Rögtön egy szolgálati közlemény. Azt hiszem lehet követni a blogomat, ha új poszt jelenik meg tudhattok róla. Én nem tudom mit jelent, de bízok benne, hogy az olvasóim igen.
Olyan jó kis őszi szünetünk volt, egy hétig szabadságon voltunk mi felnőttek is, igaz a csütörtök-pénteki munkanap megfelelt egy hétnek, annyi munka volt, de feltöltődve mentünk vissza.
G.mamához mentünk, mert hozzá már csak a szünetekben jutunk el. Nemrég változtattunk az utazási szokásainkon, már ami az autóban való elhelyezkedésünket illeti. Andor újabban elől ül, én hátul, Áron már csak az ülésmagasítóval utazik. Talán nekem a legkényelmetlenebb, de oka volt ennek is, hogy a hátsó sor mellett döntöttem. Gyermekeink ugyanis képesek egy ötperces kocsiúton is kiborítani, ha egymás mellett ülnek, képesek összeverekedni vagy egyszerűen csak hangoskodni. na, ez gondolom máshol is így van. Ezt szüntettem meg azzal, hogy hátrakerültem. Igaz a 150 cm-es testmagasságnak talán van még pár centi híja Andor esetében, de ez is attól függ hogy mérjük, de talán a közútiak nem ebbe kötnek majd bele. nem is ragozom. Szóval most először utaztunk úgy, hogy hátul ültem. És nem is volt olyan hosszú az út. Művelődtünk, a közel hatóra sok mindenre jó, pl Walesi bárdok tanulására, versenyfeladatok megoldására 8újabb versenyre készülünk, ezúttal magyarból töltögettünk), illetve könyvolvasásra is volt idő. És útijátékoztunk - hogy ez a Ki nevet a végén? minden korosztálynak megfelel?
Továbbá .Műveltségem hiánya, vagyis nem is az enyém. Nem tudtam, hogy van Dombóváron is Fekete István Múzeum, a nyáron tudtam meg egyik kolegámtól, aki nagy rajongója az író könyveinek. Mivel azóta hogy tudom most voltunk először ott, így rögtön intéztem is, hogy elmenjünk megnézni. Telefonos vagy e-mailes egyeztetés után nyit. Sikerült is eljutnunk, nagyon részletes idegenvezetést kaptunk, tárlatvezetést, sok személyes tárgy van a kiállításon és mivel nem nagy területről van szó, családi ház három szobája, így nem volt hosszú idő, tehát a gyerekeknek sem volt unalmas. épp aktuális volt megnézni, Adrika hamarosan bemutatót tart a Tüskevárból, legalább egy kis személyes érdekességet is hozzátehet az előadáshoz.
Nem ez a legjobb kép, ami a múzeumban készült, de most itt azért ezt tettem fel, mert a háttérben lévő kép keretét apósom készítette. Nos, még így sem tudtuk, hogy van ott múzeum, hogy a család keze is benne van.
Előtte a temetőbe mentünk ki, ahol összefutottunk pécsi rokonokkal. a kérdés persze elhangzott, hogy mikor megyünk már hozzájuk? Szóval, épp másnapra terveztük. Másnap így rokonlátogatás is volt, bár nem pont Pécsett, hanem pár faluval arrébb, ahol szépen összegyűlt a G.család. Unokatestvérek találkozójának is lehetne nevezni. És immár másodunokatestvérekének is.
Itthon újabb családi programot terveztünk. családi fotózást. nem voltunk még sosem, minket hivatásos fotós az esküvőnkön fotózott, azt a kb két darabot nem említem, ami az elsőáldozáson készült a templom előtt. Tehát családilag most voltunk először. Erre azért szépen rá is ment a napunk majdnem, mert én már délelőtt ruhákat készítettem ki, vasaltam, majd gyors ebéd után kozmetika, fodrászat (mind az ötőnknek), és irány a fotóstúdió. Az első képek még eléggé megilletődve készültek 8részünkről), de hamar oldódott a hangulat. Két napig izgultunk, tegnap aztán láttuk is az elkészült képeket, mind a kétszázötvenet. Egyelőre file formájában, előhívásra még pár napot várnunk kell.
A képekből a kicsinyítés után teszek fel, nagyon jók lettek!
Utolsó kommentek