Egyszer volt, hol nem volt, Dunán innen, Tiszán túl, volt egyszer egy kisfiú.
Ez a kisfiú nagyon szeretett focizni. Focizott az iskolában, az utcában, a szobájában, a kertben. Egyébre sem gondolt, csak a focira. Nem nagyon örült ennek sem az anyukája, sem az apukája. Nem a mozgás miatt bánkódtak, hanem a tönkrement ruhái miatt. Hét éven át nem volt olyan év, nem volt olyan hónap, nem volt olyan hét, nem volt olyan nap, hogy valamelyik ruhája ép maradt volna. Mondta az anyukája, mondta az apukája, a nagypapája, a nagymamája, hogy vigyázzon a ruháira.
Ha a családból többen mondták volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Utolsó kommentek