Adrika nem találkozott végül a Húsvéti nyúllal, meg semmilyen nyúllal, csak az ajándákával, szekérderéknyi édességgel. Mikulásig betart.

Ünnep előtt nem írtam arról, hogy az iskolában illetve az oviban milyen kedves kis ajándékok készültek, húsvétváró-tavaszváró kis díszek.

Andorék készítették ezt az aranyos kis zöld füves tálat, benne a csibével. Szintén saját készítés. Szerintem nagyon ötletes.

Adrikáék pedig tojást díszítettek, festettek, nekem a mákos-grízes a kedvencem, az egyikből egy kisegeret formáztak, a másiknak egyszerűen csak csipkés szalagot kötöttek a "derekára".

Ünnepet szokás szerint vidéki  nagymamánál töltöttük, épp azon gondolkoztam, hogy eddig kétszer voltunk itthon mióta házasok vagyunk, egyszer két éve, mikor Áron még két hetes sem volt Húsvétkor, egyszer pedig talán 3 éve mikor a négynapos márciusi hétvégét választottuk utazásra. Mióta gyerekek vannak és oviskorba léptek, szoktunk itthon is készülni, tojást festeni, kukót készíteni, sárgatúrót készíteni, de például a lakás tojásba öltöztetése teljesen kimarad. Valahogy nem érdekel.

Áronunk persze ünnep tiszteletésre szépen megtanult egypár locsolóverset, majd mindenkinek elmondta akinek kellett és végül meglocsolt  - engem. Azóta is húsvétos versikés lapozókat nézegetünk, és verselünk. Off: igen, egymaga egyre többször, és egyre önállóbban versikél, és persze olyan jó hallgatni.

A tavaszi szünet igencsak nyúlfarknyi volt, három munkanap, csütörtök-péntek és e hét kedd. Ma ismét munka, apának már tegnap is és a nyári szünetig már nem is lesz pihenés. De az is már alig két hónap.