Mire az esős nap véget ért és visszaértünk a szállásra már csak egy nap volt hátra a Zemplénben, arra az egy napra pedig igencsak szabadtéri program volt tervezve, így nem maradt más, mint reménykedni, imádkozni, hogy ne essen az eső! Sárospatak és Sátoraljaújhely irányába indultunk.

Imánk aztán meghallgatásra talált, különösen meleg, szinte kánikulai napra virradtunk és a terveknek megfelelően indultunk útnak. Még mikor a zempléni kirándulásban gondolkodtunk, akkor elhatároztuk, hogy erre a két helyre mindenképp elmegyünk, sőt nyaralástól függetlenül is sokszor beszéltünk róla, hogy akár egy egynapos kiruccanást is megérne, annyira nincs messze. Sárospatakon nem először jártunk, és legutóbb együtt voltunk ott apával, mikor mindketten egy osztályon dolgoztunk még, 2001-ben.

Ahhoz képest, hogy most sokkal közelebbről mentünk, elég soká értünk oda - először Sárospatakkal kezdtünk - valami nagyon szar úton sikerült menni (bocs mindenkitől a kifejezésért, de ez az igazság) tele van a Zemplén kátyús utakkal. na, de megérkeztünk. A pataki vár teljesen rendezett, felújított, amire én már nem emlékeztem, hogy olyan nem csak az a kőből épült várszerű vár a bástyákkal, hanem olyan "rendes" palotazserű-kastélyszerű része is van. Emlékeztem a várudvarra és a bástyákra és arra hogy legutóbb olyan részletes idegenvezetést kaptunk, hogy kicsit tartottam is tőle, hogy most is olyan hosszúra nyúlik...mert azt a gyerekeknek is ki kell bírni. Kicsit várni kellett amíg az idegenvezetés indult, addig bejártuk a vár külső részeit, a fiúk kifutkározták magukat. Végül bár egy órán át tartó idegenvezetés volt, valahogy teljesen korrekt hosszúságúnak tűnt, nem volt unalmas, a gyerkőceink sem unták magukat. Mire ennek vége volt és elindultunk Sátoraljaújhely felé már nem is volt annyira korai az idő, valami 4 óra körüli idő volt és még hátra volt pár dolog, amit tervbe vettünk. Mint pl az Újhelyhez csatolt Széphalom, ahol Kazinczy Emlékház van, illetve Magyar NYelv Múzeuma, és persze amit egész héten vártunk az a bobozás és a libegőzés volt - ehhez kellett igazán az esőmentes időjárás.

Széphalmon kezdtünk, a múzeum egy szépen rendezett parkban található. Mivel már egyik munkatárunk említett, hogy mikor ott voltak milyen jót játszottak - rejtvényfejtés, feladatmegoldás, így mi is arra hajtottunk. Végülis hárman mentünk be, Andor, Adrika és én, Áront nem kínoztuk neki apával a kertben sétálás tökéletes időtöltés volt. A feladat nagyon tetszett, egy mondatot kellett összeállítani, a hozzátartozó feladatokhoz a kellékek mind ott voltak a kiállítás területén, végül össze is állt a mondat. Imádunk rejtvényeket megoldani:-)

Előre nem lövöm lée  apoént, mert voltunk még múzeumokban az elkövetkező napokban is, de ez is és az a múzeum is meggyőzött, hogy lehet ezt úgy is csinálni, interaktív módon persze, hogy a gyerekek ne száraz anyagrésszel találkozzanak, ne az legyen hogy már megint egy múzeumba mentünk, hanem emlékezetes legyen, megmaradjon emléknek. Ajánlom hát a Magyar NYelv Múzeumát Sátoraljaújhely-Széphalmon, ha arra jártok!

Mire végeztünk, átértünk a közelben lévő bobpályához, kalandparkhoz és libegőhöz már erősen érdekklődni kellett, hogy meddig vannak nyitva, mi mennyibe kerül, hányan ülhetnek be egyszerre, stb. A libegővel gondoltuk kezdeni, logisztikailag az lett volna jobb, mert hamarabb zárt. a kalandparkot már esélytelen volt megpróbálni (nem is láttam egyébként) és maradt volna a végére a bobozás. Hát komolyan mondom, hogy a Szeleburdi családot rólunk is mintázhatták volna! Körbekérdeztem a pénztárost a libegőről. Mehetnek a gyerekek egyedül? Igen. Egyvalakinek be kell vállalnia, hogy egyedül ül, mert Áron nem ülhet egyedül. Már minden kérdésünkre megvolt a válasz, mire Áron közölte, hogy ő nem akar libegőzni. Na itt jött egy rövid szervezkedés, mire úgy döntöttünk, hogy nem libegőzünk. Jöttek az újabb kérdéseink, ezúttal a bobbal kapcsolatosan. Két éve mikor Visegrádon nyaraltunk akkor próbáltuk, de nekem annyira nem jött be és azt már eleve tudtam, hogy én most is néző leszek. Apa csúszott a gyerekekkel. Szerettem volna 5 lecsúszásra szóló jegyet venni, de nem lehetett, vagyis a gyerekek közt nem lehetett volna szétosztani és nem azért, mert nem osztható hárommal, hanem nemtudommiért azóta sem értem...( az akciós jegy 5 lecsúszásos volt és Visegrádról emlékszünk, hogy rajtam kívül mindenki annyira élvezte, hogy érdemes volt nem egyszeri lecsúszást választani). Így végül úgy jöttünk el, hogy én sem nem libegőztem, se nem boboztam, csak jól éreztem magam:-)

Este volt mire hazaértünk, másnap mentünk tovább...

Másnap reggel esős napra ébredtünk. A hotelből kijelentkeztünk, és elindultunk. Eredetileg úgy terveztük, hogy a hotelből a Balatonra vesszük az irányt, de ez az időjárás kicsit kedvünket vette. A balatoni szállásunk (a nyaraló) egy elég kicsike helyiség, valamikori hotelszoba, alig 20 nm, erkélyestől, amit már próbáltunk esőben...szóval nem túl kellemes. Balatonon, esőben, önellátással öten 23 nm-en nem álmaink netovábbja. Így aztán eszünkbe jutott, hogy előbb hazajövünk, nem sok időre csak egy napra, mondjuk elindítok egy mosást és még este továbbmegyünk, vagy másnap. Aztán arra gondoltunk, hogy lemegyünk a Balatonra, és a szombat reggel függvénye lesz, hogy átmegyünk mamához, alig 70 km, vagy maradunk. Az eső hol jobban hol kevésbé szakadt, így egészen addig a tábláig, míg az autópályán dönteni kellett, hogy akkor Budapest vagy Debrecen számtalan verzió volt. Végül a Balaton felé vettük az irányt, és abban a pillanatban az eső még jobban rákezdett és még jobban és Budapestig ahogy csak tudott esett, de a Dunántúlon is. Nem volt visszaút, mentünk. Azért mire megérkeztünk már nem esett annyira, hogy akadályozott volna a kocsiból kipakolásban és persze már aznap este tudtunk egy kört tenni a parton. Vártuk a másnap reggelt.

Másnap meleg nyári napra ébredtünk, és tulajdonképpen nem bántuk meg, hogy nem hazajöttünk, hanem a Balatonra, mert míg ott voltunk végig meleg volt, eső is csak egyszer esett, akkor is este, de nem volt érdekes, akkor estére más programunk volt foci vb döntőt néztünk.

A balatoni napokról külön bejegyzést írok.