasztott középiskola nylít napján, ott is remekelt. (én is, szerepeltem a táblánál egy feladatmegoldással). Izgalmas év eleje következik.

Rögtön egy szolgálati közlemény. Azt hiszem lehet követni a blogomat, ha új poszt jelenik meg tudhattok róla. Én nem tudom mit jelent, de bízok benne, hogy az olvasóim igen.

Olyan jó kis őszi szünetünk volt, egy hétig szabadságon voltunk mi felnőttek is, igaz a csütörtök-pénteki munkanap megfelelt egy hétnek, annyi munka volt, de feltöltődve mentünk vissza.

G.mamához mentünk, mert hozzá már csak a szünetekben jutunk el. Nemrég változtattunk az utazási szokásainkon, már ami az autóban való elhelyezkedésünket illeti. Andor újabban elől ül, én hátul, Áron már csak  az ülésmagasítóval utazik. Talán nekem  a legkényelmetlenebb, de oka volt ennek is, hogy a hátsó sor mellett döntöttem. Gyermekeink ugyanis képesek egy ötperces kocsiúton is kiborítani, ha egymás mellett ülnek, képesek összeverekedni vagy egyszerűen csak hangoskodni. na, ez gondolom máshol is így van. Ezt szüntettem meg azzal, hogy hátrakerültem. Igaz a 150 cm-es testmagasságnak talán van még pár centi híja Andor esetében, de ez is attól függ hogy mérjük, de talán a közútiak nem ebbe kötnek majd bele. nem is ragozom. Szóval most először utaztunk úgy, hogy hátul ültem. És nem is volt olyan hosszú az út. Művelődtünk, a közel hatóra sok mindenre jó, pl Walesi bárdok tanulására, versenyfeladatok megoldására 8újabb versenyre készülünk, ezúttal magyarból töltögettünk), illetve könyvolvasásra is volt idő. És útijátékoztunk - hogy ez a Ki nevet a végén? minden korosztálynak megfelel?

Továbbá .Műveltségem hiánya, vagyis nem is az enyém. Nem tudtam, hogy van Dombóváron is Fekete István Múzeum, a nyáron tudtam meg egyik kolegámtól, aki nagy rajongója az író könyveinek. Mivel azóta hogy tudom most voltunk először ott, így rögtön intéztem is, hogy elmenjünk megnézni. Telefonos vagy e-mailes egyeztetés után nyit. Sikerült is eljutnunk, nagyon részletes idegenvezetést kaptunk, tárlatvezetést, sok személyes tárgy van a kiállításon és mivel nem nagy területről van szó, családi ház három szobája, így nem volt hosszú idő, tehát a gyerekeknek sem volt unalmas. épp aktuális volt megnézni, Adrika hamarosan bemutatót tart a Tüskevárból, legalább egy kis személyes érdekességet is hozzátehet az előadáshoz.

Nem ez a legjobb kép, ami a múzeumban készült, de most itt azért ezt tettem fel, mert a háttérben lévő kép keretét apósom készítette. Nos, még így sem tudtuk, hogy van ott múzeum, hogy a család keze is benne van. 

Előtte a temetőbe mentünk ki, ahol összefutottunk pécsi rokonokkal. a kérdés persze elhangzott, hogy mikor megyünk már hozzájuk? Szóval, épp másnapra terveztük. Másnap így rokonlátogatás is volt, bár nem pont Pécsett, hanem pár faluval arrébb, ahol szépen összegyűlt a G.család. Unokatestvérek találkozójának is lehetne nevezni. És immár másodunokatestvérekének is.

Itthon újabb családi programot terveztünk. családi fotózást. nem voltunk még sosem, minket hivatásos fotós az esküvőnkön fotózott, azt a kb két darabot nem említem, ami az elsőáldozáson készült a templom előtt. Tehát családilag most voltunk először. Erre azért szépen rá is ment a napunk majdnem, mert én már délelőtt ruhákat készítettem ki, vasaltam, majd gyors ebéd után kozmetika, fodrászat (mind az ötőnknek), és irány a fotóstúdió. Az első képek még eléggé megilletődve készültek 8részünkről), de hamar oldódott a hangulat. Két napig izgultunk, tegnap aztán láttuk is az elkészült képeket, mind a kétszázötvenet. Egyelőre file formájában, előhívásra még pár napot várnunk kell.

A képekből a kicsinyítés után teszek fel, nagyon jók lettek!

Egyszer volt, hol nem volt, Dunán innen, Tiszán túl, volt egyszer egy kisfiú.

Ez a kisfiú nagyon szeretett focizni. Focizott az iskolában, az utcában, a szobájában, a kertben. Egyébre sem gondolt, csak a focira. Nem nagyon örült ennek sem az anyukája, sem az apukája. Nem a mozgás miatt bánkódtak, hanem a tönkrement ruhái miatt. Hét éven át nem volt olyan év, nem volt olyan hónap, nem volt olyan hét, nem volt olyan nap, hogy valamelyik ruhája ép maradt volna. Mondta az anyukája, mondta az apukája, a nagypapája, a nagymamája, hogy vigyázzon a ruháira.

Ha a családból többen mondták volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Áronnak a reggeli sírások három hétig tartottak. Aztán jött egy szombati nap, amikor az oviscsoporttal kirándulni mentünk. Lillafüredre, Diósgyőrbe. Így az idén mi már másodjára voltunk ott, mert májusban a családdal is arra kirándultunk,most viszont ovisgyerekekkel teljesen mást néztünk, láttunk. Már az is olyan jó volt, hogy ilyen messzire mennek és így szülők is jöhetnek. Először úgy volt, hogy anyukám megy vele, mert apa is épp aznap kirándult a munkahelyi osztállyal és úgy gondoltam, hogy jó lesz nekem a nagyokkal otthon, de Áronka velem akart kirándulni:-) Többen is megkérdeztük, hogy nem mehetünk-e hárman, négyen egy családból, míg végül egy nagyobb  buszt rendeltek és mehettünk többen is. Végül Andor jött még velünk. Korán keltünk, kisvonatoztunk, pisztrángokat néztünk, Fazola-fesztiválba csöppentünk, kézügyeskedtünk, vízesést néztünk, cseppkőbarlangot néztünk, és végül a megújult diósgyőri várban lovagi bemutatót néztünk. És persze a végén hazabuszoztunk és jól elfáradtunk.

Ha ősz, akkor nem csak kirándulás, hanem közös főzés is Andor osztályával. Bográcsozás a Nagyerdőn, szintén ugyanazokkal a szereplőkkel a családból, mert Adrika nem akart jönni, apa pedig 20 éves egyetemi találkozóján volt Szegeden. Andor osztályfőnöke nemcsak a szülőin volt szimpatikus és az elmúlt hetekben kialakult kép alapján, hanem a valóságban is nagyon közvetlen volt, úgy érzem odafigyel a gyerekekre, és nagyon remélem hogy ez az érzésem nyolcadik végéig kitart majd. Az általa tanított tárgyakból - magyar, történelem elég vegyesen mutatkoztunk be. Történelemből már felet is, dolgozatot is írtak, két ötös a hozadéka. Helyesírásból hozta a formáját, nem gond, jár felzárkóztatóra, így legalább nem én foglalkozok vele, hanem a szaktanár 8ezt hiányoltam négy évig...). Irodalomból is jó jegyei vannak, honismeretből egyelőre nincs jegy.

Igen, időközben az első szülőik is megvoltak. Én voltam az Andorén, apa az Adrikáén. az a kevésbé izgalmas, bár most ott is volt egy-két érdekesség. Mivel már hatodikos(!!! mikor lett ekkora?), így már továbbtanulásról is szó esik. Páran szeretnének hatosztályosba menni, köztük Adrika is az egyik legerősebb középiskola legerősebb tagozatára. Már jár is felkészítőre, pár hónap-félév és izgulhatunk érte is. Komolyan, el sem hiszem, hogy itt tartunk, nemrég olvastam vissza az ovis ballagásos írásom, azt mikor megtudtuk, hogy felvették iskolába...

A héten oltást is kapott (talán Di-PEr-TE, a kiskönyv bennmaradt). Hamarosan kapnak egy újabbat. Hétfőn ellátogattunk a doktor nénihez is, a közelmúlt orvosi papírjaival, mint pl szemészeti, allergológiai, és Áronnak is volt még egy, szóval volt mit rögzíteni a gépben az aszisztensnek.

Délutánjaink betáblázva, zene, röplabda a suliban, angolórák, felvételi előkészítő. Adrika számára az első önálló közlekedés megkezdődik, sőt meg is kezdődött, Andorral a zenesuliba hetente egyszer önállóan mennek, a gimibe pedig az osztálytársakkal fog menni.

Áronka tegnap tudta meg, hogy megint bekerül az ovis tornaversenyen a csapatba. Nagyon boldog volt ettől, de én is örülök, lekötik az energiáját. A csoporttal is jönnek-mennek  több helyre, van program. Ma hallottuk, hogy többnapos, "ottalvós" lehetőség is lenne ebben a tanévben, talán Hortobágyon, erről még beszélni kell, mert egy erdei iskola (óvoda?) pénzben sem olcsó, többnapos kirándulás esetén az étkezést, alvást megoldani - de az ötlet jó, örülök, hogy ilyen kezdeményezőek és bátrak az óvónők. Pénteken őszi nap lesz az oviban, mint minden évben eddig, lehet megint kreatívkodni.

És közben készülünk az iskolába. Szülőin már kérdezték, de fogják még, hogy kinek a testvére szeretne most iskolába jönni. bízzunk benne, hogy sikerül, bár van már időpontunk egy másik iskolába is - ott nincs nyílt nap, hanem hármónkat várnak, egy tanítónő a gyerekkel foglalkozik, az ig.h. pedig a szülőknek mutatja be az iskolát. De az egik körzetesbe, amelyik a négy közül szóbajöhet nálunk szintén tudjuk már a nyílt nap időpontját. Tehát nem bízzuk egy iskolára a dolgot, bár reménykedünk.

És a szerelem...Áronunk csoportjában van egy kislány akinek tetszik Áron. "képzeld anya, Timike meg akart puszilni és sikerült is neki!". Nem tudjuk meggyőzni, hogy válassza azt  a kislányt akinek ő tetszik, szemben azzal a héttel, akibe ő szerelmes és mind idősebb nála, ráadásul már mind iskolás és nem is találkoznak.

Andor, miután "dobta" Rékát, már bevallja, hogy szerelmes abba a kislányba, akinek a bátyjába meg Adrika. ezek talán kölcsönös dolgok, bár szerencsére még plátói szerelmekről van szó. Andor estében az udvarlás, udvaroltatás a fogócskázásból áll, Adrikáéknál ki kell állni egymás mellett néha a csúfolódó osztálytársak miatt.